Igaz, amiről most írok, több mint egy hete kezdődött, ez idő alatt megkíséreltem összeszedni mindazt, ami számomra – meglehet másoknak is – érdekes. Nekem különösen azért, mert eszembe juttatja gyermekkorom nagy bűvészét, a sokak által a TV-képernyője előtt tátott szájjal figyelt Rodolfót, tőle kölcsönöztem címnek a leghíresebb „aranyköpését”.
I. felvonás tudományos(nak nehezen nevezhető) összejövetel
Augusztus végére beharangozták, aztán nagy nehezen megtartották (28-án), csak titokban, nem média-nyilvánosan, sőt zártkörűen a hatalom „eminenseinek” (egészen pontosan Aleksandar Vučić elnöknek, a Képviselőház elnökének, Szerbia Kormánya minisztereinek), és – azt állították, a tudományos élet képviselőinek, de ahelyett csak – a Belgrádi Egyetem dékánjainak és professzorainak Jadar a tenyerünkön címre elkeresztelt találkozóját. Kiszivárgott hírek alapján, nem lehetne ezt az „összeröffenést” tanácskozásnak, sőt ötletbörzének sem nevezni, mivel még csak a Jadar projektum részleteiről, a bányászás technológiájáról, mindennek a környezetre, sőt a társadalomra való lehetséges hatásairól sem volt szó, azonban valahogyan mégis összehoztak egy záradékot, amit szintén nem hoztak nyilvánosságra, így csak az egyik résztvevő árulta le, hogy az ilyen találkozóknak folytatódniuk kell az elkövetkező időszakban, egyedül arról nem volt szó csak, mikor és milyen szinten!
Kíváncsi voltam a találkozó fő helyein díszelgő egyének mennyire érthetnek a témához ezért egy kis kutatásba kezdtem. Ennek az eredménye:
Aleksandar Vučić: Azt állítja, befejezte a zimomyi gimnáziumot. Ez bizony mission impossible (lehetetlen küldetés) volt, hiszen amikor középiskolába járt, Jugoszláviában beszüntettek minden gimnáziumot, így először be kellett fejeznie az akkori 9. és 10. osztályt az általános középiskolában, majd kulturológiára szakosította magát, amely középiskola a működését – meglehet – pont a zimonyi gimnázium épületében végezte. Legvégén a Belgrádi Egyetemen szerzett jogász oklevelet. Mindezek alapján én, még véletlenül sem merném kikérni a (szak- sem pedig a magán-) véleményét a lítiumról, annak érceiről, azok bányászatáról, de még ezektől sokkal egyszerűbb kérdésekben sem!
Ana Brnabić: Itt is ugyanaz a probléma, ami az előző személynél. Ha igaz, hogy befejezte Belgrádban az általános iskolát, akkor 1990-ben a Dr. Dušica Stefanović Oktási-nevelési Intézménybe kellet járnia a 9. osztályba. Annak már nem bukkantam a nyomára, hogy az 1991/92-es tanévben az újjáalakított 5. Belgrádi Gimnáziumban létezett-e már szakosítás, de nem is érdekes. a mostani parlamenti elnök beszámolt arról, hogy nem nagyon kedvelte a kémiát, utána pedig a felsőfokú tanulmányai alatt nem is találkozott ezzel a tudománnyal. Így bármit is mond a jadaritról, nemcsak érdektelen, szánomra igencsak megkérdőjelezhető a „szakmaisága”.
Miloš Vučević: Újvidéken, szülővárosában fejezte be az általános iskolát, gimnáziumba pedig Petrőcre járt (a rossz nyelvek szerint Újvidéken kezdte, mégis itt szerezte az érettségit és senki nem tudja, hogy szlovák nyelven – pedig azt nem ismerte – vagy szerben, de vannak olyanok is, akik állítják, soha ne látták Petrőcön, ezért nem tudni, hogy társadalmi vagy természeti-matematikai tagozatról állították-e ki számára az érettségi bizonyítványt). Valami hasonló történhetett a felsőfokú iskolájával is, hiszen Újvidéken, a Jogi Egyetemen kezdte tanulmányait, az oklevelét mégis Kragujevácon adták ki, hiába áll a „hivatalos” életrajzában, hogy Újvidéken fejezte be az egyetemistáskodást 1999-ben. Mindezek alapján teljesen érthető, hogy a jadaritról, a lítiumról, sőt a Rio Tintóról ezidáig még nem nyilatkozott (sehogyan – azaz, azt is állíthatjuk, a témáról ennyi az összes tudása).
Remélem, nem baj, ha a miniszterekről nem írok semmit, ugyanis csak biodíszletként szerepeltek ezen a „nagyon fontos” összejövetelen!
A Belgrádi Egyetemet valószínűen képviselte dr. Vladan Đokić rektor, az Építészeti Fakultás tanára, aki meglehet semmit sem tud a bányák kialakításáról és működtetéséről, arról pedig nekem sejtésem nincs, az 51 dékán közül ki jelent meg.
Így mást nem tehetek, csak feltételezem, hogy a Kémiai Fakultás dékánja (szűk szakterülete: orvosi és környezeti kémia), dr. Goran Roglić is jelen volt (igaz, sehol sem találtam semmilyen bizonyítékot, hogy meghívták-e arra, illetve, hogy eleget tett-e annak a meghívásnak). Csodálkozom, hogy sem a hatalomhoz közel álló, de az azzal nem éppen jó viszonyt ápoló médiumok sem említették meg a nevét az eseménnyel és a témával kapcsolatban. Habár, higgyék el – ebben biztos vagyok – sok mindent mondhatott volna a tárgyalt projektum mellett, de még inkább ellene!
Mindezek alapján kénytelen vagyok párhuzamot vonni ezen esemény és az olyan vándorcirkusz között, ahol az igazgató igencsak ügyetlennek tűnő szemfényvesztése mellett semmi mást nem lehet látni csak a többi szereplő bohóckodását. Ezt egyszer-kétszer el lehet adni, a többi előadást már a publikum semmi mással, csak füttyszóval fogja honorálni.
A folytatás folyamatban van. Én figyelem és gyűjtöm az ahhoz kapcsolódó tényeket. Remélem az olvasókat is érdekelni fogja, ha készen megjelentetem!
A hatalom képviselői a Jadar projektumról tárgyaltak (Fotó: Instagram/Miloš Vučević)
