A Dr. Bodrogvári Ferenc-díjat Szabadka képviselő-testülete olyan 40 évnél fiatalabb alkotóknak ítéli oda, akik alkotásaikkal és tetteikkel hozzájárultak a város kulturális életének fejlődéséhez. Idén Mészáros Gábor színész és Jasmin Ademović közgazdász, költő mellett Kovács Pécskai Emese festőművész is megkapta az elismerést. Emese képein gyakran méteres nagyságban jelenik meg a spiritualitás, a meditáció, a fény és árnyék játéka, mindez realista ábrázolásban.
„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben az évben képzőművészet kategóriában rám esett a választás. Amikor megtudtam, hogy nekem ítélik oda a díjat, úgy éreztem, hogy ez egy jó visszajelzés arra, hogy hazajöttem. Örültem, hogy a pályám elején kapok elismerést. Azt éreztem, jó helyen vagyok jó időben”– mesélte Emese.
Korábban volt szerencséd pár hónapot Nápolyban tölteni, ez alatt az idő alatt több festmény is született. A nyáron sikerült visszatérned az olasz városba. Készülnek ennek kapcsán új képek?
2021-ben négy hónapot töltöttem Nápolyban, akkor egy tematikát dolgoztam fel. Most ugyanazt éreztem, mint akkor, hogy ezt a tematikát folytatni szeretném, más szemmel tekintve rá. Készítettem egy húsz képből álló akvarellsorozatot az ottani növényvilágról, mivel mostanában a növényvilág formái ihletnek meg a legjobban, a tér, amely körülöttem van, az események, hangulatok. Most is ez volt a cél.
Általában hatalmas vászonra festesz, amelyen főleg az ember, a spiritualitás, a meditáció jelenik meg előttünk. A növényvilág új téma, ez kapcsolódik ehhez?
Véleményem szerint ez nagyon hasonló tematika, csak most talán kivettem belőle a figurákat. A korábbi képeimnek a témái az idilli természet, a környezet, az emberi kapcsolódások voltak, aranykori állapotokat akartam megidézni velük, erről szólt a diplomamunkám is. Amivel most foglalkozom, az egy sokkal letisztultabb témakör. Figurák nélkül fontos szerepet kap a fény.
A korábbi képeiden is erősen jelen volt a fény és sötétség.
Igen, a fény-árnyék viszonyok jelentek meg jobban, az új képeimen pedig a napfény, a napkorong köszön vissza. Ez a legnagyobb különbség.
Kovács Pécskai Emese legújabb festménye
A szimbólumok a képeiden tudatosan jelennek meg, vagy a sorozat végén ismered fel, hogy visszatérő szimbólumokat használtál?
Is-is, azonban már a képek megfestése előtt megjelenik számomra a szimbólum, már korábban tudom, hogy mi fog a vászonra kerülni, tehát tudatosan alkotok. Nem alakul sokat a kép, hiszen fejben már tudom, hogy mit szeretnék festeni.
Tavaly volt szerencséd egy művésztelepen egy hasonlóan nagy képet alkotni. Hol került kiállításra az itt készült munkád?
A Magyarság Háza Galéria tavaly nyáron meghívott a művésztelepére, Borsiba, az ott készült képeket december elején állították ki Budapesten. Az itthon festett képeket – amelyek megalkotása ennek a munkának a második felvonása volt – március 8-án szintén kiállították Budapesten, majd az összeset június negyedikén Felvidéken. Egységesen mindenki 2 × 3 méteres képet festett. Érdekes a teljesen üres vászon elé állni, amely kétszer akkora, mint én – és erre kell festeni. Egy kicsit sokkoló is ez, én azonban bezsongok tőle. Izgalomba hoz, hogy ezt az egész felületet ki kell töltenem, ez hat négyzetméter. Volt már korábban ilyen tapasztalatom, hiszen a diplomamunkám is három méter magas.
Milyen technikával készül egy ilyen hatalmas alkotás?
Ezeket a nagy képeket olajjal festettem vászonra. Az akvarellt kisebb méretben használom, papír alapon, tartósság szempontjából azonban az olaj szuper technika. Ezeket a képeket ráadásul szállították is, a képet levettük a keretről, a vásznat feltekertük – erre is figyelni kellett, és az olajkép ezt jobban bírja.
A kiállításra készült képed spirituális témát dolgoz fel, amelynek a középpontjában ismét a figurák állnak. Szerinted ez indította el nálad azt, hogy most váltasz, és más szimbólumok után nézel?
Nem feltétlenül volt ez hatással erre, de úgy éreztem, hogy új lappal kell kezdenem, más téma felé kell fordulnom.
Mi állt ezeknek a képeknek a középpontjában?
A kép bemutatásához a következőt csatoltam:
A nő, ki kollektív női minőséget ölti magára.
A nő, kinek kék ruhája sejteti a magára öltött szerepet.
A nő, ki földön fekszik, egységben azzal, az egész teste a földanyával érintkezik, a földmiNŐséggel. A liliom az oldalsó sarokból a fogantatás lágy szimbólumaként a növények sokaságával áramlik. A körülötte lévő színvilág mind a földanya tiszta természetét mutatja, és azt a tiszta mivoltát, amitől a mai kor embere oly távol tartja magát. A háttérből az érkező krisztusi fehér fény a föld felé érve aranysárgává alakul. Ragyogása árad a nap sugarával karöltve, a növények levelein átszűrődve. A fák nyúlnak fel az ég felé, a földből eredve, amely kapcsolja a fentit és a lentit, az égit és a földit. A Krisztus születése, amelyet Borsiba festettem, témaként közelebb állt hozzám, míg a másodikat, Krisztus feltámadását már itthon festettem – ezzel a témával kevesebbet foglalkoztam művészileg, és bár nem éreztem annyira a saját témámnak, mégis sajátossá tudtam tenni, és élveztem a megalkotását, mivel spirituális hangulatú lett.
Ezek olajképek voltak, sőt több munkád is olaj. Azonban a növényekről készült nápolyi sorozat akvarell. Miért?
Praktikus okai vannak, hiszen az akvarell könnyen szállítható, bárhová magammal tudom vinni. Nápolyban a botanikus kertben festettem egy egész napot, ez is volt a fő oka. A másik, hogy ezek a képek könnyedebbek, a könnyedséget pedig akvarellel tudom érzékeltetni, ez egy gyorsabb technika, vissza lehet adni vele egy adott pillanatot, elkapni a hangulatot pár perc alatt. Ezek az akvarellek nem lettek olyan részletesen kidolgozva, sok vázlatszerű kép született, ezeket majd Csantavéren, a műtermemben dolgozom ki, és ott már olajjal fog vászonra kerülni.
Emese Nápolyban
Készül-e a képekből kiállításra szánt anyag?
Szeretnék kiállítani. Most készülök egy nagyobb tematikával, a növényvilág motívumaival és a fény átszűrődésével, ennek a középpontjában a belső elmélyülés, a befelé figyelés, a nő és a környezet mély tisztelete áll. Szeretném ezeket egy önálló kiállítás formájában megmutatni valahol, lehet, hogy erre majd Zentán adódik lehetőségem.
A privát életedben tanítasz is, de nem képzőművészetet. Beviszed a művészetet a tanterembe?
Nem fektettem akkora hangsúlyt arra, hogy a tanterembe bevigyem a képzőművészetet, a tanítói szerepemmel foglalkoztam. A képzőművészeti oktatást nem az iskolában élem ki, hanem a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesületben, ahol havi szinten tartunk művészeti szakköröket, és ezeken belül foglalkozom ezzel.
Jenei Flórián
