Az amerikai Demokrata Párt csütörtökön véget ért konvenciója több szempontból is fontos eseménynek számít. Hivatalosan a párt elnök-, ill. alelnökjelöltjévé emelték Kamala Harris alelnököt és Tim Walz minnesotai kormányzót. A küldöttek köszönetet mondtak Joe Biden regnáló elnöknek vitathatatlan eredményeiért, akihez Bill Clinton és Barack Obama is csatlakozott, így három rendkívül sikeres demokrata elnök, illetve volt elnök biztatta pártját a novemberi győzelemre. A konvenció csúcspontja Kamala Harris csütörtöki beszéde volt, amelyben egykori sikeres államügyészként is bemutatkozott a párt és az ország előtt és az erő meg az empátia tökéletes kombinációját sugárzó hangvétellel lesöpört az asztalról minden olyan – elsősorban külföldi, pl. a magyar kormánysajtó által mantrázott – vélekedést, hogy nem lenne képes az államfői szerepre.
Az ellenfél Donald Trump (aki direkt szándékosan hibásan ejti Kamala nevét, hogy „idegenségét” hangsúlyozza), valamint a hirtelen váltással az utóbbi csatlósai közé lépő Elon Musk ugyan lekommunistázta Harrist, de amíg ez a hagyományos megbélyegzés valaha mindent vitt az amerikai politikai színtérren, mára már csak szánalmas végső kísérletnek tartható. A valódi sztárként fellépő Michelle Obama szerint „visszatért a remény” egy boldogabb életre. – A világsajtó Oslótól Dubai-ig és New Yorktól Tokióig nagyban foglalkozott ezzel az eseménnyel, így ez mai rendkívüli lapszemlénk tárgya.
A dubai székhelyű Gulf News című online napilap a választási kampányra tekint:
„A nőgyűlölet központi kérdés az amerikai politikában. Egy példa erre Trump kísérlete, hogy kigúnyolja Harris nevetését. »Őrültnek« nevezte, mert olyan erőteljesen nevet. Jelenleg Harris fej-fej melletti versenyben áll Trumppal, sőt néhány csatatér-államban az élen is áll. Ha ezek a számok beválnak, vagy mélyülnek a szakadékok, Trump még hisztérikusabb lesz. Ez a választás megmutatja a világnak, hogy Amerika valójában hol áll a nemek, a fajok és a szexizmus tekintetében.”
Barack Obama: Donald Trump azóta nyafog, hogy kilenc évvel ezelőtt lejött az arany mozgólépcsőjén, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„»Lehetőségünk van megválasztani valakit, aki egész életében próbálta biztosítani az embereknek azokat az esélyeket, melyeket Amerika adott neki. Valakit, aki lát és hall téged, minden egyes nap felkel és harcol érted« – így jellemezte Barack Obama volt amerikai elnök Kamala Harrist a demokraták [pártkonvencióján].
A londoni The Guardian cikke szerint Obama ezt követően Joe Bident méltatta: A történelem úgy emlékezik majd rá, mint olyan elnökre, aki egy jelentős veszély pillanatában védte meg a demokráciát. »Büszke vagyok arra, hogy az elnökömnek hívhatom, de még nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy a barátomnak nevezhetem« – fogalmazott. A stafétát átadták – folytatta –, de szoros a verseny a Fehér Házért.
Nincs szükségünk további négy évnyi zűrzavarra és káoszra – mondta Obama, áttérve Donald Trump személyére. Hozzátette, »láttuk már ezt a filmet korábban, és mindannyian tudjuk, hogy a folytatás általában rosszabbra sikeredik«.
»Amerika készen áll egy új fejezetre. Amerika készen áll egy jobb történetre. Készen állunk Kamala Harris elnökre« – szögezte le.
Ezt követően – ugyancsak Trumpról – közölte, »egy 78 éves milliárdosról van szó, aki azóta nem hagyta abba a nyafogást a problémáiról, hogy kilenc évvel ezelőtt lejött az arany mozgólépcsőjén«.”
»A gyerekes gúnynevek és az őrült összeesküvés-elméletek. A furcsa megszállottság a tömegek méretével kapcsolatban« – sorolta a republikánus jelöltről. Szerinte a korábbi elnök sérelmeinek áradata még rosszabb lett, mióta attól fél, veszíteni fog az elnökválasztáson. Trump a hatalmat csupán a saját céljai eléréséhez szükséges eszköznek tekinti.“
Obama azt is meg akarja mutatni, hogy a Biden döntése helyes volt, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Barack Obama chicagói fellépése természetesen nem egyszerűen egy pártkonferencián tartott beszéd. Ő maga egy rocksztár. Chicagóban, politikai otthonában megvadult a tömeg kedd este, ahogy felesége, Michelle bejelentette férje beszédét. A demokraták szomjaznak olyasvalakire, mint ő. Az egykori first lady fellelkesítette a küldötteket. A volt elnök sem fog csalódást okozni, bár viccelődik, hogy ő az egyetlen olyan ember, aki elég hülye ahhoz, hogy közvetlenül a felesége után beszélni merészeljen.
Obama Harrist állhatatos harcosként, együttérző, tisztességes nőként ábrázolja, aki kiáll azon értékek mellett, amelyek Amerikát naggyá tették. Obama nemcsak az arénában összgyűlt küldöttekhez szólt. Felszólította »a demokratákat, a republikánusokat és mindenkit, aki valahol a kettő között helyezkedik el«.
[…] Harris már régen felkeltette Obama figyelmét. Onnantól kezdve jóindulatúan támogatta karrierjét: először a kaliforniai főügyészi tisztségre való jelölését, majd Washingtonba költözését, ahol 2017-től kezdve szenátorként képviselte államát. Egyszer, 2013-ban nyilvánosan nemcsak »zseniálisként« és »keményként« méltatta, hanem hozzátette, hogy az ország legjobban kinéző igazságügyi minisztere is – ám ezért a kijelentéséért később bocsánatot kért. Harris nem vette rossz néven Obama hibáját, így kapcsolatuk még szorosabbá vált. Amikor Biden alelnökeként bírálat érte, […] felvette vele a kapcsolatot és tanácsokat adott a hölgynek. Michelle egykori tanácsadója később Harris tanácsadója lett.“
A Kreml-közeli oligarcha tulajdonában lévő moszkvai Kommerszant című napilap az USA-ban tapasztalható hangulatváltozásra mutat rá:
„A legutóbbi választói felmérések szerint Kamala Harris mára a lakosság 46,6 százalékának támogatását élvezi, míg Donald Trump csak 43,8 százalékát. De a túlzott optimizmus veszélyes lehet. A Demokratika Országos Konvenció egy olyan párt egységének és energiájának az élénk ünnepe, amely jelenleg vezet a felérésekben és amelynek a kampány legértékesebb része a lendület. De ne feledjük: valamivel több mint egy hónapja Donald Trump is diadalmasan hagyta el a republikánusok jelölőgyűlésének színpadát, látszólag a győzelemhez vezető úton.”
A mexikóvárosi La Razón című tabloid napilap megjegyzi, hogy Kamala Harris alig néhány hét alatt:
„nemcsak egyesítette a pártját, hanem országos jelenséggé is vált. Sokakat elragad az energiája, ami Obama 2008-as első választási kampányára emlékeztet. Kamala Harris nem volt különösebben népszerű az Egyesült Államokban, amíg át nem vette a jelöltséget. Az, hogy most ilyen felemelkedést ért el, nem a véletlennek vagy a körülményeknek köszönhető. Ez a jelölés inkább azt mutatja, hogy Harris évek óta kiváló politikai munkát végzett. Ebbe beletartozik a kaliforniai pályája, ahol főügyészből népszerű és karizmatikus szenátorrá nőtte ki magát.”
A brüsszeli de Tijd című gazdasági és politikai napilap így értékeli a Harris által bejelentett gazdaságpolitikai terveket. Például az élelmiszerárak szabályozásának bevezetését, hogy…
»… gátat vessen a vállalatok profitkapzsiságának. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez nem működik, mert rossz jelzéseket küld a fogyasztóknak és a termelőknek, kínálathiányhoz és végső soron további áremelésekhez vezet. Hasonló probléma van Harris azon tervével is, hogy 25 000 dolláros támogatást adjon az első lakásvásárlóknak. Ennek a megfogalmazott célja a fiatal családok lakásvásárlásának megkönnyítése. De minden közgazdász tudja, milyen hatása lesz egy ilyen támogatásnak: megemeli a lakásárakat.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt írja:
„Harris annak biztosítására szólított fel, hogy »Amerikának mindig meglegyen a legerősebb, átütő hadereje a világon«. Erőteljesen beszélt az Irán elleni harcról is, mondván, hogy »soha nem fogok habozni, hogy minden szükséges intézkedést megtegyek fegyveres erőinkkel együtt és érdekeink mentén az Irán által támogatott terroristákkal szembeni védekezésben«. A Demokrata Párt az a párt, amely Ukrajna nagyobb finanszírozását szorgalmazza, míg a republikánusok vonakodnak ettől. Csütörtök este pedig a párt azt a benyomást keltette, hogy inkább a katonai erőre és az aktív külpolitikára összpontosít.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap ezt írja:
„Kamala Harris és jelölttársa, Tim Walz többször is beszélt a szabadságról mint hazafias értékről. Beyoncé dala, a »Freedom« Harris kampányának a himnusza lett. … Harris azt mondta: »Most azt tesszük, amit az előttünk járó nemzedékek tettek – optimizmustól és hittől vezérelve harcolunk ezért az országért, amelyet szeretünk; harcolunk az általunk képviselt eszmékért, és vállaljuk az ezzel járó nagy felelősséget, ami a legnagyobb kiváltság a világon: az amerikai lét privilégiuma és büszkesége«.”
Pártkongresszusukon az amerikai demokraták a szabadság bajnokaiként pozícionálták magukat és ezzel elrejtették tényleges szándékaikat – bírálja őket a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap:
„A demokraták ezen a héten a »szabadság« pártjaként mutatják be magukat Chicagóban, ami meglepő, mivel a szabadság általában a republikánusok témája. De manapság – mint annyi minden mást az Egyesült Államok politikájában – érdemes azt is megvizsgálni, mit értenek ezen a szón. Az igazi szabadságtrükk itt az, hogy elrejtsük azt a tényt, hogy a demokraták politikai célja a szabadság korlátozása az egész amerikai társadalomban. Ennek a módszere az állami kényszer és eszköze pedig a hatalmas közigazgatási állam.”
[A Wall Street Journal azt persze nem említette, hogy az általa támogatott Republikánus Párt viszont saját normáit kényszerítené rá mindenkire: a szabad fegyverviselést, a korporációk hatalmát, az emberi környezet végtelen kizsákmányolását és az abortusz, sőt a fogamzásgátlás tilalmát – szerk. megj.]
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap szerint jelenleg jól mennek Harris dolgai:
„Megerősödve kerül ki a pártkongresszusból, érkeznek az adományok, és a közvélemény-kutatások most némi előnyt jelentenek neki Trumppal szemben. Harris számára a tegnapi politikai beszéde fontosnak számít. Az USA-ról alkotott elképzelése éles ellentétben áll Trump elképzeléseivel. Amikor szeptember 10-én ők ketten megmérkőznek majd egy televíziós párbajban, annak már semmi köze nem lesz ahhoz, ami júniusban történt, amikor Biden és Trump lépett fel egy televíziós vitában.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap az alelnökjelölt Tim Walzot elemzi:
„A nagyon közvetlen volt középiskolai tanár és most minnesotai kormányzó pontosan az a megfelelő személy, aki ismét győzelemhez segtheti a demokratákat. A 60 éves egykori futballedző a Demokrata Párt konvencióján való egyszerű és sok sikert arató megjelenésével sok olyan amerikaira volt hatással, akiknek elegük van ugyan Donald Trump gyűlöletéből és kirekesztéséből, de még nem képesek arra, hogy a november 5-i választáson a demokratákra szavazzanak. Mert az USA-ban is a választók többsége harmóniára, összetartásra vágyik.”
A jó közérzet szünetének vége, írja az oslói Verdens Gang című független napilap:
„Amikor Kamala Harris erőteljes beszéde után lelépett a pódiumról […], az éljenzés majdnem az egész termet széttépte. Ezzel csúcsosodott ki az Egyesült Államok történetének legrövidebb jelölési folyamata és egy négynapos intenzív szakasza. Ez egy »csak Amerikában«-élmény, amely a világ egyetlen más országában sem lenne lehetséges. Ez a pártkonferencia egy kiváló hangulatú buli volt. […] A felszólalók azonban sokkal többet beszéltek Trumpról, mint a legnehezebb politikai kérdésekről. Például az illegális bevándorlásról, ami nehéz nehéz kérdés a demokraták számára általában és Kamala Harris számára különösen. […] A demokraták tudják, hogy a republikánusok támadni fognak több olyan kérdésben, amelyeket ők Chicagóban gyorsan át fognak hidalni. Harrisnak és a demokratáknak nem kell »nyerniük« ezekben a kérdésekben a választások megnyeréséhez. De foglalkozniuk igenis kell velük.”
Történelmi válaszúton áll Amerika, írja a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap az amerikai Demokrata Párt konvenciójáról:
„Még két hónap van a választásokig. Egy mélyen bizonytalan Amerikában addig még bármi megtörténhet. Az pedig korántsem biztos, hogy Trump nem fog valami mással előállni, hogy megfordítsa az elmúlt hetekben Kamala Harris javára emelkedő dagályt. Sok megfigyelő Trump megválasztását az első fekete elnökre (Barack Obamára) adott reakciónak tekintette, ami egyfajta ütközés a két Amerikáról alkotott elképzelés között: a fehér Amerika, amely gyűlöli a bevándorlókat, és egy identitárius, konzervatív vallási elképzelés köré tömörül. És a színes Amerika, amely a világnézetek sokszínűségét egyesíti egy mély közösségi érzésben. Ami konzervatív és progresszív, annak tehát más jelentése van, mint amit mi Európában megszoktunk. Mi több: a chicagói pártgyűlés után az amerikai választások történelmi válaszutat jelentenek.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
