„Közölnöm kellett: az anyukád rákos”

A rák ma már olyan, mint valami fertőző kór: szinte nincs is olyan olvasó, akinek ne lenne családtagja, de legalább ismerőse, aki küzdött vagy éppen küzd valamilyen rosszindulatú, daganatos betegséggel. A Batut Közegészségügyi Intézet átfogó statisztikai kutatása és felmérése arról tanúskodik, hogy Észak-Bácskában és Észak-Bánátban van a legtöbb rákos beteg. Egyre több a fiatal is köztük, de továbbra is nagyon kevesen vannak azok, akik rendszeresen, megelőzésképp eljárnak vizsgálatokra. 

Hogyan lépjünk tovább, amikor szembesülünk a diagnózissal? Mit tud tenni a család és a barátok? Miért nem jár a vajdasági ember rendszeresen szűrővizsgálatokra? Pesitz Mónika színésznővel és dr. Apró Arnold onkológussal beszélgettünk erről a betegségről, és megnéztük az intézet ránk vonatkozó adatait is. 

 Amikor kiderül, hogy baj van 

Pesitz Mónika, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a tagja két évvel ezelőtt májusban, zuhanyzás közben vett észre egy pici csomót a mellében. Mónika, aki rendszeresen járt vizsgálatokra, ultrahangra, nőgyógyászati szűrésekre, azt mondja, nem volt soha hipochonder, nem is gondolt arra, hogy egyszer majd rákos lesz. 

– Akkor rögtön elmentem az orvoshoz, megnézte, és azt mondta, hogy mivel változókorban vagyok, ez hormonális vagy zsírcsomó is lehet, ne izguljak, figyeljük. Egy hónap múlva ott volt megint az a csomó, és én ismét felkerestem az orvost. Akkor elküldött mammográfiára, de a felvétel teljesen tiszta volt. Elmondták, hogy nincs ok aggodalomra, októberben találkozunk. Júliusban megint csak elmentem, mert úgy éreztem, hogy keményebb meg nagyobb a csomó, de azt a választ kaptam, hogy most már nyugodjak meg, nyaraljak, találkozunk októberben. Október elejére viszont megduplázódott a csomó. Akkor ránézett az orvos, és azt mondta, hogy baj van – mesél a kezdetekről Mónika. Rögtön sebészhez küldték, biopsziát vettek, de a mammográfián továbbra sem látszott semmi. 

– Mivel a biopsziára Szerbiában két hónapot kellett volna várnom, rögtön elmentem Szegedre. Ott azt mondta a radiológus, biztos, hogy ez rosszindulatú, de mindenki kiemelte, hogy a mellrákok 90 százaléka gyógyítható, főleg, ha időben észreveszik. Igaz, hogy van egy fajta mellrák, a nem hormonális tripla negatív, de az nagyon ritka. Aztán a biopszia eredménye azt mutatta, hogy nekem pont ez a nem hormonális tripla negatív jutott. Akkor azt közölték, hogy majd megműtik, kapok kemoterápiát, és ne aggódjak. A nem hormonális tripla negatív mellrák adhat távoli áttéteket, de nekem októberben nem volt áttétem. Akkor úgy döntöttek, hogy előbb kemoterápiát kapok, majd megműtenek. Azt mondták, szilikonnal ébredek majd, úgy fogok kinézni, mint Angelina Jolie – mondja Mónika nevetve. 

 Amikor kiderül, hogy még nagyobb a baj

A történet azonban nem így folytatódott. Mónikára további kihívások vártak. Az első kemoterápia után egyharmadára összement a csomó, a harmadiknál viszont kezdett gyanús lenni, mintha nagyobb lenne. A negyedik kemoterápia után pedig akkora lett, mint egy narancs. Kiderült, van ilyen, hogy a daganat kemoterápia-rezisztens. 

– Mondták, hogy hamarosan bejön az országba egy immunterápia, de addig is heti rendszerességgel dupla kemoterápiákat kaptam, a daganat viszont csak nőtt. Végül 11 centiméter átmérőjű lett a daganatom. Szegeden nem akartak megműteni. Akkor visszajöttem Szabadkára, és dr. Bagi Teodóra, a védőangyalom közölte, hogy azonnal megműtenek. Ez tavaly május 5-én történt – meséli Mónika, de a műtét sem úgy sikerült, ahogyan ő elképzelte. Ott szembesült ugyanis azzal, hogy a daganat nagysága miatt már implantátumot sem kaphat, mivel nem tudták megmenteni a bőrt. Ezt követően 6 hónapon keresztül kemoterápiát kapott. 2023 decemberében a teljes testes CT-n viszont kiderül, hogy 5 tüdőáttétje van. 

– Az orvosok tájékoztattak, hogy mivel bejött az országba a már említett immunterápia, el kell végezni egy fehérjevizsgálatot, és már el is kezdhetem kapni a terápiát. Kiderült viszont, hogy az én daganatomnak nincs az a fehérjéje, vagyis nálam az immunterápia sem hat. Akkor elgondolkodtak azon, hogyan tovább, s úgy döntöttek, hogy a legjobb az lesz, ha további kemoterápiákkal lelassítják a tüdőáttétek növekedését. Három hónap kemoterápia után a vizsgálaton kiderült, hogy eltűntek az áttétjeim a tüdőmről. A kemoterápiát viszont tovább folytatom heti rendszerességgel. Most ott tartok, hogy megjelent egy pici csomó a mellfalamon, ezt most X-késsel levágták – részletezi. 

Egészen hihetetlen, de Mónika a műtét utáni két hónapot leszámítva végig dolgozott. A kemoterápiákat jól viselte. Az első négy, mint mondja, állítólag olyan, hogy miattuk napokig hánynak, neki viszont csak egy-két napig volt a terhességi émelygéshez hasonló rosszulléte. „Nem voltam a legvirgoncabb” – teszi hozzá. Mónika naponta 10-15 kilométert gyalogol, jógázik. Amikor kiderült, hogy 5 tüdőáttétje van, Kovács Német Klementina felajánlotta neki, hogy minden reggel menjen el hozzájuk, és igyon meg 20 adagnyi frissen préselt búzalevet. Ezt a kemoterápia mellett minden reggel megcsinálta. 

 

– Biztos vagyok benne, hogy ez hozzásegített az áttétek eltűnésében. Emellett egy olyan gyógyteát is iszom, amely javítja a vérképet. Két éve folyamatosan kemoterápiát kapok, de még soha nem maradt el azért, mert leromlottak volna az értékeim – hangsúlyozza. 

„Nem ígérhettem meg, hogy meggyógyulok”

 

A legnagyobb kihívást, mint mondja, az jelentette, hogyan közölje az éppen kamaszkorban lévő fiával, hogy beteg.

– Ez éppen az az időszak volt, amikor a fiam megtalálta álmai iskoláját Magyarországon, minden hétvégén csicseregve jött haza, megtalálta a helyét, nekem meg egy hónap múlva közölnöm kellett vele, hogy: az anyukád rákos. Eltitkolni semmiképp sem akartam. Lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy ebben a boldog periódusában ezt kell vele közölnöm,

 

 de semmi értelmét nem láttam annak, hogy titokban tartsam. A fiamon kívül az anyukámnak volt a legnehezebb elmondani a diagnózist. A legnagyobb kihívás pedig az volt, amikor Berci fiam arra kért: ígérjem meg, hogy meggyógyulok, én pedig nem tehettem meg azt, hogy azt mondom: megígérem. Csak annyit mondhattam, hogy mindent megteszek azért, hogy meggyógyuljak. 

 „Ültem, és azon gondolkodtam, hogy miben fognak eltemetni”

Ahogy nyilván sokan mások, Mónika sem gondolkodott soha azon, hogy majd egyszer rákos lehet. Tartósítószer-mentesen étkeznek több mint egy évtizede, cukor nincs is a házban, az átlaghoz képest, mint mondja, kilencven százalékkal egészségesebben étkeznek, rengeteg friss zöldséget esznek. A genetikai teszt is negatív lett, vagyis a családban sem volt beteg soha, s ő maga sem volt beteges típus. Egész életében sportolt. 

 

– Olyan hadsereg állt a hátam mögött, hogy ezzel nem is lehet rosszul lenni, annyi szeretetet kaptam. Ennek a másik hátulütője, hogy mindenki szeretne egy jó tanáccsal szolgálni, egy tuti jósnőt ajánlani, egy telefonszámot adni… Ebből elkezd egyszer sok lenni. Ok, csak levegőt szeretnék kapni, mondtam akkor. Tele volt a hűtő cseppekkel, csodaszerekkel, és senki nem rosszból javasolt. De egyszer csak szétesik ebben az ember, és el kell kezdenie a saját útját járni.

A másik jó tanács, amit mindenki mond: csak pozitívan. De mit jelent ez? Amikor kiderült, hogy az első kemoterápiára rosszul reagált a daganat, rögtön felmerült benne, hogy akkor most valamit nem jól csinált. Nem volt elég pozitív? 

– Volt egy nagyon nagy megtorpanásom akkor, amikor az 5 tüdőáttétre fény derült. Akkor tényleg megzuhantam. Láttam valamit az interneten, mondom, nem rendelem meg, úgyis meghalok. Nem vagyok egy depressziós alkat, akkor viszont egy nagyon mély depresszióba kerültem. Ültem, néztem a papírjaimat, azon gondolkodtam, hogy miben fognak eltemetni. Pánikrohamaim voltak. Nem is éreztem semmit, de azt hittem, haldoklok. Egy hónap után, amikor láttam, hogy mindenki azon dolgozik, hogy legalább egyszer elmosolyogjam magam, én pedig milyen ember vagyok, hogy itt csak siránkozok, eldöntöttem, hogy ezt nem lehet így tovább. Akkor pszichiáterhez fordultam, s eldöntöttem, hogy ahová csak bírok, elmegyek. Közben kaptam Budapesten egy felkérést, azon is gondolkodtam, hogy elfogadjam-e. Végül közöltem, hogy hétfőnként én kemoterápiára járok, s mondták, hogy rendben van – idézi fel Mónika, aki ma már teljesen egészségesnek érzi magát. 

– Eldöntöttem, hogy én nem szomorkodok, eszem ágában sincs előre félni, hogy majd mi lesz velem egy év múlva, öt év múlva. Majd ha rosszul leszek, elég lesz majd akkor rosszul lennem. Én ebből ki akartam mászni. Nekem most egyáltalán nincs betegségtudatom. Elkezdett működni a mechanizmus, hogy nem félig üres, hanem félig tele van az a pohár – teszi hozzá.

Vajdaságban nagyon sok a daganatos beteg

A Batut Közegészségügyi Intézet adatai szerint Észak-Bácska és Észak-Bánát azok a területek, ahol a 100 000-re jutó daganatos betegek száma a legmagasabb, és a harminc százalékuk vastagbél-, tüdő- vagy mellrákban szenved. Az észak-bácskai körzetben van a legtöbb vastagbélrákban szenvedő férfi, Észak-Bánátban viszont a nőket érinti inkább ez a betegség. A melldaganat esetében is Észak-Bácska és Észak-Bánát „vezet”, a legtöbb tüdőrákban szenvedő férfit pedig Észak-Bánátban, Szerémségben és Nyugat-Bácskában jegyezték. Észak-Bácskában a legnagyobb a tüdőrákban szenvedő nők aránya is. Az interaktív térképen pontosan látszik, hogy melyik rákos megbetegedés melyik nemet és melyik országrészt érinti a leginkább. Ennek többek között az a célja és szerepe, hogy az egészségügy célzottan tudja megszervezni a megelőző vizsgálatokat és programokat is.

Az életmód, a körülmények és az örökletes hajlam

Ezeket a tényezőket emeli ki dr. Apró Arnold onkológus, hematológus szakorvos, a Zentai Kórház onkológiai osztályának főorvosa is. Hozzáteszi, hogy az urbanizáltabb, a sűrűbben lakott, valamint az iparilag fejlettebb régiókban az egész világon magasabb a daganatmutató. Tehát minél lakottabb, iparilag aktívabb és fejlettebb egy térség, annál gyakoribb lesz bizonyos daganatfajtáknak a megjelenése. A nőknél az emlődaganat dominál az egész világon, és ez Szerbiára is érvényes. A férfiaknál a tüdő- és a vastagbélrák az, ami a leginkább jelen van, de magas a prosztatadaganat előfordulása is. 

– Az emésztőszervrendszeri daganatoknál nem lehet megkerülni a táplálkozási módot. A vajdasági táplálkozási szokások, a rákkeltő anyagok, a füstölt dolgok túlzott használata, valamint a zöldség- és a gabonafélék ritkább előfordulása a táplálkozásban mindenképp hozzájárul ahhoz, hogy ezek a megbetegedések gyakoribbak a területünkön. Míg a ’90-es években a tüdődaganatok általában csak a férfiak betegségeként fordultak elő, mára a hölgyek is „fölzárkóztak”, gyakorlatilag most már fele-fele arányban betegszenek meg a férfiak és a nők. Vajdaságban a táplálkozáson kívül minden bizonnyal a munkakörülmények is hozzájárulnak a megbetegedésekhez. A nehézfémekkel való munka, az öntödékben végzett munka, a hosszú évekig tartó dohányzási szokások is a kórokok közé tartoznak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hajlamot sem, vagyis ha családi halmozódásról beszélünk, a gyerek már kiskorában megörökli a hajlamot. A hajlam nem feltétlenül vezet daganatos megbetegedéshez, de ha az életmód és a körülmények is rosszak, akkor általában ennek eredményeként kialakul a daganat. 

Egyre több a fiatal beteg

Míg régebben definiáltan voltak tipikus eloszlásai vagy előfordulási időszakai bizonyos daganatoknak, ma ez már nem határolódik el ennyire élesen. Néhány évtizeddel ezelőtt a hereráknál a fiatal korosztály, vagyis a 20 és 30 éves kor közötti generáció és a 65 éves kor fölöttiek voltak a leginkább érintettek.

– Ma már ezek a határok gyakorlatilag teljesen elmosódnak. Ugyanígy a fiatal hölgyeknél ma már megjelenik az emlődaganat és a petefészekrák is. Egyre gyakoribb a szexuálisan aktív hölgyeknél, hogy véletlenszerűen találunk nálunk petefészek-daganatokat, nemritkán a családtervezés folyamatában derül erre fény – részletezi dr. Apró.

Elenyésző azok száma, akik megelőző vizsgálatra járnak

A szakorvos szerint az emberek önszántukból ritkán mennek el prevenciós vizsgálatra. A szerbiai egészségügyi minisztérium már jó néhány éve aktívan foglalkozik prevenciós, előírt programokkal. Emlő-, tüdő-, vastagbéldaganat-szűrés is elérhető az állami programon keresztül, és meghívásos alapon működik.

– A Zentai Kórházban a változó korban lévő nőket lakcímre kiküldött mammográfiai behívókkal értesítjük, a megjelenés viszont 30 százalék alatti. A méhnyakrákszűrés egy egyszerű nőgyógyászati vizsgálattal elvégezhető, ennek ellenére az előrehaladott méhnyakrák előfordulása továbbra is nagyon magas Vajdaságban. A hölgyektől az anamnézisfelvétel során olyan információkat kapunk, hogy 20-30 éve nem voltak nőgyógyásznál. A daganatok megjelenése nem védhető ki száz százalékban, de a betegség kezelhetősége nagyban függ attól, hogy milyen stádiumban ismerik fel a betegséget. Az egyes stádium a szervhez kötött, a négyes pedig már áttétes. A betegek több mint felénél a negyedik stádiumban ismerjük fel a daganatot, amikor már nem műthető, és csak szisztémás kezeléssel, vagyis kemoterápiával kezelhető.

Miért félünk a szűrésektől?

A kérdésre, hogy miért nem járnak a vajdasági emberek megelőző szűrésekre, dr. Apró Arnold azt válaszolja, hogy ez egyértelműen mentalitásbeli kérdés. 

– Ismeretterjesztő anyagok és előadásokat is tartanak évente több alkalommal. Most van folyamatban a bőrrákszűrés is, amely szintén minisztériumi program. Szerbiában is van HPV elleni védőoltás, vagyis a méhnyakrák megelőzésére szolgáló vakcina, mégis nagyon alacsony az átoltottság. Amikor az onkológiai szakrendeléseken egy előrehaladott emlőrák diagnosztizálásakor a betegekkel beszélgetve felteszem a kérdést, hogy néhány évvel ezelőtt kapott-e behívót mammográfiás vizsgálatra, azt feleli, hogy igen, de arra, hogy miért nem jött el, sajnos nincs válasz. A vastagbéldaganatoknál az utódoknak elmondjuk, hogy indokolt lenne megfelelő időközönként a kolonoszkópia, de 40-50 családtag közül egy-kettő az, aki él ezzel a lehetőséggel. Vagyis ez egyértelműen mentalitásbeli kérdés – állítja. 

A kezdeti fázisban felismert betegség általában gyógyulást jelent

A szakorvos kiemeli, hogy a kezdeti fázisban diagnosztizált és kezelt daganatos betegségeknél a teljes gyógyulás esélye több mint 90 százalékos. Az európai és az amerikai onkológiai társaság minden évben az új kutatási eredmények alapján jóváhagy úgynevezett irányelveket, hogy bizonyos daganatos megbetegedéseknél mi a legjobban bevált terápiás módszer az egész világon. 

– Szerbiában a ’90-es évek után történt hatalmas fejlődés az onkológiában. Mára gyakorlatilag teljesen fölzárkóztunk a fejlettebb országok terápiás lehetőségeihez. Elérhetők az emlődaganat minden, még a legagresszívabb fajtájának a kezelési lehetőségei is: a célzott kezelés, a biológiai terápiák, az immunoterápiák. Vajdaságban néhány éve van X-kés is, ami nagyon nagy előrelépés. A Kamenicai Onkológiai Intézetben is aktívan beindult a kezelés, teljes felújították a sugárkezelő központot – tudtuk meg a szakorvostól.

Nincs nagy várólista

Dr. Apró Arnold azt mondja, az onkológiában nincs túl nagy várólista. Az egészségügyi rendszer legnagyobb hátránya a káderhiány. Vajdaságban például alig van onkológus, Zentán ő az egyetlen, Nagykikindán pedig, remélhetőleg ideiglenesen, de bezárták az onkológiát orvoshiány miatt, így az ottani betegeket is Zentára irányítják át. Nem kötelező a betegnek a lakhelyén lévő egészségügyi központba mennie, ha fellép a bizalom hiánya, az egészségügyi rendszer ugyanis lehetővé teszi a választást.

– A Zentai Kórházban onkológiai diagnosztikával, onkoterápiával foglalkozunk, többéves utókövetést alkalmazunk, valamint palliatív elláttással, a végstádiumú betegek ellátásával is foglalkozunk. A daganatsebészet is aktívan működik. Zentán nagyon nagy szükség lenne egy különálló onkológiai osztály létrehozására, ami nagyban segítené a munkánkat. Ha lenne még egy onkológus és több nővér, még jobb ellátást tudnánk nyújtani a betegeknek. A legfontosabb viszont az lenne, hogy az emberek rendszeresen járjanak szűrővizsgálatokra – szögezte le dr. Apró Arnold.