Az ókori Egyiptom szentélyeinek, kolosszusainak megépítése nehéz fizikai munka volt, ami nagy szervezettséget is igényelt. A több mázsás kőtömbök mozgatásához sok emberre volt szükség, így nem véletlen, hogy pontosan vezették a napi létszámokat. A British Múzeum tulajdonában van egy olyan kőtábla, amelyre még a hiányzás indokait is felvésték. Ebből kiderül, hogy a sörfőzés mindenek elé való volt, de egy halott betekercselése is megfelelő indok lehetett, olvasható a Telex összefoglalójában.
A kőtábla a kormeghatározás szerint nagyjából időszámításunk előtt 1250 évvel, II. Ramszesz fáraó uralkodásának ideje alatt készülhetett, és a Nílus nyugati partján fekvő Deir el-Medinában találták meg. A fáraó nagyságát számos megalomán építkezéssel próbálta bizonyítani, így aztán sok munkást meg is mozgatott.
A táblán akkurátusan vezették, hogy ki hány napot dolgozott, és ha távol volt, akkor milyen indokkal. Például Hornefer a második nyári hónap tizedik napján csak simán beteg volt, míg Sawadjyt a negyedik tavaszi hónap tizenhatodik napján lánya vérzése miatt nem vette fel a munkát. Heknekhu mai szemmel nézve már bizarr okból volt távol az egyik nap, anyjának holttestét kellett betekercselnie, Amenemwiának pedig balzsamozási feladata volt. Több munkás szembetegség miatt hiányzott, de a skorpiócsípés is kényszerszabadságot eredményezett néhányuknál.
Gyakori, több munkásnál visszatérő indok volt a hiányzásra a sörfőzés. A sör akkoriban alaptápláléknak számított, szinte mindennap fogyasztották, persze vallási és egyéb ünnepeken azért élvezetből is itták. Volt, aki azért hagyott ki munkanapot, mert felajánlást tett istennek, de az is visszatérő elem, hogy azért nem dolgozott valaki, mert követ hozott az írnoknak. Utóbbi kiemelt pozíció volt, mert egy másik munkás az írnok feleségének készített orvosságokat, és ezért nem az építkezéssel foglalkozott. Ezek a mellékes munkák elfogadottak voltak, a vezetők saját privát ügyeik intézésére is rábírhatták a beosztottjaikat, de ezt sem vihették túlzásba.
