Ezek voltak a világsajtó fő témái az elmúlt napokban: A Közel-Keleten Irán megtorlással fenyegeti Izraelt a Hamász-vezér teheráni meggyilkolása miatt. Bangladesben bukott a kormány, az ellenzék feloszlatta a parlamentet és „újrakezdést” ajánlott fel, Sejk Haszina Vazed asszony, az eddigi miniszterelnök Indiába menekült s így átmenetileg Muhámmad Iunúsz Nobel-békedíjas kormányozhat. Nagy-Britanniában szélsőséges jobboldali zavargások törtek ki a háromszoros gyermekgyilkosság nyomán. De először lássuk az amerikai demokrata elnökjelölt Kamala Harris döntését, hogy Minnesota kormányzóját, Tim Walzot jelöli alelnöknek. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Dakkáig és Moszkvától Sanghajig.
Tim Walz a demokrata alelnökjelölt
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt írja erről:
„Az a döntés, hogy Walz legyen az alelnökjelölt mindenekelőtt azt mutatja, hogy Kamala Harris számára nehéz lesz meggyőzni az ország közepét kampánya stílusáról és tartalmáról. Walz egykori tanár, aki úgy jelenik meg a televízióban, mint egy átlagos középnyugati. Ő a legliberálisabb Harris hat jelöltje közül. Döntésével Harris biztosan nem azt akarta bizonyítani, hogy képes lesz a Fehér Házban ellenállni a baloldal nyomásának. Ezt az üzenetet nyilvánvalóan elküldhette volna egy másik helyettessel is. Taktikai értelemben azonban ez a választás egyértelműen határozott céltáblát nyújt az ellenfélnek: olyan párost, amely hajlamos a liberalizmusra.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap kétségbe vonja, hogy Walz bölcs választás volt:
„Nem biztos, hogy egy ilyen baloldali nézetekkel rendelkező alelnökjelölt sok szavazatot hoz majd Harrisnak. Valójában a választási kampány ezáltal még elkeseredettebbé válhat. Végső soron Walz mindent megtesz, amit Trump elutasít.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap ezt írja erről:
„Tehát most egy középnyugati fehér férfinak kell felébresztenie a fehér szavazókat »Flyover Country«-ban [„átrepülhető tájék”: az USA középső részei, az óceánpartok közötti terület] Kamala Harris részére. Sok megfigyelő így látja a demokrata elnökjelölt döntését, miszerint Tim Walz, Minnesota kormányzója lett Harris »befutótársa«. Walz nemcsak a baloldali demokraták támogatását élvezi. Barátjával, Walz-cal a »normalitás« visszatér a politikába – írta Joe Manchin. A ma már független nyugat-virginiai [volt demokrata] szenátor egykor a jobboldali párttal bomlasztó manővereket folytatott Joe Biden kormánya ellen. Walz valójában Harristól balra áll Manchin szerint. De ő egy vidéki fehér férfi, s ezért Manchin szerint állítólag vonzóbb a szavazó számára, mint az alelnök. A »normalitás« természetesen az ellenkezőjét is jelentheti annak, amit Walz vidáman gúnyol a televíziós interjúkban: Donald Trump és J. D. Vance »groteszkségét«.
[…] Walz politikája határozottan mérsékelt, ám a szélsőséges jobboldaliak szélsőséges baloldalinak tartják. Ezért kétséges, hogy Walz olyan sok embert fog majd megnyerni a demokratáknak, akik egyébként Trumpra szavaznának. Továbbá: Walz nem híve egyrészt az »identitáspolitikának«, másrészt a munkás- és középosztály-politika állítólagos ellentétének sem. Túl nyomatékosan beszél olyan témákról, amelyeket Trump sok támogatója nem szeret: például a nők jogairól.”
Irán fenyegetőzik
„Úgy tűnik, Teherán elrettentése nem sikerült” – állapítja meg az isztambuli Duvar című független napilap:
„Ez növeli a katonai, politikai és diplomáciai feszültségeket, de megtorló csapások nélkül nem vált ki háborút. Netanjahu elrendelte a Haníja elleni támadást, miután visszatért Washingtonból. Ha sikerül bevonnia az Egyesült Államokat egy háborúba Iránnal, akkor eléri végső célját. Az amerikaiak azonban megpróbálják lebeszélni Iránt a megtorlásról. Még az iráni kormány tisztségviselői is azt tanácsolják, hogy ne essenek Netanjahu csapdájába. A gázai gyors tűzszünet megállíthatja a spirált. De vajon az USA el tudja-e azt érni? Jelenleg mindenki a rakétákat várja, amelyeknek akár egy világháború is lehet a vége.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap úgy látja, hogy az iráni vezetés:
„dilemmában van a megtorlás és a visszafogottság között. Teherán nem akarja megkockáztatni a közvetlen konfrontációt Washingtonnal, nehogy ez háborút hozzon az országra. Ezért Irántól és szövetségeseitől nem várható nagyobb méretű katonai akció, mint amilyen áprilisban volt.”
Ezzel szemben Irán állítólag megüzente Izraelnek, hogy támadni fog, mégpedig Szijjártó Péteren keresztül. Ezzel Jiszrael Katz izraeli külügyminiszter állt a nyilvánosság elé, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Irán eldöntötte, hogy valóban megtámadja Izraelt. Az erről szóló információval Ali Bageri ügyvezető iráni külügyminiszter magyar kollégáját, Szijjártó Pétert hívta fel, aki azonnal átadta az üzenetet Jiszrael Katznak, az izraeli külügyi tárca vezetőjének – írja a Jerusalem Post.
Irán azóta fenyegeti Izraelt, hogy egy teheráni támadásban életét vesztette Iszmáíl Haníje, a palesztin szélsőséges szervezet, a Hamász vezetője. Bár Izrael nem vállalta a felelősséget a politikus haláláért, de a Daily Telegraph két napja azt írta, hogy a Moszad helyezte el a robbanószerkezeteket az iráni Forradalmi Gárda egyik külföldi vendégeknek fenntartott teheráni rezidenciáján, amelyeket aztán külföldről detonálták Iszmáil Haníje likvidálására. A New York Times korábbi jelentése szerint a pokolgépeket két hónapja csempészték be az épületbe.
Április 13-án Irán megtorlásul egyszer már kamikaze drónokkal támadta a zsidó államot, amiért Izrael április 1-én légicsapást mért a Szíria fővárosában, Damaszkusz Mazzeh nevű kerületében fekvő iráni nagykövetségi épületkomplexumra. Ebben az izraeliek Mohammad Reza Zahedi vezérezredessel, az iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnokával, három iráni tábornokkal és két másik magas rangú katonatiszttel végeztek. Az iráni drónokat az izraeliek amerikai, brit és francia segítséggel már Jordánia felett leszedték az égből. Az irániak akkor is előre szóltak, hogy támadni fognak, ami azt sejteti, hogy a teheráni vezetés óvakodik, nehogy Izrael és a Hamász gázai háborúja regionális konfliktussá szélesedjen a Közel-Keleten.”
Szélsőséges jobboldali zavargások Angliában
Témaváltás. A közösségi média a gyűlölet prédikátorává vált. Így kommentálta a londoni The Times című konzervatív napilap a Nagy-Britanniában zajló rasszista zavargásokat:
„Az értelmetlen erőszak a városközpontokba vonzotta az unatkozó fiatal gengsztereket, akiknek nincs más céljuk és nyilvánvaló szándékuk sem, mint hogy ordibáljanak, épületeket rongáljanak meg és mindenkit megtámadjanak, akiket a szélsőjobb faji intoleranciájuk célpontjának tekinti. Lehet, hogy a zavargók programja értelmetlen. De az a mód, ahogyan felveszik egymással a kapcsolatot, szervezkednek, uszítanak és rácsapnak a városokra, nemcsak értelmetlenség. A közösségi média gyűlölet-szítóvá vált, és az Angol Védelmi Liga és más szélsőségesek az elfojtott haragjukat és frusztrációikat a kitűzött célpontok ellen irányítják, azok ellen – de nem csak azok ellen –, akiket a szélsőjobboldali fehér nacionalisták ügyük ellenségeinek tekintik. Ez nyilvánvaló veszélyt jelent a társadalmi kohézióra. Az is szégyenletes, hogy a nagyon gazdag közösségi média-szolgáltatók nem hajlandók felelősséget vállalni azért a dezinformációért, amelyet a platformjaikon terjesztenek.”
A londoni The Guardian című független napilap józanabbul tekint erre a témára és ezt írja:
„Az egyik legostobább becenév, amit a toryk megpróbáltak a Munkáspárt vezetőjére ruházni, a »Sir Softie« [Puhány úr] volt. Mindenki számára világos lett, aki ismeri Starmer korábbi ügyészségi munkáját, hogy rendkívül kemény álláspontot képvisel az erőszakos zavargások ellen. Ezért behívta a magas rangú rendőri vezetőket a Downing Streetre, hogy elmondja nekik, a törvény alkalmazásának teljes erejét várja tőlük. Ezért többek között most korlátozzák a vezetők és a bűnözők mozgásának szabadságát – ez hasonló megközelítés a szervezett futballhuliganizmushoz. Ez csökkentette a korábbi problémát.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szerint a zavargások nem pusztán a bevándorlási politika elleni tiltakozást jelentik:
„Az erőszak kitörésének háttere szélesebb, és ehhez sok köze van Nagy-Britannia társadalmának és politikájának. A problémák közé tartoznak a gazdaságilag és társadalmilag elhanyagolt régiók és városrészek, ahol az elhagyatottság, a szegénység és az az érzés merül fel, hogy a távoli Westminster politikusai figyelmen kívül hagyják őket és ezért semmi kilátásuk sincs társadalmi fejlődésre. Ennek hátterében újra és újra kitörnek a zavargások, amelyekben az emberek a törvénytelenség őrületében felhatalmazzák magukat, hogy saját kezükbe vegyék a dolgokat – és sok esetben egészen hétköznapi módon törnek be a védelem alatt álló boltokba és kifosztják azokat.”
Elmenekült a bangladesi miniszterelnök
Végül lássuk, mi történik Bangladesben. „Új hajnal virrad” – írja a dakkai The Daily Star című semleges napilap Seik Haszina Vazed miniszterelnök lemondásáról:
„Ez egy olyan nap, amelyre nemzedékek fognak emlékezni. Egy nap, amikor a 15 éves tekintélyelvű uralom végre véget ért. Egy nap, amikor az emberek valóban hatalomra jutottak, félretették nézeteltéréseiket, és egyesültek a szabadság és a jobb jövő iránti vágyukban. A tiltakozások brutális leverése során elszenvedett több mint 300 emberélet miatti folyamatos gyász ellenére tegnap Dakka légköre elektromos volt, tele reményekkel és lehetőségekkel. Ha tisztelni akarjuk az áldozatokat, akkor olyan jövőre kell törekednünk, amely a demokrácia és az egyenlőség értékeit helyezi a szűk politikai érdekek fölé.”
A szintén Dakkában megjelenő a New Age című független napilap így ír erről:
„Ha valaki azt kérdezi, mi vezetett a Haszina-rezsim bukásához, a válasz ez: tekintélyelvű arroganciája, a hatalommal való visszaélése és elutasítása, hogy foglalkozzon az emberek jogos aggodalmaival. Míg az embereket régóta feldühíti a Haszina-rezsim, az elfojtott harag most vulkánná változott a diáktüntetések során. Most azonban már folynak a megbeszélések az alkotmány reformjáról. Ezeknek a reformoknak biztosítaniuk kell, hogy a miniszterelnök vagy bármilyen más személy ne rendelkezzen abszolút hatalommal, és az elszámoltathatósági intézmények önállóan működhessenek. Az igazságszolgáltatásnak is teljesen szabadnak kell lennie. A demokrácia az, amit akarunk, és a demokrácia az, amit megérdemlünk.”
A karacsi The Dawn című oknyomozó napilap ezt így látja:
„Sejk Haszina bukása minden fejlődő ország számára tanulság, különösen a dél-ázsiai országok számára, amelyek sok társadalmi-politikai jellemzőben hasonlítanak Bangladesre. A politikai elnyomás a gyenge gazdasági helyzettel párosulva nyilvános nyugtalansághoz vezet. Az ellenzék elleni fellépéssel párhuzamosan lelassult Banglades gazdasági fejlődése is. Amikor a nézeteltérések minden csatornája bezárul és tekintélyelvű taktikákat alkalmaznak a politikai ellenfelek leküzdésére, akkor vagy erőszakos megbuktatásra, vagy pedig meg nem választott katonai szereplők beavatkozására nyílik lehetőség.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
