A világsajtó az utóbbi napokban sokat foglalkozott az Európai Unió Tanácsának soros elnökségével, amit július 1-én Magyarország vett át – kevesek örömére. A Kreml viszont nagyon is örült annak az új európai parlamenti pártcsalád-alapításnak, amit Orbán Viktor hozott össze az első Putyin-barát, de harmadik és egyelőre legkisebb szélsőjobb csoportként, cseh és osztrák hasonszőrű pártokkal, mint a Fidesz. Iránban megtartották a rendkívüli elnökválasztás második fordulóját. Az USA Legfelsőbb Bírósága negyed évezred után úgy döntött, hogy a mindenkori elnök (alapvető mentelmi joggal ugyan nem rendelkezik, de) hivatali tevékenysége miatt nem vonható bűnügyi felelősségre. Magyarul akár parancsot adhat vetélytársai meggyilkolására is. Mondani sem kell, hogy ehhez a döntéshez a Trump elnöksége alatt kinevezett három szélsőséges bíró biztosította a többséget. A brit Munkáspárt ugyanakkor szenzációs választási győzelmet aratott, ami sokak szerint új korszaknak tekinthető a brit politikában, amivel egy (Brexitben) csalódott ország „benyújtotta a számlát” Rishi Sunaknak, pontosabban az öt év alatt négy kormányfőt kipróbáló (és elveszítő) konzervatívoknak. A francia előrehozott parlamenti választások első fordulójában is az ellenzék győzött, de a másik oldalon: a Le Pen-féle szélsőjobb Rassemblement National, amely igyekszik centrizmusba átrajzolni magát. – Átlapoztuk a világsajtót Párizstól Isztambulig és New Yorktól Teheránig.
Francia fordulat
Erről a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilapot idézzük:
„Macron elnöknek többsége volt, relatív többsége ugyan, de mégis többsége. Az előrehozott parlamenti választásokkal újra egyesíteni akarta a centrumot, megosztani a baloldalt és elszigetelni a Rassemblement Nationalt: de minden számítása tévesnek bizonyult. A bekövetkezett polarizáció pedig gyökeresen új politikai tájképet teremtett Franciaországban. A Rassemblement National programja ugyanis több szempontból is aggasztó. A másik oldalon pedig ott van az antiszemitizmus, az iszlamizmus, az osztálygyűlölet és az adóhisztéria. Az Új Népfront győzelme pedig tönkretenné az országot.”
Az ugyancsak párizsi La Libération című közép-baloldali napilap, melynek alapítói Jean-Paul Sartre és Serge July, így ír a közelgő második forduló előtt:
„Fennáll a veszély, hogy egy példátlan időszakba lépünk, amikor a hatalmon lévők már nem a liberális demokrácia hívei. A Rassemblement National ugyan nem a szabadságjogok eltörlését célzó programmal indul, de hatalomgyakorlása elkerülhetetlenül ehhez fog vezetni. Nem szabad tévednünk az ellenséggel kapcsolatban: nem a fasizmus jön, hanem annak egyik leszármazottja – az egyik 21. századi avatárja. Ez pedig az illiberalizmus, ami abban megbújik.”
Magyarország mint soros elnök
Ez a budapesti Népszava című baloldali napilap szerint Orbán abszurd színháza:
„Hétfőn vette át hat hónapra az Európai Unió [Tanácsának] soros elnökségét Magyarország, amelynek kormányfőjét, Orbán Viktort Vlagyimir Putyin leghasznosabb bajkeverőjének tartják a 27 államot tömörítő szervezeten belül. Alig öt hónappal korábban az EU Parlamentje 345 szavazattal 104 ellenében, 23 tartózkodás mellett elítélte Orbán kormányának »szándékos, kitartó és szisztematikus erőfeszítéseit« az EU alapértékeinek gyengítésére. A képviselők ugyanakkor az intézmények, az értékek és az alapok védelmére szólítottak fel a magyar elnökség alatt.
Érthető, hogy az Eurobarométer szerint Magyarországon a megkérdezettek 77 százaléka előnyösnek tartja az uniós tagságot, különösen azért, mert az ország a 2004-es csatlakozás óta mintegy 95 milliárd eurónyi támogatást kapott a nyugat-európai adófizetőktől. (A befizetéseket leszámítva ez 26 ezer milliárd forintnyi tiszta nyereséget jelent.) Ezek a transzferek a bruttó hazai termék 3,6 százalékát tették ki évente!
Mindezek ellenére az Orbán-kormány közel 14 éve élesen támadja az Európai Unió intézményeit, különösen az Európai Bizottság elnökeit az általa közvetlenül és közvetve irányított tömegtájékoztatási eszközökön keresztül. »Brüsszelt« állították be a legnagyobb fenyegetésnek a magyarok számára, mert az EP-képviselők és a biztosok bírálataikkal és állásfoglalásaikkal, ha hiába is, de a kezdettől fogva megpróbálták megakadályozni a korrupt és illiberális Orbán-rezsim kiépülését.
A Budapestről érkező inzultus azt követően érte el csúcspontját, hogy az Európai Unió Bírósága júniusban 200 millió euróra büntette meg Magyarországot, és napi egymillió eurós késedelmi bírságot szabott ki a menekültügyi szabályok megsértése miatt. […]
Válaszul Orbán Viktor személyesen sértegette a legfőbb uniós bírókat, a 94 éves Soros György amerikai-magyar filantróp és pénzember bábjainak nevezve őket. Orbán gyakran ismételt elmélete szerint Soros egymillió migránst akar Európába hozni.”
A Salzburger Nachrichten című keresztény-liberális konzervatív napilap pedig ezt írja erről:
„Az Európai Unió Tanácsa soros elnökének elsősorban szervezési feladatai vannak. Orbán Viktor befolyása az Unió sorsára tehát korlátozott lesz. Ellenfelei szemszögéből kellemetlen és idegesítő (ez eddig is így volt), és megpróbálja kihozni belőle, amit csak tud, és persze mindezt a hazája számára. Ez azonban valószínűleg nem jelenthet veszélyt az Unió szerkezetére.”
Elnökválasztás Iránban
Az iráni elnökválasztás első fordulójában egyik jelölt sem érte el az abszolút többséget, így második forduló vált szükségessé. Az isztambuli Yeni Safak című iszlamista-konzervatív, Erdogan kormányához közel álló napilap figyelemre méltónak tartja:
„… hogy Masszud Peszeskian be tudta gyűjteni a legtöbb szavazatot. A volt egészségügyi miniszter reformernek számít. De miért engedték meg az iráni mollák, hogy Peszeskian részt vegyen a választáson? Talán meg akarták mutatni a világnak, hogy az iráni választások összhangban vannak a pluralista demokratikus értékekkel. Talán a mollák is úgy gondolták, hogy a választás legitimitása gyengülne, ha minden jelölt konzervatív lenne. Az utolsó lehetőség arra utal, hogy az iráni teokratikus vezetés úgy döntött, hogy egy olyan irányítható, rezsimhű reformerrel állítja fel a kormányt, mint Peszeskian. Ily módon helyre tudná állítani a rezsim legitimitását, és enyhíteni lehetne a világ egyre növekvő, Iránra nehezedő nyomását.”
A teheráni Iran Daily című, az iráni kormány hivatalos napilapja így elemzi külpolitikai kontextusba helyezve a második fordulót:
„[A konzervatív jelölt] Dzsalili radikálisabb álláspontot képvisel. Dzsalili hisz az Irán elleni gazdasági szankciók semlegesítésében, ha az országa elmélyíti az együttműködést a szomszédos országokkal és a BRICS-tagállamokkal, például Indiával, Kínával, Oroszországgal és Brazíliával. A reformer Peszeskian viszont valószínűleg keresni fogja a 2015-ös nukleáris megállapodás újjáélesztésének módjait. Pesszeskian valószínűleg stratégiákat fog keresni az ukrajnai háború, valamint az EU és az USA Irán-kapcsolataira gyakorolt negatív hatások enyhítésére. Tekintettel arra, hogy Irán fontos országnak számít a régióban, a második forduló eredménye sok ország számára igen érdekes lesz.”
Megalakult a Patrióták Európáért nevű szövetség
Portugáliából is csatlakoznának Orbán Viktor formálódó európai szövetségéhez, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„»Röviddel a vasárnapi bécsi aláírást követően megindult az európai jobboldali pártok csatlakozása a formálódó Patrióták Európáért (Patriots for Europe) szövetséghez; a portugál Chega elnöke bejelentette: része kíván lenni a szuverenista erők összefogásának« – közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-vel.
[…] Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Andrej Babiš, a cseh ANO [ANO 2011: Akce nespokojenych občaru azaz Elégedetlen Polgárok Akciója] elnöke és Herbert Kickl vasárnap Bécsben írta alá a Patrióta kiáltványt, amely egy »új politikai szövetséget« kínál fel Európa nemzeteinek, valamint szuverenista, patrióta pártjainak. A közlemény szerint a csatlakozó pártok az Európai Parlamentben önálló csoportot hoznak létre és az alapítók tervei szerint rövid időn belül a legnagyobb jobboldali EP-frakciójává válnának.
Ma egy olyan politikai formációt hoznak létre, amely »hasítani fog« és nagyon gyorsan az európai jobboldal legerősebb tömörülése, legnagyobb frakciója lesz – állította Orbán Viktor. A magyar kormányfő arra számít, hogy ez napokon belül be fog következni, és utána a határ a csillagos ég.”
Ez Putyin álma, írja erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Korábban Orbán Viktor bejelentései az új politikai kapcsolatokról az Európai Parlamentben soha nem voltak ennél többek: csupán bejelentések voltak. Sem Marine Le Pen, sem Giorgia Meloni nem volt hajlandó összefogni a magyar Fidesz-szel. Most azonban Andrej Babiš cseh ANO-jával és Herbert Kickl FPÖ-jével [Freiheitliche Partei Österreichs] próbálkozik ezen. Ami ezt a hármat egyesíti, az a politika tekintélyelvű felfogás és a vele szembeni strukturális kiszolgáltatottság, a korrupció. Erős politikai program ebből nem születik. Ahhoz, hogy Strasbourgban egy új frakciót alapítsanak, négy másik országból is partnereket kell találniuk. Ez ugyan nincs kizárva. A parlament folyosóin még mindig számos hajléktalan képviselő sétál, akik antiszemita és jobboldali szélsőségesek, ezért az FPÖ-be illeszkednek be.
Az AfD [Alternative für Deutschland azaz Alternatíva Németországért] azonban nem fog ismét ebbe belekeveredni, ahogy azt Orbán egyik híve nemrég bejelentette. De a lengyel PiS [Prawo i Sprawiedliwošč azaz Jog és Igazságosság] párt érdekelt ebben. Tekintettel a jogállamisághoz való közös viszonyulásukra, ez érthető is. A lengyelek azonban nem tartoznak Putyin tisztelői közé, s így az orosz agresszió hűtötte le a magyarok, szlovákok, csehek és lengyelek visegrádi csoportját. Történelmi vicc lenne, ha az egykori vasfüggöny mentén minden helyről olyan erő jelenne meg, amelyről az orosz elnök eddig csak álmodozhatott. De ahogy már jeleztem: még minden lehetséges.”
Bírósági ajándék Trumpnak
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas napilap az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntését egy:
„[…] felbecsülhetetlen értékű ajándéknak tekinti Donald Trump és minden olyan elnök számára, aki meg akarja szegni a törvényt és az alkotmányra tett esküjét. Hétfő óta megszűnt az az elv, hogy senki sem áll a törvények felett. Az elnököket a hivataluk alatt elkövetett bűncselekmények miatt továbbra is eltávolíthatják ugyan állásukból, de nehéz belátni, hogyan lehetne valaha is büntetőeljárás alá vonni őket. Így elképzelhetetlen cselekedeteket hajthatnak végre: például felkelésre hívhatnának fel az Egyesült Államok Kapitóliuma ellen, anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy ezért később börtönbe kerülhetnek vagy jogi felelősségre vonhatják őket.”
„Ha az amerikaiak nem akarják, hogy Donald Trump visszatérjen a Fehér Házba, akkor ellene kell dönteniük az urnáknál november 5-én” – írja a római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap, majd így folytatja:
„És alaposan át kell gondolniuk a dolgot. Mert a Legfelsőbb Bíróság logikája szerint Trump hatalomra kerülve utasíthatja a hadsereget Washington megszállására, az igazságügyi minisztériumot pedig a politikai ellenfelek üldözésére. Az ítélet jelentős fordulópont és újjáéleszti a Joe Biden által eddig sikertelenül felhozott érvelést, miszerint ezen az elnökválasztáson az amerikai demokrácia fennmaradása forog kockán.”
A brit Munkáspárt történelmi győzelme
A brit parlamenti választásokon a Munkáspárt nagy többséggel nyert, legalább 412 mandátumot a 650 fős parlamentben. Az oslói Verden Gang című független napilap a Munkáspártban történt változásokat vizsgálja, amióta Keir Starmer a párt vezetője lett:
„Az elmúlt években a Munkáspártot radikális baloldali tiltakozópártból egy hiteles és centrumorientált párttá változtatta vissza. A toryk ezzel szemben egy másik irányú fejleményt hajtottak végre: a Konzervatív Párt összeomlásban van a botrányok, a belső viták és a kormánytöbbség lemorzsolódása miatt. Ez azt jelenti, hogy a 14 évnyi konzervatív vezetés most véget ért. Új politikai korszak kezdődik a briteknél. Starmernek ezzel szemben sikerült a Munkáspártot egy széles tömegeket vonzó párttá tennie.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott olasz liberális napilap azonban ezt a kérdést teszi fel:
„Elállt a kontinensen végigfutó jobboldali szél a La Manche csatornánál? Az angolok, a skótok és a walesiek már mind baloldaliak? Nyilvánvalóan nem. A válasz máshol rejlik. Ha a felelősök csalódást okoznak, leváltják őket. Ha mély a csalódás, ez a leváltás gyorsan és erőszakosan történik. Ez a megújulási képesség a demokráciák ereje. A[z autokrata] rezsimekből ez hiányzik. A despoták dühösek, öregszenek, őrültek. De soha nem adják fel a hatalmat, hacsak nem kényszerítik rá őket.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)