A litiumkitermelés potenciálja körüli ellentmondásos információk hatással vannak a polgárok mentális egészségére, szorongást, aggódást, dühöt és hasonló érzéseket okozva. A pszichológusok és pszichiáterek, akik a Danasnak nyilatkoztak, egyetértenek abban, hogy az ilyen ellentmondásos információk már önmagukban is befolyásolják az emberek lelkiállapotát. A hétvégén is tüntetések voltak az egész országban a lítiumkitermelés miatt, a kérdés körül pedig az emberek zöme kétértelmű információkat találhat, ami miatt sokan szoronganak.
Tamara Džamonja Ignjatović pszichológus, a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Kara pszichológiai tanszékének professzora és a ProGlas egyik alapítója elmondta a Danasnak, hogy a litiumkitermelés kérdése mély aggodalmat kelt a polgárokban.
-Ami különösen aggasztóvá teszi a helyzetet, az az, hogy politikai kontextusban tárgyalják a kérdést, ahol a hatalom iránti bizalom teljesen, és joggal elveszett, az állami intézmények pedig nem védik meg az állampolgárokat, így ők nem is tudnak hova fordulni kétségeikkel– emelte ki, hozzátéve, hogy a bizonytalanság, megtévesztés, fenyegetés és megfélemlítés természetes módon váltja ki az emberekből a félelmet, szorongást, dühöt és tehetetlenség érzését.
-Sajnos ezek az érzések folyamatosan fokozódnak minden krízis során, amelyeken keresztülmentünk az utóbbi évtizedekben, a 90-es évek háborúitól kezdve, a Covidon, a májusi tragédiákon át, egészen a világpolitikai instabilitásig. Folyamatos társadalmi trauma ér bennünket, ahol a nép olyan, mint egy gyermek, akit a szülő, akinek meg kellene védenie, folyamatosan bántalmaz, és még azt is állítja, hogy ez az ő javára válik – magyarázta Tamara Džamonja Ignjatović. Elmondta, hogy a litiumkitermelés témája és a májusi tömeggyilkosságok előtt végzett pszichológiai kutatások azt mutatták, hogy minden harmadik szerb állampolgár valamilyen mentális problémával küzd.
-A litiumkitermelés témája már régóta foglalkoztatja a szerb állampolgárokat. A korábbi tüntetések nyomán született kormány döntése, hogy felfüggeszti a projektet, teljesen eltűnt, amint a kormány biztosította a következő mandátumot– emelte ki.
Kétértelmű üzenetek
Sanda Rašković Ivić pszichiáter és korábbi politikai szereplő hozzátette, hogy sok kétértelmű üzenet érkezik, ahol egyszerre lehet és tiltanak dolgokat, ami tovább frusztrálja a polgárokat.
-Azt mondják, hogy a ‘skizofrén szülő’ ugyanazért a dologért egyszerre szeret és ver, tiltanak valamit, ugyanakkor engedik is. Az ilyen üzenetek könnyen vezethetnek a személyiség széteséséhez. Csoportos szinten a hatalom küldi az ilyen üzeneteket– írta le a jelenlegi helyzetet.
-Rengeteg erőszak, sértés és fizikai agresszió látható, tapasztalható. A társadalom elhanyagolt, megosztott, és a teljes klinikai kép a depresszió és paranoia felé tolódik el. Elveszett a bizalom, terjed a félelem. Másrészt, a bizalom elvesztése, a folyamatos megtévesztés és a nép rossz hírbe állítása paranoia kialakulásához vezet. Ha én lennék a hatalom, elgondolkodnék rajta, mit csinálok rosszul, hogy a nép a tüntetések és a nyugtatók között ingadozik – mondja.
A közvélemény stabilizálásának lehetetlensége
Žarko Korać pszichológus és volt politikai szereplő úgy értékeli, hogy minden hatalomnak megvannak a saját jellegzetességei, így a Szerb Haladó Pártnak is.
-Gyakran használják a nacionalizmus, populizmus, kleptokrácia és egyéb kifejezéseket. De egyik tartós jellemzője az, hogy lehetetlen a közvéleményt stabilan és nyugodtan tartani – folyamatosan nem kihirdetett rendkívüli állapotban vagyunk – hangsúlyozta a Danasnak. Hozzátette, hogy Aleksandar Vučić már a kezdetektől fogva azt mondja, hogy élete veszélyben van, és hogy Szerbiát el akarják pusztítani.
-Ha Szerbiának valami hiányzik az SNS hatalomra kerülése óta, az a béke és stabilitás – emelte ki, emlékeztetve az ország fegyverbeszerzésére és a kormány ígéreteire, hogy a legnagyobb regionális hatalom leszünk, miközben az ellenzéket folyamatosan államellenességgel vádolják. Korać hozzátette, hogy ez a gondosan ápolt paranoia a hatalom részéről folyamatosan azt az üzenetet küldi, hogy ne foglalkozzunk politikával, hacsak nem kapunk engedélyt a hatalomtól, pedig a politikai részvétel joga az egyik alapvető emberi jog.
