Az újvidéki Jasmina Mihnjak részletesen elmondta az N1-nek, hogyan küzd a „szerb egészségügy debilizmusával” szemben, miközben férje életéért harcol, aki rákos beteg. Elmondása alapján nem várta ugyan, hogy az állam segítsen neki, azonban ő maga is meglepődött azon, hogy milyen mértékben nehezítik meg a családok életét.
Mint mondta, nem csak férje beteg, lányának a lehetőségekhez mérten igyekszik normális életet biztosítani. Férje nem tud járni, több műtéten is átesett, betegszabadságon van, azonban értesítést kapott, hogy a betegszabadság meghosszabbításához új urológiai vizsgálat szükséges. A férje nem tud mozogni, naponta négy alkalommal kell sebeit kötözni, hogy elkerüljék a fertőzést, fürdetni kádban nem lehet. A palliatív ellátás elérhetetlen, holott ez lenne az egyetlen logikus megoldás. Miután folyamatosan rengeteg papírt kell beszereznie férjének, kénytelen volt magánintézménybe helyezni párját, ahol megfelelő orvosi ellátásban részesül. A költségeket minden hónapban saját zsebből fedezi, kérelme a segítségnyújtásért nem került feldolgozásra, hiszen, mint mondták, ez az eljárás időt igényel.Jasminának egyedül kell beszereznie a Fraxiparine injekciókat is, amelyek elengedhetetlenek a mélyvénás trombózisban szenvedő beteg számára, férje pedig nem kapja meg ezt a gyógyszert támogatott formában, ezt is a családnak kell fizetnie.
„Minden a rendszer hibája. Nem a doktoroké. Azok az emberek, akik a kórházakban dolgoznak, nagyszerűek. A rendszer azonban eltorzult: a betegek és családjaik ezt elfogadják, mondván ez van – nyilatkozta az asszony, kiemelve, hogy ez már szinte a harmadik pokol.
Egy nyilvános bejegyzésben leírta, hogy miért tartja teljesen értelmetlennek a rendszert.
„Ez a legszürreálisabb helyzet, amivel valaha találkoztam, ebben az országban. A rokkant betegnek kötelező elmennie a rokkantsági bizottsághoz. Nem érdekli a bizottságot, hogy a beteg mobilis-e, képes-e mozogni, kórházban van-e, el kell mennie. A gyakorlatban ezt úgy oldják meg, hogy a családnak ki kell fizetnie egy szállítót, hogy a beteget elszállítsák. A mi esetünkben ez különösen borzalmas, hiszen minden mozdulat új sebeket, vérzést okozhat. A betegszállító a beteget a parkolóba hozza, majd valaki elmegy az orvosért, aki lejön, és az utcán, a parkolóban nézi meg a beteget. Nem vizsgálja meg, csak megnézi. Nem elég a háziorvos, a szakorvosi dokumentáció, a kórházi elbocsátási papír, a három diagnózis, nem, látniuk kell a beteget, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg nem tud járni. A szomszédom jól megmondta: a választások előtt házhoz tud menni mindenki, akkor az egész ország jól szervezett, minden más esetben azonban nekünk kell menni, akár fekve is” – áll a nő bejegyzésében.
