A szászországi és a türingiai tartományi választások eredményeivel számos újság foglalkozik világszerte. Mi viszont már bőven foglalkoztunk a témával, így most csak két összefoglalóra térünk ki. A világsajtó további fő témái ezek voltak az elmúlt napokban: általános sztrájk Izraelben Netanjahu politikája ellen; az egyre súlyosabb háború a Gázai övezetben; és végül egy riasztójelzés: a Volkswagen kritikus helyzetbe került, de Wolfsburgban a munkavállalók képviselői a VW-csoport megtakarítási terveit bírálják. Heil munkaügyi miniszter azonban – akárcsak a szakszervezet – meg akarja tartani az összes Volkswagen-telephelyet. Ennek érdekében Olaf Scholz kancellár már fel is vette a kapcsolatot a cég igazgatótanácsával és a vállalat szakszervezetével. – Átlapoztuk a világsajtót Frankfurttól Tel Avivig és Londontól Tokióig.
Nem lesz könnyű a kormányalapítás
A szélsőségesek jelentős eredményeket értek el két kelet-német tartományi választáson. De ez nem jelenti azt, hogy ez az országos választásokon is meg fog történni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap így elemzi az eredményt:
„A tartományi választás nem szövetségi választás. És még ha a szövetségi, sőt külpolitikai kérdések dominálnak is úgy, mint a szászországi és türingiai tartományi választásokon, ebből nem csak az tanulságos, amit a két tartomány eltérő szavazási eredményének okaiban keressük. Ugyanilyen érdekes a pártok tartományi és országos választásokon – például a közelmúltban az európai parlamenti választásokon és a három évvel ezelőtti szövetségi választásokon – elért eredményének összehasonlítása is. Tanulság ez azon pártok és politikusok számára, akik elhatározták, hogy nem adják át harc nélkül a liberális demokráciát az ellenségeiknek.
Az AfD számára semmit sem jelent a szabad, demokratikus alaprend. A határozottan szélsőséges jobboldali párt a tartományi szavazatok 32,8 százalékával messze a legerősebb erővé vált Türingiában, és a mandátumok több mint egyharmadával rendelkezik az új tartományi parlamentben. Szászországban az AfD a második helyen végzett, közvetlenül a CDU mögött. Ha ehhez hozzáadnánk a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) nevű nagyérdemű politikai újdoncot, akkor a két párt együtt kormányozhatna az erfurti tartományi parlamentben. Szászországban is csak néhány pont hiányzott nekik ehhez.
Matematikailag a türingiai politikai spektrum jobb és bal szélén álló politikai erők már az elmúlt törvényhozási időszakban is döntő erővel bírtak. Ha van tehát Türingiában az öt évvel ezelőtti és a mostani választások között egy hasonló helyzet, az akkor az, hogy a négy »nyugati párt«, a CDU, az SPD, a Zöldek és az FDP nem tudott együtt kormányozni. Ennek a gyengeségnek az okait azonban kizárólag Angela Merkel kancellárságában vagy a berlini jelzőlámpás koalíció teljesítményében keresni félrevezető. Ahogy a legutóbbi három választás is mutatja, a politikai egyensúly szavazatról szavazatra elmozdulhat – és nem csak jobbra.
[…] A jelzőlámpás kormány népszerűség-vesztésének következetes kihasználása és az erfurti kisebbségi kormány munkájával szembeni rekordszintű elégedetlenség (Választási Kutatócsoport: – 0,8 a plusztól mínusz ötig terjedő skálán) magyarázza az AfD és most a BSW hatalmas sikerét is. Ehhez nem kis mértékben hozzájárult az is, hogy az AfD alapvető szavazói potenciálja tovább nőtt. A Választási Kutatócsoport szavazás utáni felmérésének elemzése szerint csak 31 százalék szavazott elsősorban »helyreutasításként« az AfD-re, míg 62 százalékuk »politikai követeléseik miatt« voksolt az AfD-re.”
„Aggasztó német jövőkép, nyugtalanító az AfD szereplése. Bár egyetlen párt sem hajlandó koalícióra lépni a Türingiában az első, Szászországban a második helyen végzett AfD-vel, nyugtalanító a szélsőjobboldali párt szereplése. Sok keletnémet ma is másodrendű polgárnak érzi magát”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Hogyan tovább? Ezt kérdezgetik Németországban az után, hogy a vasárnapi tartományi választáson Türingiában a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) az első helyen végzett, Szászországban pedig csak kicsivel, egyetlen mandátummal maradt le a legtöbb képviselői posztot szerző kereszténydemokrata CDU mögött. A második világháború óta először volt példa arra, hogy egy szélsőjobboldali párt megnyer egy választást.
A szövetségi kormány pártjai, a szociáldemokraták, a Zöldek, valamint az FDP ismét nagyon gyengén szerepeltek, a voksolás eredménye azonban azt mutatja, hogy itt nem csak Olaf Scholz kabinetjének válságáról van szó, hanem arról, hogy a keletnémetek továbbra is mintha csak másodrendű polgároknak éreznék magukat, miközben már lassan negyedszázada egyesült újra Kelet- és Nyugat-Németország. Raj Kollmorgen görlitzi társadalomtudós az okokat vizsgálva találóan jegyezte meg: az AfD kivételesen jó szereplése mögött a társadalmi helyzet, a fiatalok elvándorlása és a nyugatnémetekhez viszonyított hátrányérzet vezetett.
Elképzelhetetlen lenne egy nyugatnémet tartományban, hogy a nyíltan rasszista AfD több mint harminc százalékos szavazati arányt érjen el.
[…] Egyelőre kormányozhatatlannak tűnik Türingia a voksolás után. Elméletileg a CDU és az AfD együttesen kormányzó többséggel rendelkezne, de a CDU hallani sem akar közös kormányzásról. Szintén többsége lenne az AfD és a baloldali populista Sahra Wagenknecht (BSW) szövetségének, ez utóbbi párt azonban szintén kizárta az együttműködést a szélsőjobbal. Viszont az eddigi Balpárt-SPD-Zöldek koalíció sem maradhat. Nem lenne többsége a CDU, a BSW és az SPD koalíciójának sem, amit eredetileg a helyi kereszténydemokraták előnyben részesítettek volna. Kormányzóképes többsége lenne viszont a CDU, a BSW és a Balpárt triójának, de a kereszténydemokraták nem kívánnak együttműködni a Balpárttal. Ezért a CDU, a Balpárt és az SPD kormányzása is kizárható, már csak azért is, mert egy ilyen hármasnak sem lenne többsége. Így egyelőre megjósolhatatlan, mit hoz a jövő a keletnémet tartományban.
Szászországban is drámai a helyzet, de nem ennyire. E tartományban szintén többsége lenne a CDU és az AfD koalíciójának, ám egy ilyen együttműködés az említett okok miatt itt is kizárt.
Matematikailag sem lehetséges a CDU, az SPD és a Zöldek eddigi koalíciójának folytatása. A három párt nem rendelkezik a szükséges 61 mandátumos többséggel. Michael Kretschmer szászországi miniszterelnök (CDU) ráadásul elutasította a Zöldekkel való további együttműködést. A CDU és Sahra Wagenknecht szövetségének szintén nem lenne meg a kellő többsége. A CDU, a BSW és az SPD hárompárti koalíciója ugyanakkor képes lehetne a közös kormányzásra, így egyelőre ez tűnik a legvalószínűbb opciónak.”
Folytatódik a háború a Gázai övezetben
Az izraeli hadsereg további hat halott túszt talált a Gázai övezetben, akiket a Hamász ölt meg. Hétfőn ezért ismét tömeges tüntetések voltak Izraelben Netanjahu miniszterelnök kormányának politikája ellen. Általános sztrájkot hirdetett továbbá az ország legnagyobb szakszervezeti szövetsége. A halott túszokról a Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-baloldali, konzervatív napilap ezt írja:
„Mély seb ez, nemcsak a családoknak, hanem mindannyiunknak, akik hittünk a túszok visszatérésének lehetőségében. Lehet, hogy politikusaink félszegen bocsánatot kérnek, de mi, a Jerusalem Post munkatársai őszintén és szívből kérünk bocsánatot. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk többet tenni Hersh, Eden, Carmel, Alexander, Almog és Ori nevű túszok kiszabadításáért. És sajnáljuk, hogy amit tíz hónappal ezelőtt írtunk, nem késztette cselekvésre a politikusainkat.”
A londoni The Daily Telegraph című konzervatív napilap panaszkodik:
„Még akkor is, amikor az izraeli különleges erők egyre több túsz-holttestet találnak a Gázai övezetben, a nemzetközi jelentések továbbra is túlnyomórészt Izrael-ellenesek. A túszokat hónapokig alagutakban tartották fogva, kínozták és éheztették, de a segítség megérkezésekor megölték őket. Hol vannak a Hamász embertelensége elleni tömegtüntetések?”
Az Al Quds Al-Araby című független pánarab napilap ezt a nézetet vallja:
„Az Izraelből elrabolt túszokkal való bánásmód szörnyű, teljesen rasszista képet alkot a palesztinokról. Mivel a hat meggyilkolt rabról vannak fényképek és nevük is ismertek, világszerte ők szerepelnek a hírekben az első helyen. A palesztinok viszont továbbra is rejtve maradnak a média elől a falak mögött és a kórházak, mecsetek és épületek romjai alatt.”
A londoni Al Araby Al-Jadeed című pánarab napilap ezt írja:
„Netanjahu izraeli miniszterelnök folyamatosan új ürügyeket talál a békemegállapodás megakadályozására – azért is, mert tisztában van az amerikai védelemmel. Az Egyesült Államok azonban nem gyakorol kellő nyomást Netanjahura. A háború tehát valószínűleg Izrael feltételei szerint fog folytatódni.”
Az isztambuli Posta című közép-baloldali napilap viszont nagy jelentőséget tulajdonít az izraeli kormány elleni tüntetéseknek:
„Az általános sztrájk terjeszkedik. A tüntetők száma napról napra nő. Az országszerte zajló tömegtüntetések megnehezíthetik Netanjahu számára az erőszakos politika folytatását.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap pedig így fogalmaz:
„Az izraeli társadalomban nagy a szakadék. Egyesek tárgyalásokat követelnek a Hamásszal a túszok szabadon bocsátása érdekében. A többiek pedig elutasítják a palesztin foglyokkal való cserét és a terroristák megsemmisítésére irányuló erőfeszítések megduplázására szólítanak fel. Minden nézeteltérés ellenére az országnak törekednie kell a megbékélésre és fokoznia kell a diplomáciai erőfeszítéseket a konfliktus lezárása érdekében.”
Súlyos válságban a német Volkswagen autógyár
Végül kitérünk a Volkswagen kínjaira. A németországi magas árak, az elektromobilitás nehezen kiszámítható útja és a növekvő kínai kockázatok mérgező háromszöget alkotnak a VW-csoport számára. A Chagan kínai autógyár ugyanis egy leányvállalatot alapított Münchenben, ahol elektromos járműveket fog gyártani. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap így magyarázza a helyzetet:
„A VW egyre kevesebb nyereségre tesz szert, különösen a sorozatgyártású modelljeivel. Itt az ideje, hogy most a »befőttel« foglalkozzunk. A VW vezetősége fel akarja mondani a szakszervezetnek egykor nyújtott, 2029-ig érvényes foglalkoztatási garanciát. Ezenkívül még hivatalosan is szó volt egyes németországi üzemek bezárásáról. Ha mindez megtörténne, az megkeserítené az alkalmazottak sorsát. Fájdalmas vágások nélkül azonban módosítások nem működnek. Ezt a politikusok is tudják. Egy világszerte 680 000 alkalmazottat foglalkoztató vállalati csoportnak, köztük 100 000 fővel a német VW AG-nál, észszerűen kell cselekednie az iparág tektonikus változásai idején. Végül is az erős kínai verseny már a sarkon túl leselkedik. Csak remélni lehet, hogy Alsó-Szászország, mint ennek a vállalatcsoportnak egyik fő részvényese, nem akadályozza meg a szükséges változásokat.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt így látja:
„Összehangolhatatlan, hogy az alkalmazottak és a politikusok elkeseredetten védelmezik a Volkswagen-csoport minden kiváltságát, ugyanakkor olcsó elektromos autók gyártását követelik a kis pénztárcájú vásárlók számára. Ezeket a gépjárműveket Németországban is gyártják, ahol az elmúlt években már romlottak a helyszíni feltételek. Rejtélyes, hogy a VW hogyan fogja nyereségesen gyártani a tervezett elektromos modelleket, amelyekért 25 000 és 20 000 euróért kér, figyelembe véve a németországi költségeket.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja szerint:
„A globális autóiparban az európai és japán gyártók, különösen a német autógyártók márkaértékei évtizedek óta olyan magasak voltak, hogy más országok gyártói nem jelentettek számukra versenyt. Az elektromobilitás azonban teljesen megváltoztatta ennek az iparágnak a versenyszabályait: a kereslet és a kínálat már kiszámíthatatlan. A németországi és a japán autógyártók számára a költségszerkezet megváltoztatása most döntő fontosságú a túlélésük szempontjából.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
