Csak az elmúlt három hónapban négy olyan gyilkosság történt Szerbiában, amelyeket kiskorúak követtek el, vagy cinkosok, tettestársak voltak ezekben a gyilkosságokban.
Mint a Danas cikkében írja, a legszörnyűbb bűncselekmény minden bizonnyal az volt, amikor tavaly május 3-án egy tizenhárom éves fiú lelőtt kilenc diákot és egy biztonsági őrt a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában. Másnap egy újabb hátborzongató bűncselekmény történt, amikor a huszonéves nagykorú Uroš Blažić kilenc fiatalt, közülük kettő kiskorút megölt, és további tizenkettőt megsebesített egy automata puskával Malo Orašje és Dubona településeken.
A kiskorúak által elkövetett gyilkosságsorozat legfrissebb esete, a 64 éves hajléktalan M. S. Meggyilkolása. Augusztus 20-án egy 19 éves fiatalember és két 16 éves fiatalkorú verte meg. M.S. három nap után belehalt az általuk okozott sérülésekbe. Júliusban egy rablás során három fiatal férfi, akik közül az egyik mindössze 14 éves volt, megölt egy idős nőt Péterrévén.
Júniusban egy 16 éves és egy felnőtt fiatal agyonvert egy 60 éves férfit Bácsföldváron. Egy 17 és 16 éves kiskorú által elkövetett gyilkosság történt idén május végén, amikor Belgrádban egy parkban megverték Đorđe Mijatovićot, a Bosznia-Hercegovinai kormány alelnökének testvérét.
Szinte minden napra jut egy hír, miszerint kiskorúak között volt verekedés, amely során hidegfegyvereket használtak, a résztvevők pedig súlyos sérüléseket szenvedtek.
Tamara Džamonja Ignjatović pszichológus azt mondja a Danasnak, hogy minden egyes gyilkossági esetet külön kell vizsgálni, nem pedig általánosítani.
„Mindegyik esetet külön kell megvizsgálni. Mindazonáltal, ha valakit indíték nélkül agyonvernek, különösen, ha nem történik anyagi haszon, az a pszichopátia súlyos formája, némi szadizmussal, ami megkülönbözteti például a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságot a valaki halálraverésétől, hiszen az személyes érintkezés, vagyis a gyilkos sokkal többet fektet a bűncselekmény elkövetésébe” – mondja a Danas interjúalanya.
Tamara Džamonja Ignjatović hangsúlyozza, hogy a fiatalkori erőszak a körülöttünk lévő frusztrációk eredménye.
„Túl sok a frusztráció a társadalomban”, mondja. A fiatalok folyamatosan erre ösztönző tartalmakat látnak és néznek a televízióban és az interneten.
„Látják, hogy a bűnözők büntetés nélkül megússzák, írnak róluk, van pénzük, drága autókkal járnak, és ezáltal példaképekké válnak a fiatalok számára, és ilyen viselkedési modellt vesznek fel” – mutat rá a Danas interjúalanya.
Azt is megjegyzi, hogy Szerbiában nincs kidolgozott rendszer a deviáns viselkedés korai felismerésére.
„Az ilyen típusú pszichopátiánál, például az emberek agyonverésének eseteiben, időben fel lehet ismerni a jeleket. Bárki, aki kapcsolatba kerül ilyen gyerekekkel, észreveheti, hogy valami nincs rendben. Nálunk azonban még mindig nincsenek kidolgozott mechanizmusok az ilyen dolgok megelőzésére, ezért sok családban a szülők úgy kezelik az ilyen gyerekeket, hogy minden szükségletüket kielégítik, ahelyett, hogy belátnák, baj van és megoldást keresnének” – foglalja össze a Danas.
Ami a kiskorúakra vonatkozó szankciókat illeti, Szerbiában a tizennégy év alatti gyermek nem vonható büntetőjogi felelősségre, bármilyen súlyos bűncselekményt is követ el. 14-től 18 éves korig a kiskorúak büntetőjogi felelősségre vonhatók bizonyos bűncselekményekért, de a büntetések enyhébbek, mint a felnőttek esetében.
