A csantavéri Petrovity Tibor nagyjából 10 éve foglalkozik Harris-héjákkal. Jelenleg hét Harris-héjája és egy galambász héjája van, velük végez biológiai védelmet. De miből is áll ez a védelem?
Tibor szerint ez egy régi, bevett módszer a kártékony madarak ellen, hazánkban azonban nem annyira elterjedt, rajta kívül még Pancsován foglalkoznak ezzel.
– A biológiai védelem lényegében a nemkívánatos madarak ellen való védekezés ragadozó madarakkal. Mi ezt Harris-héjákkal végezzük stadionokban, épületek körül, raktárakban, nyaralóhelyeken. A madár természeténél fogva fél a ragadozó madártól, így ha az megjelenik a költőhelyén, akkor onnan elmegy. Nem kell, hogy a héja megfogja a galambot, elég, ha zavarja, idegesíti, ettől a galamb már tovább is áll. Volt, hogy Horvátországban egy nyaralóban reptettük a madarakat a sirályok ellen, hogy a turisták tudjanak nyugodtan pihenni, ugyanis a 
sirály sok kellemetlenséget okoz. A mi környékünkön főleg a galambok ellen lehet bevetni őket – mondta el érdeklődésünkre Petrovity Tibor.
Azt is hozzátette: a galambok nemcsak nagy károkat tudnak okozni, de az egészségre is veszélyesek.
– A galambok nemcsak összepiszkítanak mindent, hanem 10-15 féle vírusos betegséget is terjesztenek, olyat is, amelytől akár meg is vakulhat az ember. Persze nagy az anyagi kár is, amelyet a madarak okoznak. Gyakran látni, hogy az emberek behálózzák az erkélyt azért, hogy a távol tartsák a galambokat. A biológiai védelem jobb, környezetbarát megoldás: nem vadásszuk le a nemkívánatos madarakat, hanem távol tartjuk őket. Ha a galamb nem érzi magát biztonságban egy adott helyen, nem fog odafészkelni sem, és ha a héja megjelenik ott, a madarak 99 százaléka inkább továbbköltözik – magyarázta.
Tibor szerint a galambok annyira károsak tudnak lenni, hogy egyes városokban már etetni sem szabad őket.
Csakis engedéllyel lehet röptetni
A biológiai védelem úgy zajlik, hogy Tibor két madárral megjelenik a helyszínen, és röptetni kezdi a madarakat. Az, hogy hány napon keresztül tart ez a folyamat, attól is függ, hogy milyen a terep, mekkora a terület, mennyi a galamb, és legfőképpen attól, hogy mennyire rámenősek a galambok.
– Ez nem olyan, mint egy épület felújítása, ahol előre meg tudjuk mondani, hogy meddig tart a munka. Ahol igény van rá, és ahova visszatérnek a madarak, ott állandó jelleggel szokták a madarakat röptetni. Nálunk idegenkednek még ettől, illetve sokan szeretnék, ha egy alkalom után megoldódnának a problémák, de sajnos ez több dologtól függ – tette hozzá.
A művelethez természetesen engedélyt kell kérni.
– Amikor első alkalommal, úgymond, tisztítjuk a terepet, akkor nagyobb jelenlét szükséges, több órán át, akár napokon keresztül is. Amikor már nincs annyi madár a terepen, akkor elég kevesebbet kint lenni. A mindennapos jelenlét a teljes biztonság arra, hogy a galambok nem térnek vissza. A topolyai TSC Arénában is dolgoztunk, ott 250-300 galamb volt. Az első hónapban már komoly eredményeket értünk el, majd 4-5 hónap után tiszta maradt a pálya. Visszajártunk karbantartani, addig nem is tértek vissza, azonban fél év után ismét megjelent pár galamb – mesélt a tapasztalatairól a csantavéri solymász.
A koronavírus-járvány előtt külföldre is utaztak, mostanra inkább csak a közelben vállalnak megbízásokat. A madarakkal rendezvényekre, iskolákba, bemutatókra is járnak.
–Az Ősök Napjára is elmentünk, vártak bennünket. Mindig érdekes testközelbe hozni egy ragadozó madarat, az embert megérinti ez, hiszen nem találkozik velük mindennap – mondja.
Hogyan történik a madarak kiképzése?
Tibortól megtudtuk, hogy a Harris-héják intelligens madarak, de a vadmadarak esetében nem beszélhetünk kiképzésről.
– Ez a fajta héja Amerikában, a mexikói határnál honos, a levegő farkasainak is hívják őket. Csoportban vadásznak, és amennyiben a szülők elpusztulnak, egy, a csoportban lévő másik pár neveli fel a fiókákat. Nagyon ügyesek, az egyik legintelligensebb faj, vadon is kommunikálnak egymással, talán ezért tud jól kommunikálni az emberrel is. A Harris nem a gyorsasága, hanem az ügyessége miatt érdekes. A felmérések alapján a vadmadarak esetében 100 támadásból 10 sikeres, de mi ezeket a héjákat bent tartjuk, és etetjük, nincsenek a természetben folyamatosan, így nyilván kisebb is a zsákmányolási lehetőségük. Hozzászokik a madár, hogy ha szólok neki, akkor adok neki enni is. Kiképzésről nem lehet beszélni, hiszen nem háziasított állatok a ragadozó madarak. Kölcsönös bizalmon alapszik a kapcsolat: én bízom abban, hogy nem hagy itt, ő pedig bízik bennem, a kesztyűben, amelyen áll, hozzáérhetek, és bízik abban, hogy adok neki enni. Ha hívásra visszajön, jutalomfalatot kap, így rájön arra is, hogy így előbb jóllakik, mintha vadászna – részletezte.
Arról is megkérdeztünk Tibort, hogy a héja ártalmas-e más madarakra.
– A ragadozó madarakat, a fiókákat a szülők tanítják meg arra, hogy mire kell vadászni, így amire a szülő vadászik, arra vadászik az utód is. Én arra tanítottam őket, hogy a galambokat kell zavarniuk, és ezért kapnak jutalomfalatot is. Más madarat nem bántanak, és embert sem – állítja.
Mindegyik külön egyéniség
Mint megtudtuk, a madaraknak is van személyisége, karaktere, így megvan, hogy milyen terepre melyik példányt viszi magával Tibor. Van olyan madár, aki szeret bent repülni, de olyan is, aki inkább kint. Bármi is történik, ő mindennap repteti a madarakat, ami úgy néz ki, hogy nagyjából két kilométeren keresztül ő sétál, a madár pedig körülötte repked, olyankor nem is vadászik. Tibor egyébként más állatokkal is foglalkozott hivatásszerűen, a többi között lovakkal, kecskékkel, struccokkal, vadászgörényekkel és kutyákkal.
– Csantavéren negyven éve volt kutyaiskola, ott foglalkoztam munkakutya-kiképzéssel, őrzésre, védésre, valamint nyomozásra képeztem ki kutyákat. Most, ha vállalok is kiképzést, akkor csak engedelmességre tanítom a kutyákat, de komolyabban már nem foglalkozom ezzel. Kecskéket is tartottam, azok is érdekesek voltak, a francia genetikai intézetből jöttek megvizsgálni azt, hogy mitől tejelnek ennyit. Most már csak ez a hét Harris-héjám van, és egy galambász héjám, velük foglalkozom – tette hozzá Tibor.
