Jakab Győző alföldi ember: Bajsán nőtt fel, Szegeden él, és egészen a közelmúltig legfeljebb 2000 méteres magasságig túrázott. Áprilisban különösebb felkészülés nélkül, de edzetten megmászta a Himalája egyik több mint hatezer méteres csúcsát. Az, hogy így érte el az Island Peaket, azt mutatja: elszántsággal és alázattal messzire el lehet jutni.
Jakab Győző 18 éves koráig Bajsán élt, Topolyán érettségizett, Szegeden történelmet tanult, végül a Bölcsészettudományi Kar szerb szakán diplomázott. Mindennek semmi köze ahhoz, amiből azóta is él: értékesítő lett belőle, most már 15 éve egy nagy német vegyipari vállalatnál dolgozik. Feleségével, a szintén határon túli, nagyszalontai Tündével 20 éve házasok, Eszter lányuk 20, Dávid fiuk 17 éves.
„A rendszeres hétvégi baráti túrázások után az első komolyabb teljesítménytúrán 2017-ben vettem részt, ez volt az Ember a gáton: a 42 km-es túra a Tisza töltésén halad végig Mindszenttől Szegedig, amit éjszaka, szinte teljesen egyedül kell végigjárni. Azóta sem hagyom ki ezt a kihívást, de 2020 óta már Budapest környéki, 50–100 km közötti hegyi túrákat is beiktatok.”
Győző első, ezeknél is hosszabb távú túrája az El Camino, azaz a Szent Jakab-út lett 2022-ben, amikor 28 nap alatt 900 kilométert gyalogolt le – erre egy egyhetes magyar „Caminó”-val készült fel, amely Budapesttől Lébényig, az Árpád-kori Szent Jakab-templomig tart. Ezen a túrán egyértelműen kiderült: jól bírja a strapát, így nekivágott a spanyol zarándokútnak.
„A Pireneusok francia oldaláról, Saint-Jean-Pied-de-Port városából indultam augusztus elsején. Át kellett kelni a Pireneusokon, ez volt az egyik legnehezebb nap: az út elején emléktáblák tanúskodnak arról, hogy sokan meghaltak itt a zarándoklat első napjaiban. A gyaloglás során választ vártam bizonyos kérdésekre, ezért igyekeztem egyedül menni, befelé fordulni. De ott, akkor egyetlen kérdésemre sem kaptam választ. Viszont vezettem egy offline naplót, ennek köszönhetően értettem meg azt, hogy ezen az úton mindegyik nap tanított nekem valamit.”
Bár az El Caminón átlagosan napi 32 kilométert gyalogolt hőségben, 20 kilogramm súlyt cipelve, csupán 4 kilóval lett könnyebb az út végére. A szakirodalom már ismeri a túrázás utáni depresszió fogalmát, de ennek mélységét Győző csak akkor értette meg, amikor hazatért.
„Egy egyszerű túra abból áll, hogy megyünk, eszünk, alszunk – más teher ez, mint a mindennapoké, ahova egy ilyen megterhelő túra után visszakerül az ember. Mélypontra kerültem én is, állandóan ettem, nassoltam, és a rendszeres sportolás ellenére fölszaladtak rám a kilók. Ekkor döntöttem el, hogy radikális módon életmódot váltok: a szakaszos böjtölés és a vegetáriánus étkezés mellett sportoltam, és szeptember végétől tavasz elejére 25 kilót sikerült leadom.”
Hívta a Himalája
A nagy fogyás és az addigi tempós gyaloglás után Győző ismét elkezdett 7–9 kilométereket futni, és hamarosan teljesítette élete első félmaratonját is. Épp ekkoriban hirdette meg egy ismerőse a közösségi hálón a Himalája-túrát.
„Három hónapig készültünk rá a feleségemmel, ő végül letett róla, mert úgy érezte, nincs rá felkészülve. Én annyit tettem ennek érdekében, hogy időnként egy elöl rácsos sportmaszkkal futottam, amelyen lehet szabályozni azt, hogy mennyi levegő megy be – így próbáltam szimulálni az alacsony oxigénes környezetet. A rendszeres kondicionáló futás mellett erősítettem a törzsizmaimat is.”
Az eredeti terv szerint a túra egyik célpontja az 5364 méter magasan fekvő Everest alaptábor, a másik pedig a másnap hajnalban megmászott 5644 méter magas Kala Patthar csúcs lett volna, de ott Győző másképp döntött.
„Ilyen magasságban sokkal alacsonyabb a légnyomás, oxigénhiány lép fel. Nagyon sok vizet kell inni, sós ételeket kell fogyasztani, és 3000 méter felett már nem tanácsos húst és zsíros ételeket enni, mert az emésztés is lelassul. A csoporttagok 80 százalékával ellentétben, akiket megtámadott az úgynevezett magashegyi betegség, az én szervezetem jól alkalmazkodott a magashegyi működéshez, ezért úgy gondoltam, ha már ott vagyok, és jól viselem a körülményeket, jó lenne egy 6 ezer méternél magasabb csúcsra is feljutni. A Kala Pattharra szervezett túrát speciális felszerelés nélkül, túrabakancsban is teljesíteni lehet, de a 6189 méter magas Island Peak megmászásához már speciális felszerelés – például kemény talpú bakancs, rászerelhető hágóvas – és egy mászó serpa támogatása is kellett. Sokaknak az Island Peak tréningcsúcs a Mount Everesthez, mert minden ottani elem is megtalálható rajta, csak ezek kisebbek, rövidebbek, de van például gleccsermező és fixköteles rész is. Éjjel indultunk, hogy még az előtt átjussunk a kritikus gleccseres szakaszon, mielőtt a nappali hő hatására elkezdett volna olvadni. Ezután következett volna egy 80 fokos hófal, csakhogy az idén nem volt havazás a hegyen, így hó helyett javarészt sziklán és jégen másztunk fel a gerincig.”
Az Island Peaknek is van olyan alaptábora, mint az Everestnek: konyhasátorral, étkezősátorral, lakósátrakkal és WC-sátorral. A mászás előtti délutánt és estét itt töltötte Győző.
„Én értem fel aznap másodikként, előttem érkezett fel a csúcsra egy lengyel mászó a hegyi vezetőjével. Sietnem kellett, hogy mielőtt mások felérnek, megcsináljam a csúcsfotókat. Vittem föl pár zászlót, ismerősök, barátok cégeinek a logójával, azokkal is lefényképezkedtem. 10-15 percen át tudtam élvezni a látványt a csúcson a mászó serpámmal: sok másik 6000-8000 ezer méteres csúcsot láttunk, közöttük a Lhocét, amely épp eltakarta a Mount Everestet. Euforikus érzés volt, de közben amiatt is elkezdtem aggódni, hogy tériszonyosként mi vár rám lefelé haladva. Nehéz volt mentálisan és fizikailag is, elfáradtam, jobban kellett koncentrálnom. Oda-vissza 11 órát tett ki az út.”
Győző az élményeiről a Facebookon, a The Lone Wolf of the Way / Az Út Magányos Farkasa blogján is rendszeresen beszámolt.
A Kinizsi Százas majdnem felér egy Everesttel
Győző ezúttal felkészült arra, hogy ne legyen úrrá rajta a túra utáni lehangoltság: nem sokkal a hazatérése után teljesített többek között egy újabb félmaratont, és ott volt a Kinizsi Százason is – ez utóbbin összesen 7996 kalóriát égetett el (összehasonlításképpen normál edzésnapokon 3200 és 3700 közötti, pihenőnapon 2500 kalóriát szokott elégetni), a száz kilométer alatt 9,5 liter folyadékot ivott meg, és nagyjából 141 000 lépést tett meg az út alatt – annyit, amennyit egy aktívabb teljes hét alatt szokott. Mindeközben 2980 métert emelkedett, ami annyi, mintha megmászta volna az Everest alaptáborából az Everestet.
Az Island Peak megmászásával ugyan nem lett Győzőből hegymászó, de folytatja a magashegyi túrázást. Azt mondja: jövő tavaszra a feleségével is szeretné megosztani az élményt, amelyet ő kapott a nepáliak által isteneknek nevezett hegyek között, porszemnyi emberként.
