A civil társadalom által működtetett sajtótermékek helyzetéről rendezett vitaestet a Vajdasági Újságírók Egyesülete (NDNV) csütörtökön Szabadkán, ahol ezen médiumok fenntarthatóságának különböző modelljeiről is szó esett.
A rendezvényen Natalija Jakovljević, a Magločistač portál, illetve Branka Dragović Savić, az Autonomija portál fő és felelős szerkesztője, valamint Veljko Milić, az NDNV jogi szakértője osztotta meg nézeteit. A beszélgetés moderátora Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Egyesülete programigazgatója volt.
A rendezvény céljairól és a helyi médiumok problémáival kapcsolatosan Gruhonjić úgy fogalmazott, hogy Szerbiában teljesen lepusztult a helyi tájékoztatás.
Veljko Milić, Branka Dragović, Natalija Jakovljević és Dinko Gruhonjić
– Ez egy olyan betegség tünete, amelytől nemcsak a médiumok szenvednek, hanem a társadalom egésze is, ez pedig nem más, mint a demokráciadeficit. Sajnos az országban számos helyi közösséget megfosztottak a helyi médiumaitól, ami azt jelenti, hogy azoknak a térségeknek a polgárait szándékosan sötétségben tartják. Ez egy óriási gond. A másik probléma az, hogy még arra a kis számú helyi médiumra is – amely az újságírói kódexszel összhangban végzi a munkáját – ellenségként tekintenek a helyi hatalomgyakorlók. Pedig ők természetesen nem ellenségek, hanem újságíró kollégák, de a politikai ellenzék hiánya miatt a hatalom bennük látja az ellenfelet. A médiasötétség pedig, sajnos, egyre sűrűbb, és ez a helyi szintekre hatványozottan érvényes. Belgrádi és újvidéki kollégáiktól eltérően, akik különféle nyomásgyakorlásoknak vannak kitéve, de problémáik, melyekkel szembesülnek, megjelennek a köztudatban, a helyi sajtótermékek újságírói nincsenek reflektorfényben, így teljesen magukra vannak hagyatva. Egyesületként, a hét vajdasági és a három szerbiai megbízott segítségével azon vagyunk, hogy felszínre hozzuk a gondjaikat és ezekről beszéljünk – magyarázta Gruhonjić és hozzátette, fontosnak tartja hogy a helyi újságírók problémáit is számba vegyék, hiszen ez az, ami alátámaszthatja, mennyire kedvezőtlen a helyi médiumok helyzete.
Újságírói kérdésre, hogy maga Gruhonjić hogyan viseli azt a lincshangulatot, ami ellene zajlik, azt mondta, hogy ez precedens nélküli és nehezen viseli.
– Már húsz éve megbélyegeznek, és ilyennek vagy olyannak felcímkéznek. De teljesen világos, hogy ennek a hátterében az államapparátus áll. Az pedig igen kellemetlen helyzet, amikor valakit az ország ellenségeként tartanak számon. Sajnos az életem megváltozott, nagyon óvatosan közlekedek abban a városban, amelyben már 35 éve élek, és ha nem okvetlenül szükséges, akkor éjszaka nem megyek az utcára. Az Európai Újságíró Szövetségnek köszönhetően, Ana Lalić kolléganőmmel együtt testőröket kaptunk. Az én esetemhez sok más hasonló eset is létezik, és ez azt mutatja, hogy az autoriter hatalomgyakorlásból a társadalom kezd átcsúszni a totalitárius rendszerbe. Ezért mindazok, akik a szakma szabályai szerint dolgoznak és ki merik mondani a véleményüket, a jövőben sajnos még nagyobb nyomásgyakorlásra számíthatnak – mondta az újságíró.
Dinko Gruhonjić azt mondta, a Weimar városa által neki ítélt emberi jogi díj óriási elégtételt jelent számára.
– Teljes pályafutásomat az emberi jogokért való harcnak szenteltem és egy Kafkai eljárással megpróbáltak belőlem, az antifasisztából fasisztát csinálni, és ezzel éppen azok próbálkoztak, akik igazából fasiszták – húzta alá Gruhonjić.
A helyi médiumok problémáival kapcsolatban a tribün során több ízben is szóba került a néhány évvel ezelőtti privatizáció miatt megszűnt médiumok – egyebek közt a Szabadkai Rádió – helyzete is. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon milyen lenne most a tájékoztatás helyzete, ha ezek a médiumok nem szűntek volna meg.
– Azt továbbra sem bánjuk, hogy újságíró szervezetként szorgalmaztuk, az állam vonuljon ki a médiumok tulajdonosi struktúráiból. Képzeljék csak el, ha mindazok a médiumok, amelyek akkor léteztek, ma is léteznének és elvétve – néhány ellenzéki belgrádi községet és Ništ leszámítva – mindegyik a Szerb Haladó Párt kezében lenne! Gyakorlatilag egypártrendszer van, és emellett vannak azok a kisebbségi pártok, mint a VMSZ, vagy a sandžaki párt, amelyek – elnézést a kifejezésért – a Szerb Haladó Párt csicskásai. Ezért semmi kétségem sincs afelől, hogy ezek a helyi médiumok az uralkodó párt propagandaeszközeiként működnének. Veljko Milić ügyvéd mutatott rá, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amellyel ne lehetne visszaélni. Mi a magánosítást a legnagyobb jószándékkal szorgalmaztuk, mert a mai napig állítom, hogy az állam a lehető legrosszabb tulajdonos. Ha nem lett volna a magánosítás, nem jött volna létre például az önök médiuma sem, persze tisztában vagyunk, hogy milyen gondokkal szembesülnek, a politikai nyomásgyakorlás és a pénzforrások tekintetében. Ezeknek a médiumoknak a kis közössége is egyfajta tiltakozásként jött létre a politikai nyomásgyakorlás következtében. Az alapvető probléma a törvények alkalmazásával, a jogi kultúra hiányával és azzal van, hogy a törvényhozók azon törik a fejüket, hogy hogyan lehet visszaélni a törvényekkel. Tréfásan fogalmazva, nálunk először megcsinálják a lyukat, majd aköré megalkotják a törvényt, vagy ha Nikola Pašić idejével hasonlítanánk össze, akkor azt mondanám, hogy a törvényeket az ellenfelek miatt hozzák – magyarázta Dinko Gruhonjić.
