A szabadkai Th!nk Oktatási Központ egy éve kezdte meg működését, melynek keretében több területen is folyamatos a tehetséggondozás. Mindez viszont szinte észrevétlenül, játékos-izgalmas módon zajlik hétről hétre, ahová a gyerekek úgy érkeznek meg minden órára, hogy a tanulást nem feladatként, hanem remek időtöltésként élik meg, ahol jó a társaság, kellemes a környezet, inspiráló a soron következő kihívás, s akik mentoraikat nem a klasszikus értelemben vett tanárként látják, hanem olyan segítőkként, akikkel jó együtt dolgozni egy-egy probléma megoldásán, a cél megvalósításán.
Arról, hogyan látják ezt a Th!nk-be járó gyerekek, meséljenek ők maguk, hiszen náluk jobban senki sem tudja, mit ad nekik az ott eltöltött idő. Négy fiatal tehetséget kértünk fel, hogy meséljenek magukról és osszák meg velünk a Th!nk-beli élményeiket.
Logiscool, a játékos kódok világa
Szűcs Nelli most fejezte a negyedik osztályt, egyúttal a negyedik évét a Logiscoolban. Nem csak az iskolában kitűnő tanuló, a programozás területén is kiemelkedik, de rátermettsége mellett szorgalmas és kitartó is, ugyanis programozónak készül.
Szűcs Nelli: A Logiscoolban minden félévet saját, önállóan elkészített projekttel, vagyis egy saját játékkal zárunk
– Nagyon szeretem a matekot, főleg a nehéz, összetett feladatokat. Külön matekórákra is járok, a matek pedig a számítógépek alapja is. Szerintem fontos, hogy az iskolán kívül más foglalkozásokra is járjunk, ahol új dolgokat tanulhatunk. Amikor először eljöttünk ide a nyílt napra, rögtön kicsit programoztunk is, s nagyon megtetszett. Így indult el az egész. Azt vettem észre, hogy ennek köszönhetően sokkal jobb vagyok matekból és angolból is, úgyhogy az iskolában az osztályzataim is magasabbak emiatt. Meg hát nagyon szeretek itt lenni, élvezem, mert jó a társaság és az oktató is. A Logiscoolban minden félévet saját, önállóan elkészített projekttel, vagyis egy saját játékkal zárunk. A legbüszkébb a „Kérdezz! Felelek” játékomra vagyok, ami tulajdonképpen egy kvíz. Szerintem nagyon jól megcsináltam és teljesen egyedül, és még én is tanultam sok új dolgot, hiszen mindegyik kérdéshez meg kellett keresnem a helyes választ és találnom három helytelent, ami kapcsolódik a témához. Úgy érzem, az itt tanultakat sokféleképpen fel tudom majd használni az életem során, de legfőképpen abban segít, hogy megtanuljam a programozás alapjait, ami nagyon fontos, hiszen programozó szeretnék lenni. Szerencsére a szüleim támogatnak ebben. Mindig új dolgokkal ismerkedünk meg és sosem unalmasak az órák. Az idén először már nem csak a blokkokkal programoztunk, hanem az írott kódokkal is megismerkedtünk, ez volt eddig a legizgalmasabb rész, amivel találkoztam. Én mindenképpen ajánlom másoknak is, mert itt mindig jó a hangulat, és gyorsan elrepül az óra, izgalmas, szórakoztató és sok újat meg lehet tanulni, úgyhogy én biztos végig járom az összes szintet.
Level Up, egy sakksuli másként
A 11 éves Godnics Dominik először tavaly nyáron, a sakktábor révén ismerkedett meg a különféle sakkvariációkkal és hogy a figurákkal és a sakktáblával nem csak klasszikus sakkot lehet játszani, hanem izgalmasnál izgalmasabb logikai játékokkal találkozik a Level Up órákon.
Godnics Dominik: Nagyon élvezem, és minden egyes új trükk egy kis lépés felfelé a létrán, amit néha apukámnak is meg szoktam mutatni, ha van időnk játszani
– Apukám tanított meg sakkozni, de amikor már mindent megtanított, amit tudott és nem tudott újat mutatni, akkor beiratkoztam ide sakkra és egy év után is folyton tanulok valami újat. Nagyon élvezem, és minden egyes új trükk egy kis lépés felfelé a létrán, amit néha apukámnak is meg szoktam mutatni, ha van időnk játszani. Nagyon remélem, hogy ha mindegyik trükkel megismerkedek, akkor a sakkversenyeken szép sikereket tudok majd elérni. Van egy barátom, aki úgyszintén sakkozik és szeretnék majd vele izgalmas partikat játszani. Úgyhogy nekem ez az egész egy izgalmas kihívás. Emígy szeretek itt lenni, mert mindig jó a hangulat, a társaság, szép a környezet és Zsombor, a sakktanár is nagyon barátságos és szépen átadja az anyagot, s azt utána már tudom használni. Nem érzem azt, hogy teher itt lenni, sőt, szerintem az itt tanultakat máshol is ki tudom majd használni, hiszen a sakk a logikus gondolkodást fejleszti és szerintem a mindennapjaimba is kezd már ez lassan beépülni, segít a problémamegoldásban, a matekban is, vagy éppen felismerni az adódó lehetőséget. Ez egy több lépcsős program, úgyhogy szerintem az itt tanult dolgok máshol is jól jönnek majd. Persze addig komolyodni is fogok, de most még csak 11 éves vagyok, az még nem olyan sok, de ha idősebb leszek, több is megragad az agyamban. A sakk mellett járok még úszni és nagyon szeretek zongorázni, ezért zongoraórákat is veszek. Néha fárasztó, de egyiket se dobnám ki. Ha esik, ha fúj, én jövök, mert ez egy jó hely és az is sokat számít, hogy mindenhonnan csak támogatást kapok. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert itt a tanárok kedvesek, nincs feszültség, büntetés, stressz, csak egy jóféle izgalom, s közben tanulunk is.
Flying Colors, a jövő művészeinek
Bakota Medárd most fejezte az ötödik osztályt, színkitűnő tanuló. Ha sport, akkor karate, ha zene, akkor zongora, s ha a művészetekről van szó, akkor a képzőművészet és a Flying Colors az ő választása.
Bakota Medárd: Ha azt kérdezi valaki, miért járok ide, amikor otthon is tudok rajzolgatni, festegetni, akkor azt tudom mondani, ebben itt van valami különleges
– Szenvedélyem a karate, a versenyeken voltam már első helyezett is. A Zeneiskolában zongorát tanulok, de járok angolra is és rajzra. Néha kicsit fárasztó ennyi mindennel foglalkozni, de mindegyiket szeretem. Amikor hallottam, hogy itt a Th!nkben van képzőművészeti óra, rögtön tudtam, hogy be akarok iratkozni, és ennek már lassan egy éve. Nagyon tetszik itt, sok technikát kipróbálhattam, például készítettünk linómetszeteket, amit sosem csináltam korábban, elmélyedtünk a pasztell-technikában… Nem is tudom, melyiket szeretem a legjobban, talán az akvarell és a pasztell áll hozzám a legközelebb és a csendéleteket szeretem a leginkább rajzolni, illetve szeretek képeket másolni. Ha azt kérdezi valaki, miért járok ide, amikor otthon is tudok rajzolgatni, festegetni, akkor azt tudom mondani, ebben itt van valami különleges. Vannak barátaim, sok dologban kipróbálhatom magam és itt Nóri rámutat a hibákra vagy tanácsot kapok tőle, mit és hogy lehetne jobban csinálni. Itt valóban tanítanak, míg otthon vagy az iskolában csak elfogadják a munkámat olyannak, amilyen, s nem akarnak belőlem többet kihozni. Szóval itt többet fejlődhetek, mint bárhol másutt, és érzem is magamon a fejlődést, javult a rajztudásom, úgyhogy még sokáig szeretnék ide járni, hiszen felnőttként grafikus vagy szobrász szeretnék majd lenni és ezek az órák hozzásegítenek, hogy elérjem a célomat.
Boros Gyevi Maja a szabadidejében nagyon szeret olvasni és verselni, kézműveskedni és rajzolni. Otthon is szokott rajzolni, a kedvenc témája az állatok, meg szeret illusztrációkat készíteni az olvasmányai alapján. Rajzain visszaköszön a tehetség, s mint mondja, az elmúlt hónapokban érezhetően fejlődött a rajtudása.
Boros Gyevi Maja: Jó az, ha iskolán kívül is van elfoglaltságunk, megismerkedünk új dolgokkal, s ki tudja, lehet, hogy abban nagyon jók leszünk
– Nekem nagyon jó itt. Nagyon tetszett, hogy például a múlt héten vízifestékkel dolgoztunk, egy sárkányt festettem, ezen a héten pedig agyagoztunk, de az év során használtunk a képeinkhez akril festéket, tust, lenyomatokat készítettünk linóleummetszettel, szóval sok mindent kipróbáltunk. Legjobban akvarelleket szeretek festeni, ez talán a kedvenc technikám, a legnehezebbnek pedig az agyagozást éreztem – legalábbis amikor először agyagoztunk –, mert nehéz volt megformálni az anyagot. De már másodszor dolgozunk vele, és sokkal jobban megy, mert már tudom, hogyan kell bánni vele. Több dolog is akad, amiért szeretek ide járni, vannak itt barátaim, sokat tudok rajzolni, tanultam új dolgokat, jobban rajzolok, mint az elején és a tanárnő is kedves és segítőkész. A rajzon kívül járok még mazsorettre, tanulok szavalni, teniszezni, de egyáltalán nem fárasztó, szeretem, amikor körülöttem történik valami. Jó az, ha iskolán kívül is van elfoglaltságunk, megismerkedünk új dolgokkal, s ki tudja, lehet, hogy abban nagyon jók leszünk. De ha nem próbáljuk ki, sose tudhatjuk meg. Néha kicsit nehéz, egy-egy feladat igazi kihívás, de nagyon sokat lehet fejlődni, így én mindenképpen folytatni fogom a rajzórákat, mert festő és programozó szeretnék lenni, ami két külön világ, de szerintem jól megférnek egymás mellett.
