A világsajtó az elmúlt napokban figyelemmel kísérte Lai Csing-te tajvani elnök beiktatását, amit egy széleskörű kínai katonai hadgyakorlat követett. Másik fontos téma volt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság legfőbb ügyésze elfogatóparancsot adott ki Netanjahu izraeli miniszterelnök és a Hamász vezetőségének egyes tagjai ellen. Nagy-Britanniában július elején parlamenti választások lesznek. Németországban megkezdődött a frankfurti „Reichsbürger per”. De először tekintsük át, hogyan írt a világsajtó az Iránban zajló eseményekről annak kapcsán, hogy Ebrahim Raiszi elnök és Hoszein Amir-Abdollahin külügyminiszter életét vesztette egy helikopter-balesetben. Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Jeruzsálemig és Washingtontól Tokióig.

Gyászba borította Iránt az elnök és a külügyminiszter halála

Az iráni forradalmi tanácshoz közelálló teheráni Hammihan napilap szerint „Magyarázatot kell adni az elnöki helikopter lezuhanásának okaira. Igaz, hogy ehhez kellő időre van szükség. Ennek ellenére azonban néhány félreértést tisztázni kell. Ellenkező esetben a pletykák és a pontatlan hírek uralják majd az emberek véleményét, és ezzel megakadályozzák egy megalapozott jelentés elfogadását.”

A Washington Post közép-liberális fővárosi napilap a várható következményekre hívja fel a figyelmet.

„Nem valószínű, hogy a teheráni rezsim irányt változtat, még akkor sem, ha az ország lakosságának sürgősen változásra lenne szüksége és igénye. Raiszi közel állt a legfelsőbb vezetőhöz, Ali Hámenei ajatollahhoz, aki 85 éves és beteg, így az utódlás kérdése küszöbön áll. Most maga Hámenei fia a vezető jelölt, mert fő riválisa, Raiszi már nem él. De kevés a kilátás arra, hogy Raiszi halála hatással lesz a rezsim alapvető politikai változására.”

Elfogatóparancs Netanjahu és Gallant ellen

Az 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív Jerusalem Post azt írja, hogy „Az elfogatóparancs nem jelent nagy változást Izrael támogatói és ellenfelei számára – kivéve azt, hogy megerősíti az emberek már meglévő véleményét. Azok, akiknek meggyőződése, hogy amit Izrael tesz, az emberi élet legszörnyűbb megszentségtelenítése a második világháború óta, úgy tekintenek erre a lépésre, hogy a palesztinok elleni attrocitásoknak végre következményei is lesznek. Azok viszont, akik elutasítják a Netanjahut ért kritikát, ezt a lépést a politikai boszorkányüldözés folytatásának tartják. Középen azonban van egy rendkívül ingatag talaj is, amelyen Izraelnek nagy óvatossággal kell járnia. Hiszen az elfogatóparancsok kiadása Izrael további elszigetelődéséhez vezethet a világban.”

„A Nemzetközi Büntetőbíróság intézkedései rendkívül kockázatosak Izrael számára” – írja a Ramalláh-i Al-Ayyam kormánypárti napilap.

„Mert még ha Izrael folytatja is a háborút a Gázai övezet ellen, politikai és erkölcsi helyzete többé nem lesz olyan, mint korábban volt. Emiatt az intézkedés miatt Izrael hírneve óriási csorbát szenvedett a nemzetközi közvéleményben. Az ország politikai vezetése eddig arra összpontosított, hogy szervezett propagandakampánnyal ellensúlyozza a fejleményeket. De a Nemzetközi Büntetőbíróság döntésével az Izraelt ért kár helyrehozhatatlan lesz.”

A jeruzsálemi Al Quds közép-jobboldali arab nyelvű napilap így kommentálja a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését:

„A Netanjahu és Gallant elleni vádemelés történelmi fordulópont, amely túlmutat az egyéneken és megkérdőjelezi Izrael egész gyarmati politikáját – egy országnak a politikáját, amely erkölcsileg tévedhetetlennek tartja magát. A nemzetközi közösség számára a vád annak felismeréséhez vezethet, hogy ez a háború nem zárulhat le Izraelre nehezedő komoly nyomás nélkül, és végső soron a palesztinok önrendelkezési jogának nincs alternatívája. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Izrael napról napra egyre inkább teherré válik még az országot leginkább támogató nyugati országok számára is.”

A tel-avivi Haaretz közép-baloldali liberális napilap arra figyelmeztet, hogy „Még akkor is, ha ki is adják az elfogatóparancsot, csak a bíróság döntheti el, hogy Netanjahu és Gallant tettei valóban háborús bűnnek minősülnek-e. De önmagában az a tény, hogy az ország vezetői olyan helyzetbe kerültek, hogy háborús bűnösnek bélyegezhetik és letartóztathatják őket, minden izraeli állampolgárnak aggodalomra ad okot. Netanjahu október 7-én a legnagyobb katasztrófába vezette Izraelt.”

Elfogatóparancs kiadását kezdeményezi Benjamin Netanjahu és a Hamasz vezetője ellen a hágai Büntetőbíróság főügyésze, írja a budapesti Népszava baloldali napilap:

„A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze nemzetközi elfogatóparancs kiadását kéri a szélsőséges palesztin szervezet, a Hamász vezetője, Jahja Szinvár, illetve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen haborús és emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával az Izrael elleni október 7-terrortámadás, illetve az azt követő gázai háború miatt.

Karin Khan ICC-főügyész ezt a CNN-nek adott interjújában jelentette be. Beadványáról az ICC egyik bírói fóruma dönt.

Khan közlése szerint szintén elfogatóparancs kiadását kéri az izraeli védelmi miniszter, Joav Gallant, valamint a Hamász két másik vezetője – Mohammed Diab Ibrahim al-Maszri, az Al-Kasszam Brigádok vezetője, ismertebb néven Mohammed Deif, illetve Iszmail Haníe, a Hamász politikai vezetője ellen is.

Ami a Hamászt illeti, Jahja Szinvárt, Mohammed Diab Ibrahim al-Maszrit és Iszmail Haníjét a főügyész szerint népirtás, gyilkosság, túszejtés, nemi erőszak és fogvatartás közben elkövetett nemi erőszak miatt lehet felelőssé tenni. A Netanjahu és Gallant elleni vádak közt ugyancsak szerepel a népirtás, ezen belül az éhínség okozása a humanitárius segélyszállítmányok megtagadása miatt, de civilek szándékos célbavétele is a gázai háború során.

[…] Az ICC főügyésze a testület történetében most először veszi célba az Egyesült Államok valamelyik közeli szövetségesének politikai vezetőit.”

Laj Csing-te Tajvan új elnöke

A tokiói Yomiuri  Shimbun 1874 óta megjelenő, 9 millió példányszámban nyomtatott konzervatív napilap az új tajvani elnök beiktatásáról ír.

„Laj körültekintő hozzáállást akar szorgalmazni az ország függetlenségi törekvéseinek ellenőrzésére, hogy ne adjon ürügyet Kínának a támadásra. A pekingi vezetés azonban Lajt a függetlenTajvan erős támogatójának tekinti, ezért Hszi Csin-ping elnök rezsimje szinte biztosan kemény magatartást tanúsít majd ellene. Ez azonban nem lenne méltó egy olyan nagyhatalomhoz, amely az egész Ázsia stabilitásáért felelős. Minél erősebbé válik Peking fenyegetése, a tajvani lakosság annál gyorsabban távolodik el a kontinens lakóitól. Hszi Csin-pingnek végre rá kellene jönnie, hogy ez semmi hasznot nem hoz a Népköztársaságnak. Pekingnek el kellene ismernie Tajvant és új tárgyalásokat kezdeményeznie a szigetországgal.”

A pekingi Huanqiu Shibao állami napilap bírálja, hogy beiktatási beszédében Laj ismét „[m]indenféle téves tézist terjesztett Tajvan állítólagos függetlenségéről. Ezek a kijelentések nagyon károsak és veszélyesek a szigetre nézve. Az állítólagos demokrácia, amellyel ez az ország dicsekszik, nem más, mint egy vékonyan felvitt smink az arcon. Az is kínos volt, ahogy a világ összes Kína-ellenes erői iránt lelkesedést tanúsított. Hangos kardcsörtetése azt a kérdést veti fel az emberekben, hogy vajon tényleg ágyútöltelékként akarja-e használni a tajvani lakosságot.”

Előrehozott választások az európai szigetországban

Sunak miniszterelnök bejelentette, hogy az általános választások időpontja idén július 4-ike lesz. A londoni The Daily Telegraph konzervatív napilap szerint „A döntés bejelentésének napja jó gazdasági hírrel kezdődött: az infláció az elmúlt közel három év legalacsonyabb szintjére csökkent. Tehát Sunak nyilvánvalóan úgy érezte, van egy olyan lehetősége, amelyet nem hagyhat ki. Azonban még konzervatív pártjának képviselői is azon a véleményen vannak, hogy ebben az előrehozott választási kampányban semmi esélye sincs a Munkáspárt vezetőjével, Starmerrel szemben, aki egyszerű jelszóval kampányol: »Itt az ideje a változásnak«. Ők azonban nem ismerik fel azt a szkepticizmust, amelyet a választók nagy része érez a munkáspárti vezetővel szemben. A toryknak most pozitív hírekkel kell eljutniuk azokhoz a szavazókhoz, akik azt hiszik, hogy Nagy-Britannia az utolsó lehetőség előtt áll.”

A The Guardian független napilap más véleményt közvetít.

„A szokásos választási modell az, hogy a jó gazdasági hírek a kormánynak kedveznek. Az infláció valójában csökken. Nagy-Britanniában már nincs recesszió. Kúsznak felfelé a bérek. Ezek az adatok azt a reményt táplálják a Downing Streeten, hogy a trend megfordul. Azonban a tény, hogy ez a toryk legjobb stratégiája, még nem jelenti azt, hogy ez a jó stratégia. A választók nem felejtették el, melyik párt okozta a nehézségeket, amelyeket Sunak most állítólag helyrehozott.”

Per a német Reichsbürgerek ellen

Végül vessünk egy pillantást a frankfurti „Reichsbürger perre”. A varsói Rzeczpospolita gazdasági és jogi napilap szerint „Németországban nem volt ekkora per a győztes hatalmak nürnbergi perei óta. Az eljárás valószínűleg évekig elhúzódhat, nem beszélve az esetleges fellebbezésekről. A költségek óriásiak. Azonban figyelembe kell venni, hogy Németországban senki sem látja a legcsekélyebb esélyét sem egy államcsínynek vagy a német demokrácia komoly veszélybe sodródásának. A közvéleményben elhangzó vélemények inkább azt sugallják, hogy a hatóságok jobban tennék, ha bírósági eljárások helyett pszichiáterhez küldenék a vádlottakat. Másrészt viszont a Stuttgartban bíróság elé állított, feltételezett merénylők csoportja 380 lőfegyvert és 148 000 lőszert gyűjtött össze. Ez önmagában is elegendő ok arra, hogy komolyan vegyük a fenyegetést.”

Lezajlott a németországi „Reichsbürger” puccs perének első tárgyalása, írja az Euronews.

„XIII. Henrik herceg, egy bíró és néhány volt katonatiszt állítólag a német kormány erőszakos megdöntését tervezte. A szélsőjobboldali összeesküvés feltételezett vezetői kedden álltak először a frankfurti bíróság elé. Az ügynek – amely 2022 végén sokkolta a németeket – 26 vádlottja van. Eredetileg 27-en voltak, de egy összesküvő időközben meghalt. Az ügyészség és a védelem összesen 260 tanút akar felvonultatni az előreláthatóan több mint egy évig tartó per alatt.

A vádlottak padján ül az önjelölt XIII. Henrik Reuss herceg, egy arisztokrata ingatlanügynök, akiben a csoport állítólag Németország új vezetőjét látta, valamint orosz barátnője is. A többiek a Reichsbürger, vagyis a »Birodalmi Polgárok« elnevezésű mozgalom tagjai. Birgit Malsack-Winkemann bíró, a szélsőjobboldali AfD [Alternativ für Deutschland azaz Alternatíva Németországért politikai párt] tagja és korábbi parlamenti képviselője, valamint volt német katonatisztek is a per fő vádlottjai közé tartoznak. Rendes puccsot akartak fegyverrel, orosz kapcsolattal. A vádirat szerint a csoport azt tervezte, hogy visszaállítja az első világháború előtti Német Birodalmat, és »erőszakkal felszámolja a fennálló államrendet«, majd XIII. Henrik császárként lép a trónra.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)