Badis Róbert szociológus, kutató, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács (VMAT) programsorozata keretében 2024. május 20-án előadást tartott A vajdasági magyarok demográfiai jövőképe címmel az újvidéki Tudósklubban.

Köszöntőjében Csányi Erzsébet, a VMAT elnöke elmondta, hogy a 2022-es népszámlálási adatok szerint 182.321 magyar nemzetiségű lakos él Vajdaságban, miszerint csaknem 70.000 fős, drasztikus csökkenés történt az elmúlt tíz évben. Ebből kifolyólag ez a vajdasági magyar közösség jelenleg legégetőbb, nagyon kijózanító kérdése, amivel foglalkozni kellene.

2017-ben volt egy A magyar fiatalok Vajdaságban című konferencia, amelyen már megállapították a szakemberek, hogy a magyar kisebbség megmaradását az elöregedés és a fiatalok tömeges elvándorlása veszélyezteti Vajdaságban, amit nemzeti összefogással lassítani lehetne. Ez azonban nem következett be. A kutatási eredmények szerint a fiatalok akkor a munkanélküliség gondjaival, a megélhetés kérdésével, az anyanyelvű felsőoktatás hiányával, identitászavarokkal és az elvándorlás jelenségével küzdöttek.

Badis Róbert a bevezetőben utalt arra, hogy korábban voltak kezdeményezések a politikum ill. a média részéről a fogyási tendencia lassítására és vajdasági magyar demográfiai stratégia-készítési kísérletek is voltak, de nem jártak sikerrel. Ha elmélyültebben megismerkedünk a kérdéssel, akkor látjuk, hogy ez irreleváns, mert a lejtőn elkezdődött egy szabadesés, negatív spirálba került a vajdasági magyarság.

Kutatásai során felvetette a kérdést, hogyan is tűnik el egy népesség egy területről. A mi esetünkben százéves történelmi távlatban gondolkodunk. Mindig lesznek magyarok ezen a tájon, de lehet, hogy végül már csak más nyelven tudják elmondani, hogy magyar származásúak. A nyelvi identitás elválhat a nemzeti identitástól, most is vannak ilyen adatközlők.

Ezek az eredmények nem interpretáció, értékítélet alapján születnek, nem a demográfus a pesszimista, hanem a trendekből következnek a megállapítások. Ez egy egzakt tudomány. Ennek ellenére a mostani összeszámláláskor is volt egyrészt alulszámlálás, másrészt felülszámlálás.

Az elmúlt száz évet tekintve látni, hogy Vajdaság össznépessége 1910-ben kb. 1,5 millió lélekszámmal rendelkezett. 1990/2000 körül érte el a maximumot, majd csökkenni kezdett. 2002 óta a szerb népesség száma is csökken Vajdaságban, annak ellenére, hogy továbbra is nagyon intenzív a szerbek beáramlása más régiókból.

A magyar népességszámmal (mintegy 500.000 vajdasági magyar) az 1960-as évekig nem volt gond, de utána egy stabil lejtmenet van. Fontos rámutatni, hogy hogyan fordult meg az összlétszámon belül az arány a vajdasági nemzeti összetételt illetően: 1910-ben a szerbek a vajdasági lakosság 33,8 százalékát tették ki, 2022-ben pedig már a 68,4 százalékát. A magyarok 1910-ben a lakosság 28,1 százalékát képezték, 2022-ben pedig már csak a 10,5 százalékát. A német lakosság (1910-ben még 21,4 százalékban voltak jelen) szinte teljesen eltűnt. Az őshonos itt élő kisebbségek is nagy arányvesztést szenvedtek el. Egyes vajdasági községekben megfeleződött a magyar népesség.

Vajdaságnak nagy előnye volt a multikulturalizmus, a több kultúra egymás mellett élése, de ez a jó példa mára valójában kikopott.

Badis Róbert külön táblázatban mutatta meg, hogy tízévente hogyan csökkent a magyar népesség. 1961-ben 1,6 százalékos növekedést mutattak ki, sok gyermek született. 1971-ben már 4,2 százalékos a csökkenés.

Táblázatban ez így mutatkozik meg:

A szociológia második demográfiai átmenetnek nevezi azt a jelenséget, ami a csökkenő gyermekszületés és a csökkenő halandóság (ami az orvostudomány fejlődésének köszönhető) következménye. A vajdasági magyarság létszáma tízévente kb. 40.000-rel csökkent – egészen 2011-ig, miután a következő 10 évben már majdnem 70.000-rel lettünk kevesebben. Ekkora mértékű fogyás korábban nem történt, ez majdnem kétszerese a korábban látott 40.000-es tízévenkénti fogyásnak. Ez a legutóbbi, 27,4 százalékos fogyás súlyos helyzetet okoz az oktatási rendszerben is, mert nem lesz elegendő diák.

A vajdasági magyarok fogyatkozását három faktor okozza: becslések szerint 45 százalékot okoz a természetes fogyatkozás (kevés gyermek születik), 40 százalékot az elvándorlás, és 15 százalékot az asszimiláció/beolvadás. Az elvándorlási faktort az fokozta, hogy 2011 és 2022 között lett meg a kettős állampolgárság, és ezzel a lehetőséggel élve nagyon sokan elvándoroltak.

A jelenlegi kimutatásban 182.322 magyar van, de valószínűleg vannak magyarok az ismeretlen identitásúak kategóriájában is. Nyugat-Bácskában és Bánátban voltak községek, ahol 40 százalékos volt a magyarok létszámcsökkenése. Törökkanizsa, Rábé, egyes falvak esetében a migránshelyzet is hozzájárult a kiköltözködéshez.

A népszámláláskor a módszertől is sok minden függ. A népszámláló kérdezőbiztosok nagyon sok polgárt nem találtak otthon, őket 5-6 nagy állami adatbázisból átvették, ha folyamatosan fizették az adót. Ilyen esetekben az ismeretlen nemzetiségű kategóriába sorolták az egyéneket. Az adatbázisból való átemeléssel az is probléma, hogy lehetséges, a külföldre távozott polgárokat is összeszámolták. Volt ebből szakmai vita. Kelet-Európára jellemző ez a házalós népszámlálás, Nyugat-Európában a népszámlálást megbízható adatbázisokkal oldják meg.

A következő táblázat a korszerkezetet mutatja, amelyen látszik a nagyfokú elöregedés:

Összesen 27 százalékkal fogyott a vajdasági lakosság a 10 év alatt. A legaggasztóbb adat az, hogy a 15–29 év közötti korosztály (a középiskolások, az egyetemisták és a munkakezdők száma) majdnem megfeleződött.

A műsor során elhangzott az a kérdés, hogyan vették fel a statisztikákba azokat a fiatalokat, akik 2011 után az egyszerűsített honosítással megkapott kettős állampolgárság megszerzésével tömegesen mentek Magyarországra középiskolába és egyetemre. A kutató válasza szerint ekkor a nemzetközi ajánlásokat alkalmazták: aki az elmúlt hat hónapban hazajött kétszer, azt felvették a jegyzékre, aki nem jött haza, azt nem. Azonban itt sok kihágás történt (kb. 30 százalékban), a szülők bediktálták a kérdezőbiztosoknak a külföldön élő gyermekeiket. A nyilvántartásba vett 182.322 magyar tehát egy eltúlzott adat. (Dr. Gábrity Molnár Irén csupán 100.000–120.000-re becsüli a vajdasági magyarok számát, ami talán túlzás, de nem alaptalan.)

A születések számának grafikonja egy lefelé zuhanó lejtőt mutat.

1953-ban 8.500 vajdasági magyar gyermek született, 2022-ben 1333.

Ezzel az adattal rendkívül fontos lenne foglalkozni a társadalomban, mert egyrészt ennyivel kevesebb szavazópolgár lesz, másrészt iskolákat kell fenntartani, az iskolákban, egyetemeken a kevés jelentkező nyomán zuhan a színvonal stb.

Badis Róbert elmondta, hogy születéskor az anyuka nemzetiségét írják rá a statisztikai adatlapra, a gyermek nemzetiségére vonatkozó kérdés nincs, mivel a gyermek nemzetisége majd később derül ki, sok mindentől függ, mi lesz.

A vita során egy friss példa alapján kiderült, hogy a gyermek nemzeti hovatartozását mégis kérdezik a szülészeten és beírják bizonyos bázisokba.

A vegyesházasságok esetében, ha az anyuka magyar (ilyen eset több van), a gyermekek 80 százaléka az apuka nemzeti identitását viszi tovább. Ez a szerb társadalom kissé még mindig patriarchális berendezkedését jelzi. Ha a vegyesházasságban az apuka magyar, akkor a kimutatások szerint az esetek 50 százalékában lesz a gyermek magyar.

Sokszor kettős identitás alakul ki a gyermeknél, de a szerbiai statisztikai adatlapban ilyen opció nincs, választani kell a kettő közül az egyiket. Például Szlovákiában sokkal rugalmasabb a statisztikai hivatal és ott létezik az adatlapon kettős identitás. Nagyon fontos, hogy milyen tannyelvű osztályba íratják majd a gyermeket és az is döntő kérdés, hogy ki fog majd vele tanulni. A gyermeknél a vegyesházasságban kialakul, hogy kivel melyik nyelven beszél és ez az agyban elválasztódik. Így a gyermek kétnyelvű lesz.

A szülőképes vajdasági magyar nők (15–49) száma 2002 óta megfeleződött, ez drasztikus fogyást mutat és döntő fontosságú (65.296-ról 33.382-re esett), emiatt nem lehet azt mondani, hogy megfordítható a negatív spirálba került születési arányszám. Fele annyi nő kétszer annyi gyermeket kellene, hogy szüljön, de azok gyermekei is csak 25-30 év múlva születnének meg, amikor látni lehetne a javulást. Akkor lehetne egy trendforduló. Mi kellene ahhoz, hogy a gyermekvállalási hajlandóság ilyen mértékben megváltozzon? A magyarországi családpolitika rendkívül sok serkentő támogatási formát vezetett be, erről a feministák azt mondták: a politikusok “alkut kötöttek a nők méhével, megvették őket”.

A szülőképes nők nagyjából ma is annyi gyermeket vállalnak, mint húsz évvel ezelőtt (2002-ben 1,51 gyermeket vállaltak, 2022-ben 1,40-et), csakhogy a szülőképes nők száma csappant meg drasztikusan (megfeleződött).

Magyarországon a hihetetlenül sokrétű családtámogatási programmal sikerült 1,4-ról 1,6-ra föltornázni a gyermekvállalást. De azt mondták, hogy a magyarországi családpolitika nem baby-boomot, hanem inkább házassági boomot eredményezett, azért, mert minden támogatás csak a házasoknak jár. Nagyon sokan összeházasodtak, felvették a támogatásokat.

Visszatérve a vajdasági helyzethez: az egyik grafikon az apák nemzetiségét ábrázolja magyar újszülöttek esetében.

Statisztikákból tudjuk, hogy még a tejesen homogén házasságokban is megjelenhet az asszimiláció, 98 százalékban örökli a gyermek a szülők identitását.

A nők által kötött vegyesházasságban (most ez kb. 25-30 százalék) mintegy 80 százalékban nem magyar identitású gyermek születik! Mindez vészesen kihat az oktatási rendszerünkre, a tanári munkahelyek és a tagozatok számára.

Településenként a születések száma:

Az oktatáskutatás során a kutatók azt tapasztalták, hogy ha 1.000 fő alá csökken egy településen a lakosok száma, akkor nincs folyamatos gyermekutánpótlás, hanem fluktuál és azt nem szereti a politikum, hisz pl. kétéves szünetek állnak be a tagozatnyitási szükségletben.

 

Mikorra várható a vajdasági magyarság eltűnése?

Az előadást követő beszélgetésben elhangzott a kérdés, hogy ha ilyenek a mutatók, mikorra várható a vajdasági magyarság eltűnése. A kutató szerint ilyen nem lesz, mindig lesznek magyarok, de a következő 30 év drasztikus zuhanás lesz egy negatív spirálban. Beszűkül a házassági piac, hisz jelenleg is ha csupán 1333 gyermek, ha fele lány, fele fiú, akkor ez nagyon kis választék. Ez rengeteg következménnyel jár az intézményrendszerünk szempontjából is, az iskolarendszer és a kulturális élet fenntartása problematikus lesz, a politikának ezért kellene ezzel foglalkoznia. Már most is vannak intézményeink, amelyekben nincs semmi. Kitolódott az első gyermek vállalásának időpontja: nem 22-23 évesen, hanem most 29-30 évesen vállalják az első gyermeket. Vannak olyan demográfiai támogatások, amelyek épp azt célozzák meg, hogy három gyermek szülessen, ezért a serkentő támogatások csak a harmadik gyermek után járnak. Ezért az első gyermek születésének az időpontját próbálják előre hozni, mert az anyuka kicsúszik az időből, még ha szeretne is harmadik gyermeket.

Felvetődött a kérdés, van-e valamilyen különbség ebből a szempontból a szerbek és a vajdasági magyarok között. Különbséget kell tenni a vajdasági és a nem vajdasági szerbek között. A vajdasági szerbeknél ugyanolyan rosszak a mutatók. De az összlakosság arányszámaiban a szerbség azért nem csökkent, mert jelen vannak a betelepülők. A jövevények azonban itt Vajdaságban már nem 8 gyermeket vállalnak, hanem adaptálódnak ehhez a vajdasági kulturális közeghez.

Szabadkán az elmúlt 20 évben hihetetlen változások történtek, a betelepülések miatt úgymond balkanizálódott a város. Statisztikailag pontosan vissza lehet vezetni, látni, hogy mikor veszíti el (2015 körül) Szabadka ezt a multikulturális, szecessziós jelleget.

Összegezve: három faktor (1. a kis születési számarány, 2. az egyszerűsített honosítás bevezetése után az elvándorlás, és 3. az asszimiláció) okozza ezt a negatív spirált.

Ha Magyarországon az intenzív családpolitikai program nem hozott baby boomot, csak enyhe javulást, akkor milyen módszerekre lenne szükség? Magyarországról is nagyon nagy a kivándorlás. Mi okozza? Milyen feltételrendszer nem adott ezekben a társadalmi közegekben? Miért rossz a lakosság közérzete? A kimutatások szerint az anyagi jólét szempontjából a sor végén kullogunk a környező országok között, a korrupció mértékét tekintve pedig az élen járunk.

A kutatások azt mutatják, hogy ha a gyermekvállalást pénzzel próbálja az állam serkenteni, akkor a szegényebb réteg fog vállalkozni. Sokkal jobb megoldás lenne pl. a tandíj átvállalása az állam részéről. Különböző társadalmi rétegeket különböző módokon lehet megszólítani. A pénz nem minden. Fontos az értékrendszer, a társadalom családcentrikus működtetése, a bizonytalanság lecsökkentése.

A nemzetpolitika milyensége is nagyon fontos. Ha átmegy Magyarországra egy vajdasági fiatal, akkor a magyar államnak semmit nem kell befektetnie, hogy ő integrálható legyen. Viszont a Magyarországra távozással szűkül a magyar etnikai határ, erodálódik a vajdasági magyar közösség, élőhely.

A migránshelyzetet sem oldotta meg az állam hosszú ideig, egyes határmenti övezetek élhetetlenné váltak. Most talán rendezettebb a helyzet.

A másik probléma a magyar oktatási intézményrendszer pusztulása. A felsőoktatás fejlesztéséről már nem is beszélünk. Már pusztul a középiskolai és általános iskolai rendszer is. Oda-vissza ható dolgok ezek. Hihetetlen harcok folynak az iskolák között a gyerekekért.

A beszélgetés során az egyik hozzászóló elvitatta azt, hogy a bizonytalanság okozná a gyerekvállalás elmaradását. Hiszen azoknak van legtöbb gyerekük, akik a legnagyobb nincstelenségben élnek. Inkább arról lehet szó, hogy a városi környezetben egészen más a gyermeknemzés iránti motiváció, mint falun, ahol azelőtt a gyermekre munkaerőként is szükség volt, most pedig 25 évig tartó befektetés a gyermek. Kb. annyiba kerül egy gyermek, mint amennyibe az adott településen egy ház vagy lakás. Lehet, hogy a probléma kezelését úgy is el lehetne képzelni, hogy az urbánus környezet csábító erejét ellensúlyozandó a falvakba fektetni, ahol könnyebb a több gyermek bevállalása. Újvidéken ilyen árak mellett lehetetlen lakást venni, három gyermeket tervezni. A jelenleg nagyon kihalt, szinte élhetetlen falvak revitalizálása lehetne egy megoldási irány. A városok felé áramlás oka abban van, hogy itt vannak munkahelyi lehetőségek, fejlődés, perspektíva, itt van élet, kulturális adottságok. De a város nem kedvez a gyermekvállalásnak, a nagycsaládos modellnek. Nyugat-Európában élhetőek a kis települések, csak nálunk nagy az ellentét a periféria és a centrum között. Ha valaki nem a város mellett dönt, akkor – amellett, hogy olcsóbbak a lakhatási körülmények – a perifériára kerül minden egyéb szempontból, a megélhetés, a kultúra, a közlekedés, a kommunikáció szempontjából.

A társadalom modernizálódásával elérhetővé válnak a fogamzásgátló szerek, ezért csökken az abortuszok száma, kevesebb a nemkívánt terhesség. Az abortusz a legszegényebb rétegeknél jelenik meg leginkább.

Magyarországon az lesz a probléma, hogy nagyon sokan előre vettek fel hitelt, lehetett venni házat, ha bevállalták a harmadik gyermeket. Ha közeledik a bankhitel miatt a határidő, és nem születik meg a harmadik gyermek, akkor a hitelt vissza kell fizetni. Ha válásra kerül sor, akkor nagyon nehéz kibogozni az adósság részleteit. A házasságok 40 százaléka válással végződik. Bizonyos mértékben az érdekházasság fogalmát is súrolják ezek az esetek.

Van-e a világon növekedő tendencia a születési arányokban? Nincs sehol, ha kivesszük a bevándorlókat. (Franciaországban – ha a bevándorlókkal együtt nézzük, akkor – mintegy kettő körül van a gyermekszám.) Az orvostudománynak köszönve tovább élünk, az élethossz kitolódása miatt a probléma még annyira nem látszik, dehát az idős korosztály nem fogja befolyásolni a szaporulatot.

A világ népessége elérte a maximumát és most már csökken. 2005–2010 körül megszületett az a generáció, amely a legszámosabb volt az emberiség szempontjából. Európa, Amerika, Ausztrália népessége már rég csökken, Ázsia is elkezdett. Afrika van még túlnépesedésben. A szegénységben nő a népesség, a jólétben csökken.

Az elvándorlást gerjesztő tényezők között nemcsak a gazdasági jólét nyom sokat a latban, hanem a közhangulat is, az adott társadalomban működő fékek-ellensúlyok, avagy azok hiánya, a korrupció, a demagógia foka, egészében az ideológiai nyomás. Gyökeres változásokra lenne szükség.

Voltak olyan korszakok, amikor a jugoszláv térséghez tartozó Vajdaság vonzó volt a szocialista diktatúrában élő magyarországiak számára éppen a szabadabb szellemi légkör és a gazdasági fellendülés miatt.

Gazdasági értelemben nyilván sosem fogjuk utolérni a nyugati országokat. Viszont van egy érzelmi értékdimenzió is és van a vajdasági helyi életnek egy vonzereje. Van visszaáramlás is, egyesek visszajönnek külföldről, főleg akkor, amikor a gyerek iskolába indul. Viszont, ha későn lépnek, akkor a gyerek már nem akar visszajönni.

Az összkép árnyalt, mert a bevándorlók egy másodrangú társadalomban élnek a nyugati országokban, pl. a német középosztály nem elérhető a számukra, nem fogadják be őket, szegregáció van még földrajzilag is városon/településen belül. Párhuzamos társadalmak léteznek. Ez azt jelenti, hogy a kivándoroltak nem fognak teljes értékű életet élni, amilyet itthon a szakmai képzettségüknek megfelelően és emberi kapcsolataikat illetően megvalósíthatnának. Van, akinek sikerül, de keveseknek. Itthon létezik egy természetes közvetlenség, barátkozás, de külföldön az odavalósi lakosok zárkózottak, bizalmatlanok a bevándorlókkal szemben, tehát van egy kirekesztés, izolálás. Esetleg a második, harmadik generáció asszimilálódik, a szülők viszont meghozzák azt az áldozatot, hogy a gyerekeik, unokáik már integrálódhassanak.

V. P.