Korábban soha nem követtem így az olimpiai játékokat, ahogyan a párizsi nagyszabású sportrendezvény eseményeit. Talán mert az időben sűrítve láthatóak különböző sportok, egészen elképesztő teljesítmények, s mert az olimpia nem csak sport, jóval több annál.
Szinte minden nap megnéztem egy-két versenyszámot, bevallom, főként a magyar, a szerb a horvát, esetleg még a szlovén sportolók szereplését. Belefért még néhány számomra érdekesebb versenyág függetlenül a résztvevőktől. Segít ebben az is, hogy a miénkkel azonos időzónában zajlottak a játékok, valós időben voltak láthatóak a meccsek, futamok, összecsapások. Minden elismerésem a legjobbaké, de gyakran nagyobb hatással vannak rám azok, akik ugyan nem nyernek érmet, de kivételes pályafutás az övék. Néha annak is utánanéztem, hogy egy-egy sportoló milyen háttérrel rendelkezik, hogyan jutott el az olimpiáig. De mit is tanulhatunk az olimpiából, és miképpen válhat otthon és az iskolában egyaránt a nevelés és az oktatás részévé?
Egy-egy korosztály esetében különböző témák lehetnek azok, amiket megbeszélünk velük. A 12 éven aluliak számára mindenképpen érdekes lehet látni, hogy mennyiféle sport létezik a világban, hogy mennyire sokszínű a világ, mennyiféle nemzet és kultúra létezik, s hogy ezeken a játékokon a világ minden tájáról részt vesznek sportolók. Mindenütt más sportok a népszerűek, de vannak, persze, világszinten kedvelt ágak is. Érdemes megismertetni őket a játékok történetével, ezeket az alsós gyerekek is megértik. Elmondhatjuk nekik, hogy sok munka és kitartás eredménye a siker, de fontos már itt leszögezni, hogy nem lehet egyetlen életcél a győzelem. Az olimpiai sportolók mindig is inspiráló példaként szolgáltak a gyerekek számára, hiszen kitartásukkal, elszántságukkal és sikerükkel mutatják meg, hogy mi minden érhető el kemény munkával. Az esemény lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy álmodozzanak, kitűzzék saját céljaikat, és motiváltak legyenek. Mutassunk rá, hogy nem csak az érem számít eredménynek! A siker mércéit mi magunk állíthatjuk fel. Jó iránynak látom, hogy már a sajtó is kezd erre ráébredni, és elismerni a munkát és igyekezetet még akkor is, ha nem áll fel egy sportoló a „világ tetejére”. Az olimpiai versenyek izgalma motiválhatja a gyerekeket, hogy maguk is részt vegyenek sporteseményeken, fejlesztve ezzel versenyszellemüket és sportszerűségüket. Az ellenfél nem ellenség, a sportjátékok szabályainak tiszteletben tartása pedig sokféleképpen keretezi a gyerekek személyiségfejlődését, szocializációját.
Az idősebb korosztállyal, felsősökkel, középiskolásokkal érdemes árnyaltabban beszélgetni a nagyszabású eseményről, annak különböző aspektusairól. A közbeszédből egyre inkább hiányzik egy-egy téma körültekintő körbejárása, a miértek és hogyanok megválaszolása. Az iskola igenis jó helyszíne a fontos kérdések sokszempontú megvitatásának. Ehhez persze felkészült tanárok és érdeklődő diákok kellenek. Többek között ezért is nehéz a tanári munka, soha nincs vége a tanulásnak, a tájékozódásnak. Az olimpia sem, ahogyan más közéleti események sem maradhatnak ki a minőséges oktatásból. A finnek híres oktatási modellje esküszik a demokratikus oktatásra, aminek egyik fontos része a vitakultúra. A teljesség igénye nélkül néhány témafelvetés:
Fontos és örökké aktuális a rekreatív és a versenysport közötti kapcsolat megvitatása. Hol a határ? Vajon az egészségmegőrzéshez mennyi sport kell? Van-e elegendő lehetősége mindenkinek valamilyen sportoláshoz? Egyre inkább ott tartunk, hogy a klubokban a kőkemény teljesítményorientáció dominál a piaci feltételekhez igazodva. Ez talán nem is lenne baj, ha ezzel párhuzamosan a döntéshozók a közpénzeket a tömegsport felé irányítanák. Sokszor azonban azt látjuk, hogy az adózó polgárok pénze is a profi sport felé irányul támogatások formájában azzal a magyarázattal, hogy mindannyiunkat képviselnek egy-egy nemzetközi versenyen, nemzeti zászló és nemzeti himnusz kíséri a sikereiket. Ennek a meglátásnak is van létjogosultsága, talán az arányokra kellene odafigyelni. Ezzel együtt megnyílik egy újabb téma megvitatásának lehetősége.
Miért szurkolunk, miért örülünk mások sikereinek? Első olvasatra buta kérdésnek tűnhet, de ha jobban belegondolunk, mégis érdekes lehet elgondolkodni azon, hogy milyen előnyünk származik abból, ha valaki, akit legtöbbször nem is ismerünk, nyer egy versenyszámban. A saját énképünk kialakításához hozzátartozik a csoporthoz való tartozás élménye is. A nemzeti hovatartozásunk része az identitásunknak, a csoportszolidaritás mindig is fontos eleme volt a társadalmi életnek. A hozzánk hasonló emberek sikereit akár saját sikereinkként is megélhetjük. Érdekes belehallgatni egy-egy közvetítésbe, ahol a kommentátor többes szám első személyében beszél egy csapatról, mintha mindannyian lőttük volna éppen azt a sorsdöntő gólt, például „és belőttük” felkiáltással. A szurkolás árnyoldalairól is érdemes beszélgetni a fiatalokkal, megkeresni a választ arra, hogy miért szabadulnak el az indulatok egyes mérkőzéseken (szerencsére az olimpiára ez nem jellemző). Milyen szociológiai és lélektani háttere van ezeknek a jelenségeknek, hogyan lehet megfékezni az erőszakot?
Ha versenysport, akkor óhatatlanul felmerül a doppingolás témaköre. A kimagasló eredmények kapcsán szinte mindig felmerül a tiltott szerek esetleges használata. A sport és a dopping kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza, tanulságos lehet feltérképezni a már napvilágra került történeteket. Különösen érdekes és egyben aktuális téma lehet a női sportolók teljesítményfokozásának története. Fontos lehet feltérkérképezni, hogyan függ össze ez a téma az idei olimpia legnagyobb hírverést okozó esetével, az algériai ökölvívó részvételével. Higgadtan, érvekkel, objektív tényekre támaszkodva. A világunk változik, a tudomány fejlődik, folyamatos újragondolásra, újraszabályozásra van szükség sok területen.
Az olimpiával kapcsolatos témák tárháza még jó néhány lehetőséget rejt magában. Például, hogy miért van olyan nagy különbség egyes sportágak anyagi megbecsültségében? Milyen és mekkora lemondásokkal jár a versenysport? Meddig van egészségmegőrző szerepe a sportnak, és hol kezdődik az egészség komoly terhelése? Hogyan hat a lelki épségünkre, milyen kapcsolatban van a teljesítmény az önbizalommal? Milyen motiváció áll egy-egy sikeres sportoló pályafutása mögött? De nagyon érdekesek lehetnek a gazdasági vagy szociokulturális vonatkozások is, például miért nem lett olimpia Budapesten, és miért kavart botrányt a párizsi megnyitó? Hogyan próbált meg Franciaország a fenntarthatóság jegyében olimpiát szervezni?
Végül egy fontos aktualitás az iskolai sporttal kapcsolatban. Néhány szerbiai iskolában a következő tanévtől kísérleti jelleggel bevezetik a heti öt testnevelésóra gyakorlatát (talán magyar mintára). Csak remélhető, hogy a kísérleti jellegű oktatás hatásait mérni is fogják, ugyanis Magyarországon a mérések azt mutatják, hogy a gyerekek rosszabb fizikai állapotban vannak, mint a bevezetése előtt. Ennek persze számtalan oka lehet, de a döntéshozók szeptembertől a szomszédban nem veszik már figyelembe a sportklubok igazolásait, amivel eddig kiváltható volt a heti plusz két óra, ezentúl csak leigazolt sportolók kapnak felmentést. Hozzátették azt is, hogy ahol nincs elég tornaterem, ott elméleti órák lesznek. Fontos kérdés, hogy önmagában az órák számának növelése eredménnyel jár-e.
(A cikk nyomtatott kiadásban a Családi Kör hetilap augusztus 15-ei számában jelent meg)
