A világsajtót az elmúlt napokban meglepte az ukrán haderőnek az oroszországi Kurszk régióba való váratlan benyomulása, de a Kijevnek nyújtott német segélyek befagyasztása is. A magyar és a német államfő a 35 évvel ezelőtti Páneurópai Piknikre emlékezve találkozott Sopronban, ami a két német állam egyesítéséhez vezető szikra is volt. De lássuk először az amerikai Demokrata Párt chicagói konvenciójáról szóló híreket. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Barcelonáig és New Yorktól Budapestig.

Chicago ezúttal a demokrata egység városa volt

Biden amerikai elnök a Demokrata Párt jelölőgyűlésén elmondott beszédéről a New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap ezt írja:

„Amikor a hallgatóság először azt skandálta, hogy »Köszönjük, Joe! Köszönjük, Joe!«”, Biden a földre nézett és alig-alig tartotta vissza a könnyeit. Lehet, hogy nem akarta beismerni, de tudta: megköszönték, igen, amit politikusként életében elért. De legfőképpen, legyünk őszinték, azt köszönték meg neki, hogy nem indul újra.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap így reagál Michelle Obama volt First Lady beszédére:

„»A remény visszatér« – ezt mondta Michelle Obama, amikor színpadra lépett a konvención. Eddig ő volt az egyetlen, aki több tapsot kapott, mint Kamala Harris. Obama beszédében támadta Trumpot öröklött gazdagsága és kiváltságai miatt, bírálva félelemkeltésre alapozott retorikáját és a demokratikus szabályokkal szembeni megvetését. Lenyűgözőbb szónok lett, mint az utána következő férje volt. De minden elkötelezettség ellenére: a pártkonferencia inkább show, retorika és buli, mint politikai műhely.”

Az ukrán hadsereg nyomul előre a kurszki régióban

A barcelonai La Vanguardia című közép-liberális, monarchista spanyol-katalán napilap így magyarázza a lényeget:

„Zelenszkij ukrán elnöknek most Kurszknál van egy alkuesélye, amelyet felhasználhat az esetleges béketárgyalások során. De a két oldal álláspontja továbbra is összeegyeztethetetlen. Ukrajna az oroszok teljes kivonulását követeli, beleértve a Krímből is. Putyin orosz elnök pedig az általa bejelentett megszállt területek annektálásának elismerését követeli, valamint azt, hogy Ukrajna tartózkodjon a NATO-csatlakozástól. Tehát minden azt jelzi, hogy a harcok addig folytatódnak, amíg Tél tábornok nem kényszerít ismét szünetre. Akkor véget érnek a választások az USA-ban, és talán lesz egy békecsúcs is. Erre mindenkinek szüksége van: Ukrajnának és Oroszországnak éppúgy, mint a Nyugatnak.”

„Milyen politikai célokat szolgáljon a folyamatban lévő háború?” – teszi fel a kérdést a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap és erre mutat rá:

„Térségünk szemszögéből a válasz egyértelmű: Közép- és Kelet-Európa biztonságának megerősítése és a független Ukrajna fenntartása. Lehet, hogy abszolút győzelmet akarunk, de ez valóban közelebb visz-e minket a céljainkhoz? A Szovjetunió összeomlása után Oroszország veszélyes revizionista állammá vált. Ráadásul Oroszország következetesen – némi sikerrel – azt a politikát folytatta, hogy belülről rombolja le a Nyugatot, kihasználva a meglévő megosztottságot. Ennek fényében érdemes elgondolkodni azon, hogy politikai céljaink szempontjából fontosabb-e, hogy egyszerűen ne veszítsük el ezt a háborút, vagy továbbra is ragaszkodjunk a teljes győzelemről alkotott elképzelésünkhöz.”

Vonakodik a német kormány

A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap a német kormány által Ukrajnának nyújtott segélyek csökkentésére összpontosít:

„A rosszindulatúak azt fogják gondolni, hogy Scholz kancellár végre megtalálta a módját, hogy botot dobjon riválisa, Pistorius védelmi miniszter küllői közé. Scholz talán úgy gondolja, hogy elhallgattathatja a jobboldali szélsőséges AfD-t és a vörös-barna Wagenknecht pártot, amelyek a szászországi, türingiai és brandenburgi választások előtt előkelő helyen állnak a szavazókörökben, és minden adandó alkalommal a Kijevnek nyújtott segélyek csökkentését kérik. És Scholz láthatóan úgy véli, hogy ez gyengíti a legrettegettebb versenytársát. Lindner pénzügyminiszter ezzel összefüggésben egy viccnek hangzó indoklást adott. Szerinte a cél az, hogy a jövőben Ukrajnát az orosz állami vagyonból származó kamatokkal támogassák. Nem kerülhette el azonban a miniszter figyelmét, hogy a pénz körül még mindig nemzetközi jogi vita folyik, amelynek megoldása hónapokig is eltarthat. Mármint, ha egyáltalán rendeződik.”

Berlin nem tanult semmit!? Teszi fel a kérdést az amszterdami de Volkskrant című   közép-baloldali napilap az Ukrajnának nyújtott segélyekről folyó német vita kapcsán:

„Emlékeztetjük a nyugati politikusokat, hogy Putyin nem »legyőzhetetlen«, és a »vörös vonalakat« nagyrészt maga a Nyugat húzta meg, ezért szükségtelenek. Kijev azt reméli, hogy meg tudja győzni Washingtont arról, hogy az orosz légitámaszpontokról ukrán városokra és állásokra lőtt pusztító siklóbombák legitim orosz célpontok, és az ellenük irányuló támadások nem vezetnek »további eszkalációhoz«. De az európai politikusok elé is tükröt tartanak. Például valóban elsőbbséget élveznek-e Németország költségvetési problémái egy olyan háború idején, amelynek eredménye Németország nemzetbiztonságára nézve is súlyos következményekkel járhat? Berlin nem tanult semmit a múltból? […] Ukrajna nagy kockázatot vállal az invázióval. Az érintett fegyveres erők egy részét kivonták a donbászi frontról, ahol Oroszország a közelmúltban folyamatos előrehaladást ért el. A Kurszk régióba való benyomulás kudarcot is jelenthet Ukrajna számára, ha túl nagy veszteségekkel jár a védelem, vagy ha a Donbász veszteségei tarthatatlanul nagyok lesznek.”

Putyin céljai nem változtak, írja a rigai Neatkariga Rita Avize című nacionalista   napilap az orosz háborús célokat vizsgálva:

„Feltehetjük magunknak a kérdést: nem érti Putyin, hogy olyan követeléseket jelent be, amelyeket nem lehet teljesíteni? Ezt ő természetesen tökéletesen érti. Ezért tovább ismételgeti, hogy a különleges katonai művelet terveiben semmi sem változott. És egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármi is változhatna belátható időn belül. Ha valaki a bürokratikus korlátok miatt még mindig nem érti teljesen Putyin kitűzött céljait, akkor azokat egyszerű nyelvre is le lehet fordítani. Ukrajna »demilitarizálása« és »denácifikálása« azt jelenti, hogy le kell cserélni Ukrajna meglévő demokratikus államigazgatását és egy bábkormányt kell felállítani Kijevben, amely teljesen alárendeli majd magát Moszkvának. […] Ez egyben Ukrajna mint független nemzetállam végét is jelentené. És erről szól ez a háború, nem pedig arról, hogy a tartományok valamiféle államiságot szerezzenek, mert ez Putyint nem érdekli. Hisz egész Ukrajnáról beszélünk, nem csupán annak egy részéről. Putyin pontosan erre gondol, amikor ezekre a szavakra hivatkozik – demilitarizálás és denácifikáció – és ez a felfogás tükröződik minden nyilatkozatában és a hivatalos Kreml-dokumentumokban is. Minden más értelmezés puszta vágyálom.”

Megemlékezés Sopronban

„Kissé” eltérő hangsúllyal emlékezett együtt Sopronban a magyar és a német államfő a Pánerópai Piknikre. Sulyok Tamás a magyar szuverenitásról, Frank-Walter Steinmeier pedig Európa egységéről beszélt. Erről a budapesti Népszava című baloldali napilap ezt írja:

„Bizonyos kérdésekben véleménykülönbségek vannak a két ország kormányai között, de nekünk, államfőknek lehetőségünk van arra, hogy áthidaljuk ezeket – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök hétfőn Sopronban, miután a Páneurópai Piknik 35. évfordulója alkalmából megbeszélést folytatott Frank-Walter Steinmeier német államfővel a városházán. Közös sajtótájékoztatójukon a magyar államfő azt hangoztatta, hogy kölcsönös tiszteleten alapuló megközelítéssel és őszinte párbeszéddel nemcsak megőrizhetjük, de még szorosabbra is fűzhetjük a kapcsolatainkat.

Sulyok Tamás a különbségek felsorolása előtt azt hangoztatta: Frank-Walter Steinmeierrel egyetértettek abban, hogy fontos politikai és gazdasági partnerként tekint egymásra a két ország, a legtöbb európai ügyben pedig egymás szövetségesei. – Közös célunk a baráti viszony megőrzése és a jó kapcsolatok erősítése – mondta a köztársasági elnök, kitérve arra, hogy a német vállalatok a legaktívabb magyarországi befektetői csoporttá váltak, és kiemelt fontosságú az együttműködés az oktatás, a kutatás és az innováció területén.

Sulyok Tamás ugyanakkor áthidalásképpen gyakorlatilag a kormány által évek óta hangoztatottakat ismételte meg, konkrétumok nélkül. – Nekünk, magyaroknak fontos és sarkalatos kérdés a nemzeti identitásunk, a kultúránk, hagyományaink, a nyelvünk és szuverenitásunk. A magyarok a független nemzetállamok európai szövetségében hisznek – mondta, hozzátéve, hogy az Európáról alkotott különböző vélemények nem elválasztanak, hanem mindig összekötnek bennünket.

Mindkét államfő méltatta a 35 évvel ezelőtt Páneurópai Pikniket, amelyet Sulyok Tamás az európai történelem sorsfordító eseményének, tulajdonképpen a német egyesítés trójai falovának nevezett. Frank-Walter Steinmeier szerint a Páneurópai Piknik nemcsak a német egységhez vezető út volt, hanem Európa megosztottságának a vége is, hiszen az esemény, amelyen 600 NDK-állampolgár jutott Ausztriába, nagy mértékben járult hozzá a határok nélküli Európához – mondta.”

Steinmeier német szövetségi elnök méltatta Magyarország hozzájárulását a német egyesítéshez, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök hivatali idejének pontosan hét éve és öt hónapja alatt Albániától a Moldovai Köztársaságon át Ciprusig minden európai országot felkeresett: Utoljára Magyarországra látogatott el hétfőn.

Az, hogy Németország államfője ilyen sokáig elkerülte a Népköztársaságot, nyilvánvalóan Orbán Viktor kormányának az EU-val és Berlinnel fennálló tartósan rossz viszonyának köszönhető. Aról viszont, amikor a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel baráti kezet szorító és Hszi Csin-ping kínai elnökkel jó üzleteket kötő Orbán jelenlegi soros EU-elnöklő júniusban Berlinben tiszteletét tette Olaf Scholz szövetségi kancellárnál, arról még írásos feljegyzés sem készült, nemhogy megosztották volna találkozásukat egy képben a nyilvánoság előtt.

Más volt a helyzet hétfőn az osztrák határon fekvő Sopronban (németül Ödenburg), amikor Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök fogadta német kollégáját. Az ünnepséget a Páneurópai Piknik 35. évfordulójának emlékére tartották, ami 1989. augusztus 19-én az első lyukat törte a rozsdásodó Vasfüggönyön. A Piknik keretében több száz NDK-polgár Ausztriába menekült, és hónapokon belül nem csak a Berlini Falat vágták át, de megbukott az NDK-rezsim is.

Azóta augusztus 19-e a német–magyar kapcsolatok legfontosabb emléknapja. A szövetségi elnökök és kancellárok, kezdve Roman Herzoggal és Helmut Kohllal, ez alkalomból rótták le tiszteletüket a magyarok előtt. Gyakran voltak kormányfői találkozók is. De Orbán ezúttal távol maradt. Pedig a megemlékezés 30. évfordulójára 2019-ben, amikor Budapest, Brüsszel és Berlin között már nagyon erős volt a nézeteltérés, ő maga hívta Sopronba Angela Merkel kancellárt és Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét.

[…] A határ ideiglenes megnyitása és a határkerítés későbbi lebontása mindkét ország számára a hidegháború befejezése után az európai egység új korszakának kezdetét jelentette. Ennek megfelelően a szövetségi elnök Sopront »az európai szolidaritás, szabadság és egység jelképének«, az elszigetelődés helyett az önrendelkezés jeleként méltatta. Ezek olyan értékek, amelyek mindkét országot európaiként egyesítik. Az egyéb értékeket érintő témák – jogállamiság, kisebbségvédelem, korrupció – úgy tűnik, ma elválasztják egymástól Berlint és az »illiberális« Budapestet.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)