Komoly értelmezési zűrzavar terjedt el a sajtóban a Népszava teljesen téves híre nyomán, miszerint „még a Fidesz szavazóinak 44 százaléka sem ért egyet azzal, hogy a külhoni magyarok képviselőket küldhessenek a magyar parlamentbe”. Valójában a kérdés nem a külhoni magyarok választójogára irányult, hanem arra a hírre, hogy a Fidesz-kormányban hét egyéni választókerület létrehozását fontolgatják Magyarország határain kívül az ott élő magyarok képviseletére – írja Tóka Gábor Vox Populi nevű blogjában.
Az ellenállás okait firtatva megállapítja: lehet, hogy az a célzás verte ki a Fidesz-szavazóknál a biztosítékot, hogy a jövőben esetleg „határon túli” politikusokat küldhetnek majd a magyar parlamentbe.
„Pedig a reform elvileg jó célt is szolgálhatna, főleg, ha nem ragaszkodik majd az Orbán-kormány a romániai és szerbiai magyarok és szervezeteik által még soha semmikor fel nem vetett igényhez, ti. hogy a magyarországi magyarokkal egyenlő beleszólásuk legyen a magyar választásokon (ugyanis csak egy ilyen igény igazolhatná azt, hogy legyen az országos listás szavazata mellett még hét egyéni választókerülete is a jelenlegi levélszavazóknak, amivel aztán – a győzteskompenzációnak köszönhetően – akár tíznél is több mandátumot szerezhetne a Fidesz az RMDSZ és a VMSZ szavazóbázisában élvezett népszerűségének köszönhetően)” – véli a szerző, aki szerint az ellenzék támogatóinak is érdemes lenne elgondolkodnia a széleskörben elfogadható alternatívák mibenlétén, hiszen középtávon is elképzelhetetlen, hogy egy jövőbeni magyar parlament akárcsak szimpla többsége is megszüntesse határon túliak szavazójogát.
„A jelenlegi rendszerben legfeljebb Orbán Viktor (a Fidesz listavezetője) léphet fel az ő szószólójukként a magyar országgyűlésben. Tőle azonban elvileg sem lehet elvárni a határontúli szavazók képviseletét, hiszen a Fidesz listás szavazatainak túlnyomó többsége másoktól jön. Elsősorban tehát azokat kellene képviselnie. Pontosan a valódi képviselet ezen hiányát célozta meg hét ellenzéki pártnak a Közös Ország Mozgalom által koordinált közös választási törvényjavaslatának 7. és 14. paragrafusa 2017-ben. Aszerint fixen két mandátumért versenghettek volna a határon túli magyarok és szervezeteik jelöltjei a magyar parlamenti választásokon, amelyet egy sokjelöltes választás első két helyezettje kapott volna meg. Ennek a reformnak a bevezetése érdemi és egészséges versenyt teremthetne a határon túli magyarok valódi képviselői között” – írja.
H a határon túli magyar politikai szervezetek vezetői szótlanul asszisztálnak ahhoz, hogy a Fidesz mohó mértéktelenséggel megnövelje a rájuk hivatkozva, választójogi trükközéssel saját nevére íratott magyar parlamenti mandátumok számát, akkor még tovább csökkenhet az a korántsem csekély szolidaritás, amit a magyarországi magyarok nagy része a jövőben hajlandó lesz számukra megadni akár szimbolikus, akár politikai, akár anyagi formában. Pedig egyre inkább szükségük lesz rá, ahogy romániai és szerbiai politikai súlyukat egyre kevésbé tudja fenntartani az elvándorlás miatt gyorsan fogyatkozó magyarság szavazataránya – állapítja meg Tóka Gábor.
„Alighanem jobban járnak a kisebbségi magyarok azzal, ha tisztelettel megkérik a Fidesz politikusait, hogy a hírek szerint megfontolás alatt levő javaslat helyett inkább a 2017-es ellenzéki javaslat mentén szabályozzák újra a magyar lakcím nélküli magyar állampolgárok parlamenti képviseletét. Ezzel nemzetben gondolkodni képes politikusként tűnnének fel a kizárólag a rövidtávú saját zsákmányban gondolkodó ellenérdekelt fél helyett, ami az ellenkező esetben lesz a Magyarországon kirajzolódó arcélük” – szögezi le a szerző, akinek írása teljes terjedelemben ITT olvasható.
