Az egészségügyi dolgozók ellen elkövetett támadás bűncselekménynek fog számítani – jelentette be Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter nyolc év után második alkalommal. Az N1 beszélgetőpartnerei a miniszter azon felvetését, miszerint az állami intézményekben a kezelés végén számlát kell adni a betegeknek, hogy lássák, mennyibe kerül a kezelés, csak fokozná a megosztottságot a betegek és az orvosok között, holott a szerb egészségügynek inkább átfogó, gyökeres változásra lenne szüksége.
A Szerb Orvosi Kamara nincs aktívan bevonva a fontos kérdésekbe
„A Világkamara 2012-ben elfogadott nyilatkozata az orvosok elleni erőszakkal szembeni zéró toleranciáról beszél. Csak nemrég jutott tudomásomra, hogy létezik egy bizottság és egy SOS szám az erőszakos esetekre, pedig kamarai tag vagyok. Az egészségügyi dolgozók elleni erőszak problémája világszerte jelen van, de kevés helyen van megoldás. Izraelben az orvosok például tisztviselők, és magas büntetés sújtja a rájuk támadókat. Angliában aki megtámad egy egészségügyi dolgozót, elveszti a biztosításhoz való jogát, és az orvos megtagadhatja a kezelést” – magyarázta Dr. Tamara Radosavljević, a Szerbiai Orvosi Kamara egykori igazgatója, tüdőgyógyász és orvosi jogi szakértő.
Nagyon kevés erőszakos esetet jelentenek
„Mindenfajta erőszakra vonatkozó zéró tolerancia szükséges. Többször is javasoltuk, hogy az orvosok hivatalos személyek legyenek, mindezt törvényileg szabályozva. Egy kraljevói kollégát már megöltek az utcán, Nišben pedig egy kávézóban megvertek egy sebészt” – emlékezett vissza a doktornő.
Az erőszakos esetekre nem reagált érdemben az állam
„Lássuk, mi történt Szerbia egészségügyi rendszerében az elmúlt tíz évben. Hány támadás volt? Milyen következményekkel járt? Hogyan szabályozta a törvény? Milyen büntetéseket kaptak ezek az emberek?” – tette fel a kérdéseket Dr. Dragan Delić professzor, a Szívközpont az Egészségért igazgatótanácsának elnöke.
Miért nem jelentik az orvosok az erőszakot?
„Külföldi statisztikák szerint a pszichiátriai betegek támadnak leggyakrabban. Mindig betegséggel próbálják igazolni tettüket. A másik dolog az, hogy magasan képzett emberekről van szó, akik szégyellik, hogy ezt átélték… De ne feledkezzünk meg arról sem, ha az orvosok tisztségviselői státuszt kapnának, azzal nem csak előnyök, de kötelezettségek is járnának” – mondta Dr. Radosavljević.
A betegeknek tudniuk kell, hogy miért és mennyit fizetnek
„A legtöbben nem tudják, hogy valójában mennyit vonnak le a PIO-ból, mennyit vonnak le az egészségbiztosításból, amit automatikusan, egész életünkben amíg dolgoznak, fizetnek. Ez a szocializmusból örökölt rendszer, mindenki fizet, az is, akit egész életében nem kezelnek állami intézményben, a szocializmusban kialakult szolidaritás elvén” – mondja a doktornő és hozzátette, hogy az egészségügy alapoktól való, gyökeres változtatására lenne szükség, mert a problémák óriásiak.
Dr. Delić szerint 3-5 év elegendő lenne a változásra
„Több mint 170 féle megoldási javaslat létezik az egészségpolitikára, három-öt év alatt változás érhető el. Az egészségügyi rendszer finanszírozásának módját is megváltoztathatjuk. Az embereknek tudniuk kell, mennyit fizetnek és mire költenek. Az erről szóló jelentést mindenkinek meg kell kapnia. Egyedülálló egészségügyi rendszert javasolnánk magán-, katonai- és állami intézmények bevonásával egyaránt, hogy a biztosítással rendelkező személy eldönthesse, melyik orvoshoz szeretne fordulni” – zárta gondolatait Dr. Delić.