Világszerte központi téma volt a svájci nemzetközi Ukrajna-konferencia, amely vasárnap ért véget, de nem hozott nagy változást az orosz–ukrán háborúban. A világsajtó foglalkozik továbbá az izraeli háborús kabinet feloszlatásával, aminek következtében Netanjahu egyedül maradt. Következnek a francia parlamenti választások, amire a szélsőjobboldali Marine Le Pen által vezetett Rassemblement National (RN) tekint nagy reményekkel. De a természetes környezet helyreállításáról szóló nemzetközi megállapodás is szóba került, amit az EU tagállamai fogadtak el. Az Európai Tanács informális csúcstalálkozója a vezető pozíciók elosztásáról szólt, de nem született megállapodás. Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető kötött „korlátlan védelmi szövetséget” az észak-koreai fővárosban, ahol az ötórás késéssel érkező oroszt vörös szőnyegen fogadta az észak-koreai diktátor. Zürichtől Sanghajig és Bécstől Pekingig átlapoztuk a világsajtót.

Az Ukrajna-konferencia

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap meglehetősen pesszimista következtetést von le a konferencia eredményéből:

„Senki sem számított nagy lépésre a béke felé, főleg, hogy ennek nincsenek meg a politikai és katonai előfeltételei. De az ilyen találkozóknak legalább egy bizonyos jelzőhatásuk van. Ez azonban nem működött Bürgenstockon, és nem is születtek új, konszenzusos javaslatok a béke elérésére. A zárónyilatkozat homályosan és fantáziátlanul mondja ki, hogy Oroszországot be kell vonni a további tárgyalásokba. Ez a fajta konferencia-diplomácia tehát nem egy varázspálca a béke elérésére. Sokkal meggyőzőbb lenne Ukrajnát katonailag és gazdaságilag megerősíteni, hogy ellenállhasson az orosz agressziónak.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezzel szemben óvatosan optimista:

„A svájci kormány nagy szívességet tett Volodimir Zelenszkij elnöknek azzal, hogy nem kevesebb, mint 57 állam- és kormányfőt hívott meg nemcsak Európából és az Egyesült Államokból, hanem mindenekelőtt Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiból is. Pusztán az a tény, hogy ez egyáltalán lehetséges volt, a béke felé haladás első sikerének tekinthető. Több tucat kormányfő nyilatkozata nagy egyetértést mutatott abban, hogy a dolgok így nem folytatódhatnak tovább. A háború befejezésének kezdetéről, valamint egy későbbi békekonferencia összehívásáról is jó lett volna dönteni.”

„Az esemény egyértelműen nem úgy sikerült, ahogyan azt az ukrán elnök elvárta” – összegezi a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című kormánylap a svájci Ukrajna-konferencia eredményét:

„Zelenszkij békefeltételei tíz pontból állnak, amelyek közül számára a legfontosabb  az »Ukrajna területi integritásának helyreállítása« az országon belül, azaz az 1991-es határok helyreállítása és az orosz csapatok kivonása e határok mögé. A »békeképlet« tíz pontjából végül csak három került be a konferencia zárónyilatkozatába. Közülük mindegyik a konfliktus humanitárius vonatkozásait érinti, nem pedig a konfliktus befejezésének feltételeit. De a zárónyilatkozat ennek ellenére sem kapott egyértelmű támogatást.”

Kína kapott ugyan meghívást a konferenciára, de elutasította a részvételt, mert Oroszországot nem hívták meg. A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap így magyarázza ezt a döntést:

„Az a svájci formátum, amelyben a két konfliktusban álló fél közül csak az egyik szerepel, nem felelt meg Peking békecsúcsról alkotott elképzelésének. Így a béke még messze van, és Zelenszkij dicsérő szavai ezt nem tudják elrejteni. Ráadásul mindaddig nem lehet békéről tárgyalni, amíg az USA az ukrajnai háborút arra használja fel, hogy alátámassza azt a narratíváját, miszerint Oroszország biztonsági fenyegetést jelent Európa számára. De a lényeg az, hogy bár Kína nem vett részt ezen a konferencián, ez nem jelenti azt, hogy Kína nem akar békét.”

Összeomlott az izraeli háborús kabinet  

„Netanjahu riválisának, Benny Gantznak a közelmúltban való kilépése a hadikabinetből feleslegessé tette ezt a testületet a politikai döntéshozatalhoz” – elemzi a londoni The Guardian című független napilap az izraeli kormány feloszlatását:

„Lehet, hogy a kormány feloszlatásának kezdetben nem lesz politikai hatása, de ez azért mégis gyengíti Netanjahu pozícióját, mert megfosztja őt a legitimitástól és korlátozza cselekvési mozgásterét. Neki most nemcsak az október 7-i kudarcért és a háború lebonyolításáért kell felelnie, hanem azért is, ami az előtte álló hetekben történni fog – és most mindebben egyedül áll.”

A jeruzsálemi Al Quds című közép-jobboldali palesztin napilap szerint:

„Netanjahu továbbra is ragaszkodik mindenek felett álló céljához: hogy megakadályozza kormánya bukását, még az Izraelben jelenleg pusztító belső konfliktus árán is. Emiatt visszautasít minden követelést a túszok kiszabadítására és a háború befejezésére.”

Franciaország parlamenti választások előtt

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja a franciaországi parlamenti választások előkészületeivel foglalkozik, amelyeket a jobboldali Rassemblement National (RN) nagy eséllyel vár:

„A RN lassan, de biztosan megállja a helyét Franciaország lakosság szélesebb  köreiben. A párt választási programjában egyebek között a villamos energia és a gáz forgalmi adójának 20-ról 5,5 százalékra való csökkentését és a mezőgazdaság nagyobb támogatását ígéri. Az RN most viszont tudatosan kerüli a szélsőséges vagy rasszista kijelentéseket, és úgy tűnik, ez a stratégia működik. Az azonban még mindig nem világos, hogy az RN valóban megnyeri-e a parlamenti választást, mert még mindig vannak olyan szavazók, akik egyértelműen a jobboldali szélsőségesekkel szemben foglalnak állást. Az sem világos, hogy győzelme esetén képes lesz-e az RN végrehajtani választási ígéreteit a rossz francia költségvetési helyzet miatt.”

A német—francia tengely válságba került, írja a koppenhágai Politiken című liberális napilap:

„Ha a francia választások úgy érnek véget, hogy Marine Le Pen nacionalistái kormányt alakítanak, akkor bénító verseny alakulhat ki Macron elnökkel. És nagyon is a franciák ukrajnai vezető szerepéről lesz szó, amit Emmanuel Macron vett át. Így sok minden forog kockán. Ha az EU támogatása Ukrajnának az oroszokkal szemben kudarcot vall, ez gyakorlatilag az EU biztonságpolitikai szerepének a végét jelenti. Az európai zűrzavart tetézi, hogy a német kancellár, a szociáldemokrata Olaf Scholz is pofont kapott a szélsőjobbtól az európai parlamenti választásokon. Így a múltban az EU-ban együttműködést ösztönző francia—német tengely történelmileg sérülékeny időszakban került válságba.”

Fontossá vált a természet védelme

„Az európai természet helyreállításáról szóló egyezmény a helyes válasz az éghajlati válságra és a biodiverzitás fenyegetésére” – így méltatja a dublini The Irish Times című liberális-progresszív napilap az egyezményt:

„Az EU legfontosabb feladata most az, hogy elnyerje a kritikusok, különösen a földművesek és a halászok bizalmát. Ironikus módon ők azok, akik különösen szenvednek a szélsőséges időjárás miatt, mint például az aszályok vagy az árvizek közvetlen hatásai. Minél kevesebbet teszünk a környezetvédelemért, annál nagyobb lesz a kudarc. Ugyanakkor az óceánok túlhalászása a gazdaság egész szektorait fenyegeti.”

A párizsi La Croix című katolikus napilap ezt írja erről:

„Az egyezmény szövege, amely sok vita tárgyát képezte, és amelyet többször is újratárgyaltak annak érdekében, hogy különösen a mezőgazdasági szektor számára elfogadható legyen, előrelépést jelent a természetvédelem szempontjából. Különösen azért, mert a talaj 70 százaléka rossz állapotban van és az európai őshonos fafajok csaknem a felét a kihalás fenyegeti.”

Az EU pártpolitizál 

Ebben a játékban Magyarország a vesztesek oldalán áll, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Nem sikerült megállapodni a legfontosabb tisztségek elosztásáról az Európai Tanács hétfői informális csúcstalálkozóján, így a végső döntést a jövő heti uniós csúcson hozzák meg. Ursula von der Leyen, az Európai Parlamentben a legtöbb mandátumot szerzett Európai Néppárt (EPP) jelöltje továbbra is favorit arra, hogy az Európai Bizottság élén maradjon.

Megállapodás azért nem született, mert azok a miniszterelnökök, akik nem az EPP-hez tartoznak, politikai programot várnának Von der Leyentől, például garanciákat arra, hogy a jövőben ne keresse egyes populista pártok – gondolunk itt elsősorban Giorgia Meloni Olasz Testvérek nevű tömörülésére – esetleges támogatását. Hiába szerzett többséget az eddigi, néppárti—szociáldemokrata—liberális koalíció az Európai Parlamentben, Von der Leyen attól tart: az EP-ben július közepén bőven lesznek majd olyanok, akik nem rá szavaznak. Még a saját táborában is: az EPP-hez tartozó francia Republikánusok és az Orbán Viktorral kiváló kapcsolatban lévő, Janez Janša volt szlovén kormányfő által fémjelzett Szlovén Demokrata Párt (SDS) is jelezte, nem támogatják őt. Mindössze 11 szavazatról van ugyan szó, de a többi pártból sem számíthat egyöntetűen igen voksokra, ezért szüksége lenne szavazókra más, nem a koalícióhoz tartozó pártcsaládokból.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap ezt írja:

„Olaf Scholz szokatlanul szűkszavú volt a hétfő esti informális EU-csúcstalálkozó elején. A kancellár azt mondta, hogy az uniós társaival »a lehető legrövidebb időn belül« döntenek arról, hogy ki töltse be az európai parlamenti választások után az Unió vezető pozícióit. Noha a brüsszeli időzítés mindig relatív, Scholz természetesen nem arra gondolt, hogy hat órával a csúcstalálkozó után a bizonytalanság véget ér majd.

Az eredmény nem jelenti azonban a tárgyalások kudarcát, hanem csak a döntések elhalasztását. […]

Két oka van annak, hogy erről a témáról egyelőre nem történt döntés. Az egyik az, hogy Scholz és Emmanuel Macron francia elnök úgy gondolta, ha megegyeznek, a többi »főnök« automatikusan követi őket. Ez pusztán azért volt tévedés, mert ők ketten jelentősen meggyengülve kerültek ki az európai választásokból. Scholz és Macron most kevésbé mondhatja, hogy továbbra is olyan vezető szerepet töltenek be az EU-ban, mint valaha. […]

A második ok pedig az, hogy a Kereszténydemokrata EPP elkezdett játszani. Őrült az az ötlete, hogy a Tanács elnökének két két és fél éves hivatali idejét két különböző pártcsaládra osztja, és a második ciklust magának követelje. Ha két és fél év után az állam- és kormányfők úgy vélik, hogy az akkor (valószínűleg) hivatalban lévő Costa rosszul vezette hivatalát, le kell váltaniuk – de csak akkor, és nem azért, mert szocialista.”

Putyin és Kim Dzsongun szövetsége

A varsói Rzezcpospolita című gazdasági és jogi napilap így kommentálja Putyin Kreml-főnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető phenjani találkozóját:

„A látogatás során mindketten partnerségi megállapodást írtak alá, amely biztosítja a kölcsönös segítségnyújtást bármelyikük elleni agresszió esetén. A szerződés tartalma pontosan nem ismert, de nem is ez a döntő. Az orosz államfő ezzel a látogatásával újabb jelzést szeretne küldeni a Nyugatnak. Június elején, a szentpétervári gazdasági fórumon bejelentette ugyanis, hogy fegyvereket akar szállítani a nyugati demokráciákkal ellenséges országoknak, hogy azok »kényes helyeket megtámadhassanak«. Putyin csak azért teszi meg ezeket a lépéseket, mert a nyugati szereplők a közelmúltban arról állapodtak meg, hogy nyugati fegyvereket használnak orosz területek elleni támadásra.”

A londoni The Daily Telegraph című konzervatív napilap kifogásolja Putyin észak-koreai látogatását:

„Amit Kim Dzsongun kap Putyin katonai támogatásáért cserébe, az meglehetősen átláthatatlan, bár az észak-koreaiak nem titkolták, hogy elő akarják mozdítani az űr-, rakéta- és nukleáris programjukat. Kérdéses, hogy Putyin mennyire hajlandó elfogadni technológiai együttműködést Phenjannal, különösen, ha ez elidegenítheti kapcsolatait a Kreml másik fontos szövetségesével, Kínával.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)