Tatjana Macura, a nemek közötti egyenlőségért, a nők elleni erőszak megelőzéséért, valamint a nők gazdasági és politikai szerepvállalásáért felelős tárca nélküli miniszternek a fizetése 150 447 dinár.
A tárcanélküli miniszter nemrég azt nyilatkozta a belgrádi Népfront kórházban előállt áldatlan állapotokról, amelyben a kinti 40 fokos hőség ellenére a szülészeten nem működtek a klímák, hogy „nem volt olyan vészes a helyzet a szülészeti osztályon, senki élete nem volt veszélyben”.
A tárcanélküli miniszternek az 1300 eurós fizetésből biztosan futja magánklinikai látogatásra és légkondicionált otthonra, így miért is kellene azzal foglalkoznia, hogy édesanyák vajúdnak a több mint negyven fokban?
Aki járt már nyáron kórházban, és még műtötték is, az pontosan tudja, ilyenkor hol van az ember komfortérzete, és amikor gyakran tisztálkodni sincs lehetőség, mennyire jól esne, ha a hálóing nem tapadna a testünkre. A kórházakról szóló rémtörténetek pedig szintén egymást érik.
Arról nem is beszélve, hogy november elsejétől hiába emelték meg a gyermekek után járó támogatást, hogy ezzel serkentsék a gyermekvállalási kedvet, ha a nők helyzetéért felelős tárcanélküli miniszter úgy reagál a szülő, vajúdó nők panaszaira, hogy senki élete nem volt veszélyben, érvényteleníti azokat, akkor nincs miről beszélnünk.
Elnézve a nők elleni erőszakkal, valamint a szülészeti erőszakkal kapcsolatos adatokat, elég nyilvánvaló, hogy a szerb kormány továbbra is inkubátorként tekint a nőkre, akiket lefizetnek azért, hogy szüljenek. A tárca nélküli miniszter pedig a pökhendi kijelentések helyett inkább azon dolgozzon, hogy a nők helyzete valóban jobb legyen az országban.
Azt már megszokhattuk, hogy az állam régóta nem törődik a polgárokkal. Ha nincs kampány, nem kell lobbizni, ígérgetni a szavazatokért cserébe: ilyenkor nem kell semmit sem megjavítani, fejleszteni, helyrehozni. A nagy hőségben pedig a bajok csak tetőződnek, hiszen nem csak a kórházakban tombolt épületen belül a hőség, főttek az utasok a buszokon, ráadásul az infrastruktúra hiánya miatt települések maradtak ivóvíz nélkül. Az pedig, hogy a munkavállalóknak egy részének mennyi időt kell a hőségben dolgozniuk,tűző napon, az egyedül a munkavállaló jóindulatán múlik, hiszen ezt sem szabályozzák a törvények.
De a lényeg, hogy a tárca nélküli miniszter szerint nem volt vészes a helyzet, és minden megoldódott, s a média is inkább erről tájékoztasson, a megoldásokról…
Az hagyján, hogy a politikusokat nem érdeklik az emberek, csak a kampány során. Azt is nehezen bár, de el lehet fogadni, hogy egyes politikusaink azzal kampányolnak, hogy bevezetik a vizet, a kanalizációt és a gázfűtést egyes településekre (helló, 21. század!), de a legújabb szint az, hogy egyes embertársaink panaszára már nem is reagálnak az illetékesek.
Hogy is beszélhetünk munkavállalási kultúráról, ha a munkaadón múlik az, hogy a dolgozó, akit tizenkét órán át dolgoztatnak, hőgutát kap-e a tűző napon vagy sem? Miért nem lehet ezt szabályozni, miért kell megvárni, amíg valaki rosszul lesz és az életét veszítse, hiszen sajnos erre is volt példa? A munkavállalóknak pedig sem víz, sem frissítő, sem légkondi nem jár. Olyan szintre jutott ez, hogy egyes, a kormány által támogatott médiaházakban a munkavállalóknak maguknak kell biztosítaniuk a kávét, a vizet, az üdítőt, és mivel egyes kollégák kartonszámra hordták el a terepen dolgozó munkatársak vizét, így már azt is kiporciózzák, fejenként egy palack víz jár.
Legutóbb csomagot rendeltem, és a belgrádi fuvarozó gépjárműben a két sofőr már teljesen le volt izzadva, pihegtek az autóban. Adtam nekik egy-egy üveg hideg ásványvizet, legalább egy kicsit felfrissüljenek, mert a kocsiban a klíma nem működött. Két idősebb férfi ült az autóban, jól megtermett emberekről van szó, nyilván szenvedtek a hőségben.
Az államtól nem várhatjuk, hogy vigyázzon ránk, de talán embertársainktól elvárható lenne. Érthető, hogy a szükségletek piramisának elve alapján amíg az alapszükségletek nincsennek biztosítva, nem tudunk a Maslow-piramis csúcsához közelebb levő dolgokkal foglalkozni, azonban az egymásra figyelésnek is kiemelt helyet kell(ene) biztosítanunk a mindennapjaink során.
Illusztráció (Fotó: AI/Pixabay)
