Várady Tibor 85 éves Budapesti tudósítónk beszámolója egy rendkívüli születésnapi ünnepségről

A Harvard Egyetemen szerzett doktorátustól a vajdasági magyar nyelvű jogi oktatás megszervezésén keresztül a CEU prorektori székén át – egészen a csilláron lógó zoknikig – minden szóba került a köszöntésekben. Még a bécsi vacsoraidő kritikus pillanatai is.

Pénteken Budapesten tartottak ünnepi konferenciát a Károlyi–Csekonics-palotában, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Közjogi Intézete szervezésében dr. Várady Tibor 85-ik születésnapja tiszteletére. A rendezvényt Trócsányi László rektor, volt igazságügyi miniszter nyitotta meg.

Korhecz Tamás egyetemi tanár, a Szerbiai Alkotmánybíróság tagja azt elemezte, vajon Várady Tibor alapvetéseiből mit igazolt és mit cáfolt a gyakorlat. Várady nem az etnikailag tiszta nemzetállamban megteremtésében látta a nemzetiségi kérdés megoldását. Az etnikai nyelvi sokszínűségre úgy tekintett, mint egy körülményre, ami ugyan nehezíti az emberek életét, de táptalaja lehet a tudásnak és fejlődésnek is, amiből előny is származhat.

Korhecz idézett is Várady professzortól: A kisebbségnek az adott területen késznek kell lennie elfogadni tartós állapotként, hogy nincs és nem is lesz domináns helyzetben. A többségnek is nehéz lépéseket kell megtennie: el kell fogadnia, hogy a kisebbség tartósan jelen lesz az országában. Várady folyamatosan szövetségeseket keresett a nemzeti ügy megvalósítása érdekében. Próbáljunk meggyőzni másokat arról, kölcsönös érdek, hogy ezek a dolgok megvalósulhassanak. A többi kisebbséget ne konkurenciaként, hanem szövetségesként kezeljük ebben az erőfeszítésben.

Az arányosság elvének jelen kell lennie a kisebbségi jogok szabályozásában. Ott, ahol megvannak az igények, megvannak a kapacitások, ott minden követelés legitim azok megvalósításában. Viszont ott, ahol sem az igények, sem a lehetőségek nem reálisak, ott nem szabad erőltetni olyan dolgokat, amelyek csak ellenszenvet válthatnának ki.

Korhecz azt is megjegyezte: Várady professzor ugyanakkor nem számolt azzal, mennyire alacsony a készség régiónkban arra, hogy az államok megosszák a hatalmat a kisebbségeikkel. Hangsúlyozta, hogy az előre nem látható népességfogyás, elvándorlás mára olyan mértékűvé vált, hogy ma már nagyobb károkat okoz akár mint Trianon.

Az alkotmánybíró személyes ajándékot is átadott Váradynak a családi örökségből: a Korhecz szalámigyárban újra legyártottak az ünnepelt számára egy eredeti recept szerint készült terméket.

Józsa László bár mint szabadkai ügyvéd volt jelen, de korábban politikusként tevékenykedett. Államtitkár volt az 1992-es Panić-kormányban Várady Tibor igazságügy-miniszter mellett, valamint az együtt létrehozott Magyar Nemzeti Tanács első elnöke is volt. [Józsa a Szabad Magyar Szó kiadójának, a Sajtószabadság Alapítványnak igazgatótanácsi elnöke – a szerk. megj.]

Józsa szerint Várady már az 1970-es években felismerte, hogy az akkori Jugoszláviában a testvériség-egység ideológiája mentén előnyökre is szert lehet tenni. Észrevette, nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a felsőoktatásban az oktatás nemzetiségi nyelven is megvalósuljon.

Józsa azt is hangsúlyozta, hogy Várady az egyetemi éveitől kezdve folyamatosan olyan kapcsolatokat épített, amelyek predesztinálták arra, hogy Jugoszlávia szétesésében és azt követően a rendszerváltók generációját alkossa. Úgy fogalmazott: „Várady Tibor beépítette saját tégláit abba az építménybe, amelynek része volt, hogy a VMSZ elnyerte a többségi ellenzék bizalmát és tagja lett a Slobodan Miloševićet leváltó demokratikus csoportosulásnak.

Felidézte, hogy a személyi elvű kisebbségi autonómia alapjait lefektető „Nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről” szóló törvény soha nem jött volna létre, ha Várady a „Bécsben töltött ominózus napokon nem áldozta volna rá minden idejét és energiáját; például a vacsoraidőt is azzal töltötte, hogy a belgrádi résztvevők egyik asztalától a másikig ment, mindenkivel leült, érvelt és kereste a közös nevezőt”.

Szalma József, az MTA doktora, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja felidézte Váradytól a legfontosabb tételt, szentenciát, amit a délszláv háborúk során mondott: „Jobb 100 évig tárgyalni, mint egy napig háborúzni”.

Dudás Attila, az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának tanára nagyon fiatalos lendülettel mutatta be Várady Tibort, mint akit magát is jellemez az örök fiatalság. Várady ötvenéves törekvését említette, amit a magyar nyelvű jogoktatás létrehozásába és fejlesztésébe fektetett.

„Hallgatóként haszonélvezője voltam annak a rendszernek, amit Várady Tibor teremtett meg, oktatóként pedig létezik egy hagyomány, amelyre támaszkodhatok” – köszönte meg minden vajdasági joghallgató nevében a támogatást.

Várady tanár úr már az ő idejében legendaszerű volt és Dudás rámutatott: ahogy teltek az évek, ezek a legendák egyre inkább közelítettek a valósághoz. „Felfelé hamisításról” beszélt, amikor arra utalt, hogy a szerb nyelvű oktatás mellett kellett bevezetni a magyar nyelvű oktatást. Hangsúlyosan nem a szerb nyelvű oktatás helyett, hanem mellette.

Pásztor Bálint VMSZ-pártelnök és Nyilas Mihály volt államtitkár csak levélben járult hozzá az ünnepléshez, amit a helyszínen felolvastak.

Ezt követően az ünnepelt életének legfontosabb jeleneteit bemutató képes összefoglalót nézhettek meg a vendégek Wochna Rita zongorajátékának kíséretében.

A konferencia második részében olyan előadók következtek, akik Várady Tibort mint írót méltatták, aki már az 1970-es években is írt szépirodalmi műveket is. De ilyen jellegű prózája igazából az utóbbi években vált híressé a családi hagyatékok feldolgozásával, hiszen már nagyapja is közkedvelt nagybecskereki ügyvéd volt. Könnyen olvasható, kellemes szépirodalmi művei azok számára is ismertté tették, aki nemzetközi döntőbírósági karrierje és amerikai vendégprofesszori, valamint jogelméleti tevékenységét nem ismerték.

Balázs Géza egyenesen a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkezett és azzal kezdte: Vajon hogy születik meg egy jogász és egy nyelvész barátsága? Több új fogalmat is „bedobott” Várady professzorral kapcsolatban.

Évek óta tartó, többszöri találkozásaikat említve a Népellenes mosoly és a Házasság utáni házaságy című könyvekre irányította figyelmünket, utalva a póttörténelem fogalmára mint amit Várady dokumentumkönyveiben megfogalmaz. A póttörténelem koncepciója arra figyelmeztet, nehogy egész kultúrák póttörténelemmé váljanak – hívta fel a figyelmet Balázs Géza.

Várady Tibor könyveivel kapcsolatban azt mondta: Hallatlanul értékes jogi dokumentumokat dolgoz fel. „Szerintem megteremtette a jogi elbeszélés fogalmát.” A „póttörténelmet” és a „jogi elbeszélést” biztosan meg fogjuk jegyezni munkássága nyomán, tette hozzá Balázs.

Beretka Katinka újvidéki egyetemi docens, a rendezvény háziasszonya úgy vezette föl a következő előadót, Dévavári Zoltánt, mint aki pici gondolkodási időt kért egy ilyen fontos előadás címéhez, majd így válaszolt: „Mi más lehetne, mint Perben a pusztulással, közös elmélkedéseink a múltról”.

Dévavári Zoltán a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa Várady professzorral közös élményeiről számolt be. Mivel mindketten szakemberek, gyakran járnak össze és elmélkednek a közös múltról, a lehetséges jövőről. Dévavári kiemelte: az idő előrehaladtával egyre többet elmélkedünk a múltról. A pusztulásról, a feledésről, amiről tenni még talán nem késő – hívta fel a figyelmet a kutató.

Bárdi Nándor történész a HUN-REN TK Kisebbségkutató Intézet főmunkatársa „egy nagypolgári családtól a baristáig” folyamatában mutatta be az ünnepeltet. Várady professzor összes szépirodalmi művét ismertette és azt is elmondta, Várady írásait a „belehelyezkedő habitus” jellemzi. Bárdi volt az egyetlen, aki megemlítette Várady Tibort, mint az Új Symposion folyóirat első nemzedékének jelentős tagját.

Bárdi a legfelkészültebb társadalomkritikusként hivatkozott rá és Várady mértéktartását meg arányérzékét hangsúlyozta. „A [családi jogi hagyaték] irataiból irodalom lett – ez maga Várady” – foglalta össze a professzor irodalmi tevékenységét Bárdi Nándor.

Bordás Győző író, az újvidéki Forum Könyvkiadó nyugalmazott főszerkesztője Várady Tibor szépirodalmi művein keresztül mutatta be a professzort és emlékeztetett, legkorábbi, 1966-ban megjelent első szépirodalminak nevezhető írására. Onnantól fél évszázad telt el a Zoknik a csilláron c. regényig, amely még a 2010-es években készült.

A méltatások után az ünnepeltet tortával és állófogadással köszöntették a szervezők.

Dr. Várady Tibor az ünnepi tortával a Károlyi–Csekonics-palota Báltermében, Budapest, 2024. május 24. (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)