Biljana Lajović iskolapszichológiai szakértő elmondta, hogy a gyerekek visszatérése az iskolai padokba különböző kihívások elé állítja őket, életkoruktól függően. Hozzátette, hogy a szülőknek szoros együttműködést kell kialakítaniuk a tanárokkal és pedagógusokkal annak érdekében, hogy a gyerekek iskolai élménye a lehető legjobb legyen.
Az új tanév hétfőn, szeptember 2-án kezdődik, és Lajović a Tanjugnak elmondta, hogy az első osztályosok számára ez a legnagyobb kihívás, mivel számukra ez teljesen új élmény, és komoly változás az eddigi életükhöz képest. Kiemelte, hogy ezért rendkívül fontos, hogy a szülők és a gyerekek közösen készüljenek fel, például iskolai felszerelések vásárlásakor és egyéb szükségletek beszerzésénél.
„Szeretném, ha a gyerekek és a szülők közösen végeznék el ezeket a feladatokat, különösen a fiatalabb korosztály esetében, és hogy olyan dolgokat válasszanak, amelyek megfelelnek az iskola követelményeinek, ugyanakkor a gyerekeknek is tetszenek, mert ez az egyik első lépés, amely megkönnyíti számukra ezt az átmenetet” – mondta Lajović. Hozzátette, hogy a más gyerekekkel való találkozás is segíti és örömtelibbé teszi az iskolai kezdést, mivel a kutatások szerint a gyerekek gyakran azért szeretik az iskolát, mert ott vannak a barátaik.
Másik jelentős fordulópontként Lajović a 4. osztályba lépést és a középiskolai kezdést emelte ki.
„Ami változik, az az iskola, a környezet, a barátok és a tanárok, és a gyermek úgy fog reagálni, ahogyan a család felkészíti őt” – mondta Lajović. Kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy a család ne generáljon túlzott feszültséget a gyerekben, mert ez további nyomást okoz, és olyan várakozásokat teremt, mintha az iskola egy borzalmas hely lenne, ahelyett, hogy természetes folyamatként tekintenénk rá.
„Nagyon fontos, hogy a szülők végezzék el a feladataikat helyesen. Ha eddig nem sétálták végig az első osztályos gyerekkel az iskolához vezető utat, akkor ezt tegyék meg, és néhány alkalommal menjenek el a háztól az iskoláig, hogy megkönnyítsék a kezdeti időszakot. Biztos vagyok benne, hogy a tanárok is a legjobb módon fognak hozzáállni, és mint már régóta, játékos kontextusban dolgoznak, mivel egy gyerek, aki még nem ült sokáig, nehezen fog ülni több mint 45 percet” – hangsúlyozta Lajović.
A jövőbeli középiskolások helyzete más, mondta Lajović, aki megjegyezte, hogy a szülők gyakran olyan negatív megjegyzéseket használnak, mint hogy az általános iskola kötelező volt, de a középiskola nem, és hogy a gyerekeknek figyelniük kell, hogyan viselkednek.
„A felnőttek olyan mondatokhoz folyamodnak, amelyek inkább félelemkeltőek, mint megértők, és ez ellentétes hatást vált ki a gyerekeknél” – figyelmeztetett.Elmondta, hogy a szülők gyakran azt mondják a gyerekeknek, hogy a középiskolában komolyan kell tanulni, mert a helyzet nem ugyanaz, mint az általános iskolában, ahol a tanárok szigorúbbak, ami ellenállást és feszültséget okoz a gyerekeknél.
„Az iskolának olyan helynek kell lennie, ahol kellemesen tanulnak, tudást és készségeket szereznek, és ahol kapcsolatok épülnek, nem pedig olyan dolognak, amivel megijesztjük a gyerekeket, miközben azt várjuk, hogy szeressék az iskolát” – hangsúlyozta Lajović.
A technológiai fejlődés és annak oktatási folyamatban betöltött szerepe kapcsán Lajović elmondta, hogy meg kell értenünk, hogy az idő változik, és nem nevelhetjük a gyerekeket a múltbeli módszerekkel.Kiemelte, hogy rendkívül fontos a gyerekekkel való beszélgetés, mivel a szülők gyakran azt hiszik, hogy beszélgetnek, de valójában a szülő beszél, míg a gyerek csak bólogat.
„Nagyon fontos, hogy a szülő hallja a gyereket – mit szeret, mik a vágyai, hogyan gondolkodik, kikkel barátkozik, és hogyan szeret időt tölteni. Közösen kell megtalálniuk a legjobb módot arra, hogy működjenek együtt, és például hogyan használják a mobiltelefont hasznos célokra” – mondta Lajović. Hozzátette, hogy egy lehetséges módszer lehet szabályok felállítása, amelyek megakadályozzák, hogy a gyerek egész nap a telefonját bámulja, és inkább kimozduljanak, mivel a mozgás és a játék a gyermek fejlődésének alapja.
A tavaly májusi eseményekről beszélve Lajović elmondta, hogy ez olyan trauma, amely örökre bennünket fog kísérni, és a gyakori visszatekintés azt bizonyítja, hogy még nem dolgoztuk fel teljesen. Kifejezte a meggyőződését, hogy az iskolák és a szülők mindent meg fognak tenni a gyerekek biztonságáért, de társadalmi szinten is meg kell változtatnunk az értékrendet, és törekednünk kell arra, hogy minden problémát beszélgetéssel, konstruktív kommunikációval és kölcsönös tisztelettel oldjunk meg.
„Ha ezek nincsenek meg, teljesen haszontalanok a blokádok, ellenőrzések és rendőrök, mivel ezek nem biztosítanak jó környezetet” – hangsúlyozta Lajović.
Hozzátette, hogy a legjobb lenne, ha a szülők visszatérnének az iskolával való korábbi együttműködéshez, és a tanárok és szülők együttesen dolgoznának a gyerekek nevelésén, nem pedig egymással szembenálló feleként.
„Felhívom a figyelmet, hogy maximálisan együttműködjenek az iskolával, látogassanak el az iskolába, beszélgessenek a tanárokkal, igazgatókkal, pszichológusokkal és pedagógusokkal. Csak így lesz a gyerekeknek jobb” – zárta le Lajović.
