Huszonöt évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a NATO bombázás Szerbiában, azaz az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban.

Az első légicsapásokat a NATO 1999. március 24-én este 19 óra 45 perckor mérte a stratégiai jelentőségű célpontokra. Ezt azzal az indokkal hajtották végre, hogy a JSZK miatt hiúsultak meg a Koszovó státuszáról szóló tárgyalások, és így szerettek volna véget vetni Slobodan Milošević erőszakkampányának. A támadást az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá.

A bombázások 78 napig tartottak. Országszerte mintegy 2300 légicsapást hajtottak végre: 1150 vadászgép 420 ezer rakétát lőtt ki. Az ország villamosenergia kapacitásainak harmada megsemmisült. Két olajfinomítót, az újvidékit és a pancsovait is légicsapások érték.

Becslések szerint az áldozatok száma 1200 és 2500 közé tehető, több mint 12 ezren pedig megsebesültek.

Az utolsó rakéták, amelyeket Szerbiára, azaz a JSZK-ra lőttek ki, 1999. június 10-én estek le Kololeč község környékén, Kosovska Kamenica közelében, 13 óra 30 perckor. Az utolsó lövedék 19:35-kor esett az uroševaci laktanyára.

1999.június 10-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1244-es határozatot, egy nappal azelőtt, június 9-én Kumanovóban ötnapos tárgyalást követően aláírták azt a haditechnikai megállapodást, amely a jugoszláv hadsereg kivonulását írta elő Koszovó és Metóhia területéről.

A tárgyalások során a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság képviselői különösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a jugoszláv hadsereg és a rendőrség erőinek kivonását időben össze kell hangolni a nemzetközi biztonsági erők Koszovó és Metóhia térségébe érkezésével, amelynek elsődleges célja a biztonsági vákuum lehetőség szerinti elkerülése.

Koszovó és Metóhia térségében az elemi stabilitás, azaz minden polgár biztonságának biztosítására törekedtek, ami többnyire üres reménynek bizonyult. Emellett a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság képviselői különösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a koszovói és metóhiai nemzetközi biztonsági jelenlét kizárólag az ENSZ égisze alatt történjen.

A haditechnikai megállapodás 11 napos határidőt írt elő a jugoszláv hadsereg és a szerb rendőrség erőinek Koszovó és Metóhia területéről való kivonására. Helyettük a zömmel NATO-tagországokból érkező KFOR-egységek léptek be a dél-szerbiai tartományba.

A béketerv-javaslatot Martti Ahtisaari, Finnország elnöke az Európai Unió képviselőjeként és az ENSZ főtitkáraként vitte Belgrádba. A szerb parlament 1999. június 3-án fogadta el a béketervet, amelyet aztán az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormánya is jóváhagyott.

A Kumanovo mellett aláírt haditechnikai megállapodás alapvetően a NATO-alakulatok és a JSZK, azaz a Jugoszláv Hadsereg és Szerb Rendőrség közötti ellenségeskedés beszüntetését, valamint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság erőinek kivonását jelentette Koszovó és Metohija területéről 11 napon belül.

A megállapodás meghatározta a koszovói és metóhiai közigazgatási határ mentén, Szerbia és Montenegró középső részén belül az ún. biztonsági zóna létrehozását. Szerbia és a JSZK erőinek kivonása 1999. június 12-én kezdődött. 36 országból összesen 37 200 KFOR-katonát küldtek Koszovóba és Metóhiába. Kötelességük az volt, hogy biztosítsák a békét, a stabilitást és a biztonságot a Koszovói Köztársaság valamennyi polgára számára. A mindennapok azonban másról szóltak. A szerb és JSZK erők Koszovóból és Metóhiából való kivonása után a koszovói és metóhiai szerbek gyakori támadások és bűncselekmények célpontjai lettek.

2008 decembere óta az EU polgári missziója, az EULEX rendőrökből és bírákból álló tagjai Koszovóban és Metóhiában is jelen vannak. Feladatuk a jogállamisággal kapcsolatos tevékenységek végrehajtása volt Koszovóban és Metóhiában.