Befejeztük, elkészült, sőt már első fesztiváli szereplésen a 11. Savari Filmszemlén díjazták is A kapus halála című új dokumentumfilmem – írta rendezői reflexiójának bevezetőjében Siflis Zoltán, aki hozzátette, a legújabb örömteli hír, hogy dokumentumfilm bekerült a magyarországi filmművészet legnagyobb seregszemléje, a Magyar Mozgókép Fesztivál versenyprogramjába. A fesztivált június 12. és 15. között rendezik meg három helyszínen, Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban.
Siflis Zoltán Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, a Sajtószabadság Alapítvány felkérésére megírta a rendezői reflexiót:
Mozgalmas, majd három évig tartó forgatás van mögöttünk. Oknyomozó és tényfeltáró film, Siflis Géza tragikus sorsú, elfelejtett, szabadkai származású, de ugyanakkor Kelebiához is kötődő, fradista sztárkapusról, a történelemről, az emberben mindig is ott munkálkodó ősgonoszságról. A Rákosi érában az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Kelebián, ahol akkor élt és edzősködött, letartóztatta, vallatás során súlyosan bántalmazták, majd 1948-ban bele is halt sérüléseibe. Nyughelye is a kelebiai temetőben található.
Annak ellenére, hogy Siflis Géza az unoka-nagybátyám volt (édesapám első unokatestvére), a családunk semmi megbízhatót, részletet nem tudott közeli rokonunk halálának körülményeiről. Kovács Marcellnek, a Kelebiai Levente Sport Egyesület elnökének, a helyi sportélet történetének kutatójának köszönhető, hogy nekiláttam a film forgatásához. De inkább úgy fogalmaznék, hogy esélyt kaptam arra, hogy mint dokumentumfilm rendező, a közel nyolcvanéves titok nyomába eredjek. Ugyanis rokonom, nagybácsim Siflis Géza budapesti, majd kelebiai hétköznapi élet történetéről alig volt hiteles és részletes családi emlékezésünk, különösen igaz ez 1948-ban bekövetkezett váratlan tragikus halálának okára. Természetesen a téma iránt a film forgatókönyvével fel kellett keltenem a fő támogató, a Nemzeti Filmalap érdeklődését is, ami sikerült.
A Kapus halála című film első munkajellegű, nem végleges változatának a bemutatóját 2023 októberében éppen Kelebián szerveztük meg. Azóta több vonatkozásban, változtattam, alakítottam, csiszoltam a filmen. Alkotóként dióhéjban, összegzésként, filmem jellemzőjeként az alábbiakat emelném ki:
Filmem első, alapvető jellemzője, hogy tulajdonképpen egy abszolút klasszikus felépítésű dokumentumfilmről van szó. Szituációban fölvételezett beszélő, emlékező szereplőkből, archívfilm bejátszásokból és egy a kínai árnyjátékra emlékeztető animációból áll. Ezzel a képi, vizuális megoldással rajzolt – animációs figurákkal érzékeltetem, jelenítem meg a kihallgatási dosszié, jegyzőkönyv részleteit.
A második jellemzője a filmnek, hogy A kapus halála című tényfeltáró dokumentumfilm, tragikus életű hőse és az alkotó, azaz jómagam a film rendezője, rokoni kapcsolatban vagyunk, és egyik, a történtek hátterét kutató szereplője is a filmnek. Azaz, mint rendező az oknyomozó riporter szerepét is betöltöm. Amit így foglalnék össze. A dokumentumfilmes valóság, amit a néző néz és megismer, módszertanilag, avagy a rendezői koncepció, elképzelés szerint, nem más, mint az én, a film rendezője és a szereplők találkozásának, intejújellegű beszélgetéseknek egy adott, a történetmeséléshez, „nyomozáshoz” kötődő helyszíneken, szituációban felvett mozgóképanyag. Azzal a céllal, hogy minél közelebb kerüljünk a tragikus véget ért emberi, történelmi tények, körülmények megismeréséhez. Ezeknek a találkozásoknak az eseménysorát, nem ismert, elhallgatott, Siflis Géza halálát okozó utalásokat, tényeket mutatja meg, tárja fel a dokumentumfilm. Ezért tartom megismerő–valóságfeltáró dokumentumfilmnek A kapus halálát.
A harmadik jellemzője, hogy a film bevezető szakasza, az antik drámákban alkalmazott összefoglaló prológussal kezdődik, amelyben a helyi, kelebiai amatőr poéta elmondja Siflis Géza egész tragikus sorsát, amelyet majd minden fontos részletében a film folyamán ismerünk meg.
A negyedik jellemzője a filmnek vizuális vonatkozású. A film két idősíkot, a jelent és a múltat, a múlt feltárásának, elbeszélésének részét fekete–fehérben látjuk, a jelen időt amikor a film forgatása elkezdődik és befejeződik, a jelen állapot bemutatását, ismét színesben látjuk.
Záró gondolatsorként még azt emelném ki, hogy A kapus halála dokumentumfilm nem pillanatkép a jelenről, hanem igazi sajátossága, kulcstémája, kulcspontja a múlt, az elrejtett, eddig fel nem tárt, nem ismert múlt. Fontos jellemzője a filmnek, hogy a főszereplőjének nem a sporttörténetére és -karrierjére, hanem tragikus korai halálának mindmáig nem ismert háttéerének a feltárására fókuszál. E tekintetben viszont hangsúlyosan a teljességre törekvő dokumentumfilmnek tartom, mivel a film a mindössze 42 éves főszereplőjének utolsó két-három hónapos életszakaszát öleli fel, erre összpontosít, tragikus sorsába nyújt betekintést. És ezért nem tartom ezt a filmet sportfilmnek, hanem kizárólag sorsfilmnek.
