Nagy jelentőségű választás volt ez, mert az Európai Parlament (EP) több szempontból is különleges: az európai parlamentnek két országban is van székhelye (a tagok és a személyzet Brüsszel és Strasbourg között ingázik rendszeresen) és 27 államra érvényes döntésekben vesz részt, a szavazók 24 nyelvet beszélnek, több száz párt indul a 720 mandátumért. A szavazásra jogosultak számát tekintve ez a második legnagyobb demokratikus választás a világon, csak az indiai előzi meg. Múlt vasárnappal bezárólag 27 EU-tagállam 400 millió polgára választhatta meg közvetlenül EP-képviselőit.
Angol vagy francia nyelvtudás hiánya nem akadályoz meg senkit abban, hogy aktívan részt vegyen az EP munkájában, hiszen ott mind a 24 nyelv hivatalos. Más uniós intézményekkel ellentétben az EP határozottan ragaszkodik a többnyelvűséghez. Így minden EP-képviselő a saját nemzeti nyelvén szólalhat fel – és joga van minden vitát a saját nyelvén követni. Ennek biztosítása érdekében az EP nemcsak 250 köztisztviselői tolmácsára támaszkodik, hanem több mint 1500 akkreditált tolmácsból álló csoportokra is, akik 700–900 fős létszámmal állnak rendelkezésre minden alkalommal, amikor összeül az EP.
Az EP-választásokról a világsajtó bőségesen beszámolt. A szélsőjobboldali pártok előretörése volt az egyik fejlemény, a másik, talán még fontosabb, pedig az, hogy az eddigi „nagykoalíció”, a centrista politika megtartotta vezető szerepét. Olaszországban a szélsőjobboldali, de a centrum felé húzó miniszterelnök, Giorgia Meloni vezette Fratelli d’Italia (Olasz Testvérek) párt végzett az élen. Ausztriában szintén a szélsőjobboldali Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ) lett a legerősebb. A német–francia tengely azonban válságba sodródott: Franciaországban Marine Le Pen Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés) pártja nyert, aminek következtében Emmanuel Macron elnök feloszlatta a parlementet; Németországban ugyan fölényesen győzött a kereszténydemokrata CDU-CSU szövetség, de a szélsőjobboldali AfD (Alternative für Deutschland azaz Alternatíva Németországért) másodikként végzett a Szociáldemokrata Párt SPD) előtt. Svédországban, Dániában és Finnországban viszont jól szerepeltek a zöld és baloldali pártok. Összességében bár Orbán Viktor a populista szélsőjobb győzelmét hirdette, az Európa-párti tábor továbbra is messze a legerősebb pártcsoport maradt. Az EP-választás eredményeként Európa szerte gyengült a tőzsde és az euró is a dollárral szemben. Átlapoztuk aa világsajtót Zürichtől Tajpejig és Stockholmtól Tokióig.
Sajtóreakciók
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap aggodalmát fejezi ki a populista és jobboldali szélsőséges pártok sikerei miatt:
„Valójában most egy erős Európára van szükségünk, egy olyan EU-ra, amely teljesít és készen áll a válaszokkal. Vlagyimir Putyin Moszkvában nem tesz lépéseket az Ukrajna elleni megsemmisítő háború leállítása érdekében. Kína dömpingárakkal támadja Európa ipari bázisát, Donald Trump pedig azzal fenyeget, hogy novemberben visszatér az elnöki posztra. Ám a hétvégi európai parlamenti választások után az Európai Unió meggyengült és bizonytalan lett. Párizsban a populisták és a jobboldaliak megvonták bizalmukat Emmanuel Macrontól, és Olaf Scholz kancellár szociáldemokratáit is leelőzték Berlinnek és Párizsnak meghatározó szerepe van az uniós irány és a tempó kijelölésében. Ennek a német–francia motornak most kisebb lesz a vonzóereje, mint korábban volt. Scholz és Macron a közeljövőben valószínűleg a politikai tisztulásokkal és nemzeti programjaikkal lesznek elfoglalva.”
A tajpeji Ziyou Shibao című, a Demokratikus Progresszív Párthoz közel álló napilap is kommentálja a jobbra tolódást az EU-ban:
„A jobboldaliak nagyszerű választási sikereket könyvelhettek el mind Franciaországban, mind Németországban, mind pedig Hollandiában. Sok országban a konzervatív tábor is érvényesült. Most nagyarányú újraelosztás zajlik az Európai Parlamentben. Ez valószínűleg a klímavédelmi politika meggyengüléséhez vezet. Ezzel párhuzamosan valószínűleg a migrációs politika szigorítására is sor kerül. Európa elveit tekintve egyre inkább széttöredezett. Minden bizonnyal nehéz lesz megegyezni egy közös álláspontról Oroszországgal, Kínával és az USA-val szemben.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt írja az EP-választásokról:
„A jobboldali szélsőséges pártok felemelkedése rontotta Európa jó imázsát, amely nagy értéket tulajdonít a sokszínűségnek és a toleranciának. De van valami pozitív is: az európai parlamenti választást korábban népszerűtlen politikai eseménynek tartották. Ezúttal azonban óriási figyelmet kapott, ezért a jobboldali szélsőségesek is minden erejüket a választási kampányba vetették. Ez bizonyíték arra, hogy az egyesült Európa lassan mégis kialakul, még ha sok kihívása is van még.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap az AfD erős teljesítményére tereli a figyelmet és kifejti:
„Az Alternatíva Németországért nem akármilyen párt. Három szövetségi államban egyértelműen jobboldali szélsőségnek minősítik. Egy friss felmérés szerint négyből három német úgy látja, hogy az AfD fenyegetést jelent a demokráciára nézve. Sokan attól tartanak, hogy ez a párt korlátozni akarja a jogaikat, mert bizonyos bőrszínük, vallásuk vagy szexuális irányultságuk van. Az AfD még a francia és az olasz jobboldaliak számára is túl radikálissá vált. Az a tény, hogy több millió német szavazó egyszerre tekinti ezt a pártot az ország legjobb alternatívájának, valószínűleg megfosztja Olaf Scholz kancellártól a könnyű álmot.”
Ausztriában a jobboldali FPÖ a választások győztese. „Aki a választások előtti napokban odafigyelt a várható eredményekre, nem fog meglepődni” – írja a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„Meglepően sokan mondták magánbeszélgetések során, hogy valójában »semmi közük az FPÖ-hez« – de ez a párt ezúttal megkapta a szavazatukat. Mert: Az összes többi pártnak sürgősen szüksége van egy »emlékeztetőre«. Az elmúlt néhány hónapban elterjedt az elégedetlenség a hatalmas infláció miatt, a kötelező koronavédőoltások támogatásának befejezése, de a klímavédelmi intézkedésekkel kapcsolatos szkepticizmus miatt is. Az a tény, hogy az FPÖ tisztségviselői aggasztó közelséget ápolnak Vlagyimir Putyin pártjához és az orosz kémekhez, láthatóan éppolyan irreleváns az FPÖ szavazói számára, mint a számos, nagyrészt bűnözői »egyedi eset« és az FPÖ kirívó fenyegetései az ORF [Österreichischer Rundfunk azaz Osztrák rádióadó] és más független médiák ellen.”
Franciaországban egyértelműen a Rassemblement National jobboldali nemzeti párt nyerte meg az európai választásokat. Macron elnök ezután előrehozott nemzetgyűlési választást írt ki. A párizsi La Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap „kettős földrengésről” ír:
„Megdöbbentő, hogy az államfő, aki a jobboldal befolyásának a megfékezését tűzte ki feladatává, a szélsőjobboldal nyomására ilyen intézményes pókerjátékhoz folyamodik. Az Országgyűlés feloszlatása annál is furcsább, mert az államfő a választási kampány során többször is felhívta a figyelmet arra, hogy ennek az európai parlamenti választásnak nem feltétlenül lesz országos hatása. Ennek legvalószínűbb következménye, hogy a jobboldali populisták még az olimpiai játékok megnyitása előtt jelölik a miniszterelnököt. Macron talán pontosan ezen spekulál; talán 2027 és a következő elnökválasztás előtt be akarja bizonyítani, hogy az RN nem tudja megoldani a franciák problémáit. Abban a reményben, hogy miután két éven keresztül kipróbálták a kormányon lévő jobboldali populistákat, a választók tartózkodni fognak attól, hogy a szélsőjobboldalt az Elysée-palotába küldjék.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap az észak-európai választási eredményeket vizsgálja:
„Az ultrajobboldali Svéd Demokraták súlyos visszaesést szenvedtek, és csak a negyedik helyen állnak. Úgy tűnik, hogy a közelmúltban egy trollgyárral kapcsolatos botrány hatással volt a választók döntésére. Finnországban »A Finnek« nevű jobboldali párt is gyenge eredményt ért el. És mi a helyzet a nem EU-tag Norvégiával, amelyet ennek ellenére közvetlenül érint az Európai Parlamentben hozott összes döntés 90 százaléka? Van egy pártunk kormányon, amelynek képviselői »legnagyobb rémálmuknak« tekintik az Európai Parlamentben való helyzetet.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap így mutat rá az EP-választásokra:
„A brüsszeli politika működési keretei valószínűleg nem változnak az uniós választások eredményeként. Bár az uniós polgárok egyre inkább a jobboldal felé tekintenek, az európai politikát az elmúlt években de facto meghatározó kereszténydemokraták, szocialisták és liberálisok parlamenti többsége egyértelmű előnnyel folytathatja tevékenységét. A szélsőjobboldal sokat nyert, de ez nem elég ahhoz, hogy leváltsa ezt a többséget.”
A varsói Gazeta Wyborcza című legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel baloldali-liberális napilap ezt némileg másként látja:
„Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője, az Európai Kereszténydemokraták vezető jelöltje azzal a bejelentéssel diadalmaskodott, hogy »bástyát épít a szélsőjobb és a baloldal ellen«. Látszólag minden rendben van – von der Leyen Európai Néppártja nyerte a választást és marad a koalíciója a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal. Ennek ellenére Európa olyan pályára terelte magát, amely kellemetlen történelmi emlékeket idéz fel. A szélsőjobboldal hangja most erősebben lesz hallható az Európai Parlamentben. Sok szó esett Lengyelország új szerepéről is az Európai Unióban – egy olyan országról, amely reményt ad a sokfejű populista sárkány legyőzésére, és ezáltal megadhatja az alaphangot a közösség számára. De félő, hogy az európai vezetés nem fog tárgyalni Donald Tusk miniszterelnökkel és Radosław Sikorski külügyminiszterrel az EU jövőjéről, függetlenül azok politikai tehetségétől. Mert mindenki annyira magával lesz elfoglalva.”
Az európai választásokat egyértelműen a Kereszténydemokrata Unió nyerte meg, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az Unió egyértelmű fölénnyel nyerte meg a vasárnapi németországi európai parlamenti választást. Az előrejelzések szerint a CDU és a CSU 30 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy az Unió pártjai kétszer olyan erősek, mint Olaf Scholz kancellár szociáldemokratái. Az előrejelzések szerint az SPD 14 százalék körüli eredményt ért el. Bár az SPD erőteljesen kampányolt Scholz-cal, a párt jelentősen visszaesett, különösen a legutóbbi szövetségi választással összehasonlítva (25,7 százalék). A mostani eredményhez képest azonban még a párt 2019-es eredményei is jobbak voltak, ami azt jelenti, hogy a mostani a párt történetének legrosszabb európai választási eredménye volt. Az SPD élvonalbeli jelöltje, Katarina Barley a ZDF-en egy »keserű estéről« beszélt. Lars Klingbeil, a párt vezetője vasárnap este azt mondta a Willy Brandt Házban, hogy »nincs mit cukrozni«. Majd hozzátette: »Szerintem kristálytiszta, hogy a dolgokat másként kell kezelnünk«.”
Manfred Weber Magyar Péterrel beszélt, és örül, hogy a Tisza Párt csatlakozni akar az Európai Néppárthoz, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Lapunk megkérdezte Manfred Webert, az Európai Néppát elnökét arról, hogy a hozzájuk csatlakozni vágyó Tisza Párt megfelel-e az elvárásainak, azaz: Európa, Ukrajna és a jogállamiság pártján áll-e. – Sok párt és sok képviselő van, aki az Európai Néppártban szeretne politizálni. Jó hír és reményekkel tölt el, hogy a jobbközép számára vonzó pártcsalád vagyunk.
Magyar Péterrel beszéltem a csatlakozásukról. Láttam, hogy Budapesten nagy megmozdulásokat tartottak a korrupció ellen és a jogállamiság mellett. Nagyon örülünk, hogy a társadalom másik részének is hangot tudtunk adni.
Az ajtónk nyitva áll a következő napokban, folytatjuk a tárgyalásokat – válaszolt a Népszavának Manfred Weber az Európai Parlament sajtóközpontjában tartott első nyilatkozatában.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
