Jelentősen veszélyezteti a szabadkai homokpuszta alacsony talajvízszintje a növény- és állatvilágot. Az ok azonban nemcsak a szárazság, hanem az emberi tényező is – mutatnak rá a szakemberek.
A hetvenes évek óta rendszeresen mérik a vízszintet Szabadkán és környékén. A Szabadka-Horgos Homokvidéken az elmúlt ötven évben mintegy 5-5,5 méterrel csökkent a vízszint. A kataszterben állóvízként nyilvántartott területek, parcellák évek óta nem léteznek. A probléma – mutat rá a Palics-Ludas Közvállalat szakembere, összetett, és nem csak a globális felmelegedés, a klímaváltozás vagy a csapadékhiány, hanem maga az ember hibája.
„A csatornarendszerrel lecsapoltuk a vizes réteket, vizes mezőket, az volt a cél, hogy a vizet eltávolítsuk erről a területről, de átestünk a ló túloldalára, vissza kellett volna adni a vizet, vagy legalább megtartani. Nincs már akkora csapadék, télen nem esik hó sem, ami lassan lesüllyedne a talajba, de hirtelen jön nagyobb mennyiség, és gyorsan elhagyja a területet ezeken a csatornarendszereken keresztül. Nincs elég idő arra, hogy a felszín alatti vízszint megteljen” – magyarázza Szekeres Ottó, a közvállalat illetékese a Vajdasági RTV-nek.
Megoldás van, de ez egy hosszú távú folyamat – mutat rá az RTV beszélgetőtársa. Szekeres szerint arra kell törekedni, hogy a felszín alatti vizek szintjét emeljük, mert akkor az befolyásolja a terep mikroklímáját, a biodiverzitást, javítja a növény- és állatvilág életminőségét. Most a növényeknek sincs honnan felszívniuk a nedvességet, és az állatoknak is hiányzik a víz.
„Rövid távon próbálunk segíteni, ezért hetente kétszer a Palics-Ludas dolgozói hoznak vizet ivóvizet az állatoknak, de ez valójában csak rövid távú megoldás erre a problémára” – teszi hozzá Szekeres.
Ugyanez a helyzet a szomszédos Magyarország határmenti régiójában is, ezért a probléma megoldásában is szükség van a határon átnyúló összefogásra – zárja Szekeres.
Nyitókép: Kelebiai erdő (Nikola Tumbas)
