Legutóbb már beszámoltunk Joe Biden visszalépéséről, hogy nem jelölteti magát az újraválasztásra. Ezért most csak röviden soroljuk, hogyan reagáltak a külföldi vezetők – kivéve az azóta is hallgató Orbán Viktort. Az amerikai elnökválasztási harc nagy fordulata nyomán felmerül a kérdés, hogy valóban Kamala Harris lesz-e Biden utódja a novemberi választásokon, és ha igen, milyen esélyei vannak Trump ellen. Az Egyesült Államokba érkezett Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, ahol a Kongresszus két házának együttes ülésén elmondott beszédében „totális győzelmet” ígért a Hamász felett és az ellene tüntetők ezreit Irán „hasznos idiótáinak” minősítette – akik a washingtoni utcákon és a Kongresszus épületében tiltakoztak Netanjahu véres háborúja ellen. Amerikai zsidók százai ültek le szabályellenesen a Kapitólium körcsarnokában és azt követelték, hogy az USA ne támogassa a gázai népirtást. Végül felmerült a kérdés, hogy megváltozhat-e a helyzet Közel-Keleten, ha az ellenfelek ezt így akarják. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Tel Avivig és New Yorktól Tokióig.
Külföldi vezetők reagálása Biden visszalépésére
Kezdjük a budapesti Népszavával:
„Külföldi vezetők és tisztviselők tisztelettel adóztak Joe Biden amerikai elnök vasárnapi döntése előtt, amellyel visszalépett az elnökjelöltségtől.
Keir Starmer brit kormányfő az MTI összefoglalója szerint azt mondta, »tiszteletben tartom Biden elnök úr döntését, és várom, hogy együtt dolgozhassunk az elnöksége hátralévő részében. Tudom, hogy Biden elnök, ahogyan egész figyelemre méltó karrierje során tette, a döntését az alapján hozta meg, hogy szerinte mi szolgálja az amerikai nép érdekeit« – tette hozzá.
Olaf Scholz német kancellár az X közösségi oldalon hangsúlyozta: »Joe Biden nagyon sokat elért: az országáért, Európáért, a világért. Neki köszönhetően a transzatlanti együttműködés szoros, a NATO erős, az USA pedig jó és megbízható partner számunkra. Elismerést érdemel az a döntése, hogy nem indul újra a választásokon«.
Justin Trudeau kanadai miniszterelnök közölte: »Biden elnököt évek óta ismerem. Ő nagyszerű ember, és mindent, amit tesz, a hazája iránti szeretet vezérli. Elnökként a kanadaiak partnere – és igaz barátja«.
Simon Harris ír kormányfő úgy fogalmazott, Joe Biden minden eddig betöltött hivatalában, mindig is rendíthetetlen hangja és szenvedélyes munkása volt az ír sziget békéjének, »országunk nagy adósa neki ezért«.
Kishida Fumio japán miniszterelnök kijelentette, tiszteletben tartja Joe Biden amerikai elnök döntését. Egyben hangsúlyozta, a két ország szövetsége továbbra is létfontosságú.
Joáv Galant izraeli védelmi miniszter azt mondta: »Köszönjük Joe Biden elnök úrnak, hogy az évek során rendületlenül támogatta Izraelt. Az Ön rendíthetetlen támogatása, különösen a háború alatt, felbecsülhetetlen volt. Hálásak vagyunk az Ön vezetéséért és bátorságáért«.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök az X-en azt írta: »Minden csodálatom és elismerésem Joe Biden elnök bátor és méltóságteljes döntéséért. Határozottságának és vezetői képességének köszönhetően az USA túljutott a világjárványt követő gazdasági válságon és a Kapitólium elleni súlyos támadáson, példamutatóan támogatta Ukrajnát Putyin elnök orosz agressziójával szemben. Nagyszerű gesztus egy nagyszerű elnöktől, aki mindig is a demokráciáért és a szabadságért küzdött«.
Jonas Gahr Störe norvég miniszterelnök a Reuters brit hírügynökégnek hangoztatta, hogy tiszteli Biden lépését. »Döntését azzal indokolta, hogy az országot saját érdeke elé helyezi. Ez az érvelés tiszteletet parancsol.«
Christopher Luxon új-zélandi kormányfő ugyancsak az X-en kiemelte, Biden elnök a közszolgálatnak szentelte az életét, és ez nagy tiszteletet érdemel. »Köszönöm az elnök úrnak az Egyesült Államok vezetését és az Új-Zéland iránti elkötelezettségét. Alig várom, hogy együtt dolgozhassak vele elnöksége hátralévő részében.«
Nicolás Maduro venezuelai elnök azt írta: »Úgy gondolom, hogy a legészszerűbb és leghelyesebb döntést hozta meg (Biden). A családját és az egészségét helyezte előtérbe. Rájött, hogy ebben a korban és meggyengült egészségi állapotban nem tudja vállalni országa vezetését, nemhogy egy elnökjelöltséget.«
Cikkünk megjelenéséig sem Orbán Viktor, sem pedig Szijjártó Péter közösségi oldalán nem jelent meg reakció Joe Biden visszalépésére. Ám mint azt az rtl.hu észrevette, a kormányfő politikai igazgatója, Orbán Balázs megosztotta Kevin Robertsnek, a Donald Trump programját készítő Heritage Alapítvány elnökének posztját. Roberts azt írta, hogy »vezetőjüktől függetlenül a Radikális Baloldal ugyanaz marad«. Ezt Alex Soros bejegyzésével próbálta bizonyítani, amiben Soros György fia közös képet osztott meg magáról Kamala Harris alelnökkel, a várható demokrata elnökjelölttel.”
Izgalmasabbá vált az elnökválasztási kampány
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó napilap szerint Trump könnyen veszíthet:
„Új energiával álltak a demokraták Kamala Harris mögé, aki elnökjelöltnek számítható, ami nem meglepő a Biden elnök miatti hetek óta tartó kétségbeesés után. […] Az USA-ban most egy olyan elnökválasztási verseny folyik, amelyet Donald Trump és a republikánusok elveszíthetnek. […] Harris okosan úgy ábrázolja a választási kampányt, mint ami szembeállítja a jövőt a múlttal, az új generációt az öregebbel, viszonylag fiatal, 59 éves korát a 78 éves Trumpéval. Ez gyakran előfordul a demokratáknál – emlékezzünk JFK-ra [John F. Kennedy], Bill Clintonra és Barack Obamára. […] A rejtély azonban az, hogy mindez miért zavarja össze a republikánusokat. Olyan támadásokhoz folyamodnak, amelyek valószínűleg nem működnek. Rossz érv, hogy Harris a DEI [Diversity, Equity, Inclusion azaz a „sokféleség, egyenlőség, befogadás” mozgalom] jelöltje. Ez a csatakiáltás minden értelmében igaz lehetett, amikor Biden 2020-ban megígérte, hogy fekete nőt választ alelnökének. De most elidegeníti a nőket és a kisebbségi szavazókat, akiktől pedig a republikánusok elvárnák, hogy rájuk szavazzanak.”
Kamala Harris népszerűtlen, írja a londoni The Guardian című független napilap a várható demokrata elnökjelöltről – de idejétmúlta körülményekre hivatkozik:
„Lehetséges versenytársaival ellentétben Kamala Harris ismerős a választók számára, ugyanakkor azonban népszerűtlen. A közvélemény-kutatások azt sugallják, hogy a Donald Trumppal vívott versenyben ugyan jobban teljesít majd, mint Joe Biden tette volna, de nem fogja tudni behozni Trump szűk előnyét [a Guardian vélekedése óta ez már gyakorlatilag megtörtént – szerk. megj.], és rosszabbul fog teljesíteni a billegő államokban. A republikánusok máris durván lépnek fel ellene, határkérdéseket feszegetnek és azzal vádolják, hogy eltitkolta főnöke gyengeségeit. Egy új jelölési verseny bizonyos kockázatokat rejt magában – a demokraták nem akarják, hogy jelöltjük megsérüljön egy kimerítő folyamatban – de ugyanakkor kiszorítaná Trumpot a reflektorfényből, és erős új alelnökjelölt állhatna elő. Ha a demokrata pártkonferencia küldöttei Harris mögé állnának, az megerősítené a jelöltségét [már ez is megtörtént – szerk. megj.]. De ha egy másik jelölt még erősebbnek bizonyulna, az még jobb lenne.” Az Amerikáról egyébként kiválóan cikekző Guardian véleménycikke itt alaposan melléfogott (szerk. megj.).
Trump továbbra is a kedvenc, kommentálja a stockholmi Dagens Nyheter című svéd bulvárlap Joe Biden amerikai elnök visszalépését:
„Először megkönnyebbülés, aztán eufória. Ilyenek voltak az érzések az Atlanti-óceán nyugati oldalán – akárcsak Donald Trump ellenfelei között –, miután Joe Biden visszalépett a választási jelöltségtől. Az elnök dicséretben részesült, amiért hazáját személyes érdekei elé helyezte. Kamala Harrist kemény ügyészként tartják számon, aki olyan gazembereket »eszik meg reggelire«, mint Trump. A megosztottság 24 órán belül a demokraták egységévé vált. A republikánusok haditerve, ami arra épült, hogy Bident idősnek és szenilisnek ábrázolják, ezer darabra tört. Ez az eufória többé-kevésbé jelezte, hogy Trump már veszített is. De semmi sem lehet félrevezetőbb. Akik józanul szemlélik a választási körülményeket, látják, hogy mindennek ellenére továbbra is Trump a favorit. A reményt és a lelkesedést azonban nem szabad alábecsülni, és remélhetőleg a Harris-kampány látni fogja, hogy ennél több kell a győzelemhez.”
Netanjahu Amerikában
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap így kommentálja az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását:
„Netanjahura két nagy döntés vár: az első megköveteli, hogy a gázai háborúban fokozatos tűzszüneti megállapodást kössön. Ezzel párhuzamosan Biden csapata gyakorlatilag minden részletet kidolgozott egy amerikai-szaúdi védelmi szövetséghez, amely magában foglalja az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok normalizálását is – azzal a feltétellel, hogy Netanjahu beleegyezik a kétállami megoldásról szóló tárgyalások megkezdésébe. Egy ilyen tárgyalás a gázai és a libanoni tűzszünettel kombinálva igazi diplomáciai puccs lenne, ami elszigetelné Iránt és a Hamászt. Végül, és ami a legfontosabb, hosszú távon utat nyithat egy palesztin állam számára.”
A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap ezt reméli:
„Netanjahu nem fog habozni, hogy továbbra is Izrael nevében járjon el hivatali ideje hátralévő hónapjaiban: olyan koncepciós tervezetet kell kidolgoznia, amely magában foglalja a háború befejezéséről és a túszok kiszabadításáról szóló megállapodást; el kell érnie a Szaúd-Arábiával fenntartott kapcsolatok normalizálását az Egyesült Államokat magában foglaló katonai szövetség keretein belül, és ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az izraeli–palesztin konfliktus térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, hogy a kétállami megoldáson dolgozhassanak. És ismét rá kell mutatnunk Netanjahunak: legalább semmi rosszat ne csinálj.”
Netanjahu megvédi Izrael lépéseit az Egyesült Államok Kongresszusában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A túszok hozzátartozói élesen reagáltak Benjamin Netanjahu beszédére. A »túszcsaládok fórumának« közleménye szerint Izrael miniszterelnöke washingtoni beszédében meg sem említette a túszokat és nem szólt a még mindig ki nem szabadított 120 elrabolt emberhez. A Hamász kezében lévő nyolc amerikai rokonai közös nyilatkozatban »politikai színházról« beszéltek. Hat túsz rokonát rövid időre őrizetbe vették és eltávolították a Kongresszusból, mert Netanjahu beszéde alatt »Close the deal now« [„Most fejezd be az alkut”] feliratú pólót viseltek. Washingtonban szerdán is több mint 5000 tüntető gyűlt össze, akiknek egy része ellen erős spray-t használt a rendőrség. Netanjahu bírálta a tiltakozásokat és »Irán hasznos idiótáiról« beszélt.
A hosszú ideje hatalmon lévő kormányfő beszédében határozottan kiállt Izrael Gázai övezetben tett lépéseinek védelmében. Nem elégednének meg »kevesebbel«, mint a »teljes győzelemmel« – mondta. Izrael addig fog harcolni, amíg a Hamász katonai képességeit meg nem semmisítik és az összes túszt haza nem viszik. A háború »csata a barbárság és a civilizáció között«. A részben a Hamász által ellenőrzött gázai hatóság szerint 2023. október 7-ike óta több mint 39 ezer gázai embert öltek meg. Netanjahu »abszolút nonszensznek« minősítette azt a vádat, hogy Izrael blokkolja a gázai élelmiszerszállítást.”
A Közel-Keleten változhat a helyzet
A rivális palesztin szervezetek, a Hamász és a Fatah Pekingben bejelentették, hogy véget kívánnak vetni régóta tartó konfliktusuknak. A londoni The Times című konzervatív napilap ezt írja:
„A Közel-Keleten korábban is születtek megállapodások anélkül, hogy jelentősen javítottak volna az együttműködési erőfeszítéseken. A szkepticizmus tehát természetes a kedden aláírt »megbékélési megállapodás« kapcsán. Ez vonatkozik a Hamász, a Fatah és számos más olyan csoport közötti megállapodásra, amelyek azt állítják, hogy a palesztin népet képviselik. (…) Ennek fényében most inkább a megállapodás helyére hívták fel a figyelmet. Alig több mint egy éven belül ez a második alkalom, hogy közel-keleti riválisok Pekingben találkoznak. 2023 márciusában Szaúd-Arábia és Irán – korábban vitában állva – megállapodásra jutott Vang Ji tapasztalt kínai külügyminiszter józansága segítségével az eszkaláció enyhítésére. Bizonyos értelemben tehát természetes folytatást jelentenek a hagyományosan Rijád által támogatott Fatah és a Teherántól segítséget kapó Hamász közötti tárgyalások. (…) Kétségtelen, hogy minden ember vagy szervezet közül éppen a Kínai Kommunista Párt képes leginkább békét teremteni. De míg Amerika megosztott a világban betöltött szerepét illetően, Kína a szárnyakon várakozik és alig várja, hogy tőkét szerezzen belőle.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap másként látja:
„A közös nyilatkozat reményt ad a szenvedő palesztin népnek. Ez egy fontos lépés a palesztinai kérdés megoldása, valamint a közel-keleti béke és stabilitás elérése felé. A kínai kormány becsületes brókerként megtette a maga részét.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5.1 millió és este 1.55 millió kiadású, a világon harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő, egyébként liberális napilapja így ír:
„Eddig még ismételt próbálkozások ellenére sem alakult ki egységkormány a Fatah és a Hamász között. Ennek egyik fő oka az, hogy Izrael elutasítja a Hamász részvételét az erre irányuló tárgyalásokon. A két palesztin szervezet szakadása üdvözlendő ürügyként szolgált Izrael számára a nemzetközi közösség előtt, és azt jelezte, hogy nincs tárgyalópartnere a béketárgyalásoknak. Kína jelenlegi közvetítése az első lépés lehet a pozitív fejlődés felé.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
