A venezuelai ellenzék vezetője Spanyolországba menekült, miután Maduro elnök állítólag „tisztességesen” nyerte meg az elnökválasztást. Ukrajnának gyakorlatilag új kormánya van. Az Európai Központi Bank (EKB) volt elnökének elemzése a gazdasági helyzetről őszinte és líméletlen, de javaslatai kevésbé meggyőzőek. A kommentárok fókuszában mégis Kamala Harris és Donald Trump televíziós vitája áll. Az amerikai elnökjelöltek tévépárbaja után Harris azt javasolta, hogy októberben tartsanak még egyet, amit azonban Trump elutasított. Lapszemlénket ezzel a vitával kezdjük. – Átlapoztuk a világsajtót Caracastól Oslóig és Washingtontól Tajpejig.
Trump és Harris tévépárbaja
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap Harrist látja a tévépárbaj győztesének:
„[Harris] jelentős számú amerikai polgárnak most mutatkozott be először. Trump feladata az volt, hogy lejárassa őt, az est nagy részében azonban csak védekezett, nem tudott egyértelmű támadást indítani. Harris viszont nyugodt maradt és nyugodtnak is tűnt, míg Trump dühös lett és boldogtalannak tűnt. Harrisnek valószínűleg sikerült megnyernie a bizonytalan szavazókat.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilapot azonban nem győzte meg teljesen a demokrata elnökjelölt teljesítménye:
„Kamala Harris nem kommunikált világosan, és a legfontosabb politikai projektjeiről csak keveset mondott a vitában. A gazdaságpolitikai kérdésekre homályos válaszokat adott. Mind Trump, mind a moderátorok azzal vádolták Harrist, hogy a hatalomért cserébe feladta sokak várakozásait. Harris ezt nem tudta meggyőzően cáfolni. Nehéz őt egy olyan politikai vita győztesének kikiáltani, amelyben nagyon keveset beszélt saját platformjáról. De Harris támadási taktikája mégis győzelemre vitte őt azon az éjszakán. Trump teljesen bedőlt neki.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap is hasonlóan értékeli a tévévitát:
„Trump nehezen tudott uralkodni a haragján. Mindenesetre nem tudott koncentrálni. Egyik témáról a másikra ugrált, hogy aztán megint valami egészen másról beszéljen. Látható volt, ahogy Harris mintegy rácsodálkozó tekintetet vet rá és néha szelíden mosolyog, mintha csak egy nagybácsijára nézne, aki picit túl sokat ivott a karácsonyi vacsorán. De amikor szót kapott, brutális támadásba lendült és csak úgy sorolta a vádakat: ellenfele ostoba, veszélyes, bűnöző és rasszista, a világ csak röhög rajta. Trump utál ilyesmit hallani. Ő csak a legvégén tette fel a kérdést, hogy Harris miért nem valósította meg ígéreteit az elmúlt néhány évben. De akkor már késő volt: Harris már bebizonyította, mitől lett hatékony ügyész – és most az USA és a világ egy kicsit jobban ismeri, mint eddig.”
A tajpeji Lianhe Ribao című kormánypárti napilap így elemzi a tévévitát:
„Míg Kamala Harris retorikailag olyan profinak tűnt, mintha egy tárgyalóteremben lépne fel, Trump azonnal dumálni kezdett, amivel nem szerzett jó pontokat. Ráadásul a gazdaság és az abortusz témájában tett hamis állításait a két moderátor azonnal ellenőrizte és kijavította. Azt, hogy Trumpra milyen hatást tett az összecsapás, az is megmutatta, hogy közvetlenül a vita után a közösségi médiában az ABC tévé moderátorcsapatára támadt.”
Úgy tűnik, Kamala Harris nyerte az amerikai elnökjelölti vitát, Donald Trump macskafaló migránsokról és Orbán Viktorról beszélt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A jelenlegi demokrata alelnök és a volt republikánus elnök még soha nem találkozott egymással. Most, a philadelphiai National Constitutional Centerben az ABC égisze alatt tartott vita előtt úgy tűnt, Donald Trump el akarja kerülni a kézfogást Kamala Harrisszel, aki azonban határozottan odalépett hozzá, hogy ha máshol nem, a Donald Trump számára felállított pulpitus mögött bemutatkozzanak.
[…] Harrisen néha látszott, hogy egykor San Francisco-i körzeti ügyész, aztán kaliforniai főállamügyész volt, ugyanis elkezdte ugratni Donald Trumpot azzal, hogy a kampánygyűlésein Hannibal Lecterről és a rákot okozó szélerőművekről is szokott beszélni, emiatt pedig a rajongói egyszerűen elszivárognak a rendezvényeiről, a világ vezetői kinevetik, amiért még mindig nem ismerte el a 2020-as elnökválasztási vereségét, Donald Trump az utóbbi cáfolatául mindössze egy nevet, Orbán Viktor magyar miniszterelnökét említette.
Orbán Viktor kemény ember, okos ember. Azt mondta, hogy Donald Trumpra van szükség elnökként, mert tőle Kína és Észak-Korea is félt. Oroszország is félt – mondta Donald Trump, de azon kívül, hogy önmaga dicséretére használta fel a magyar miniszterelnököt, azt nem árulta el, hogy Orbán Viktor miért számítana a világ egyik vezető politikusának.”
Gonzáles Spanyolországba menekült
A madridi El País című közép-baloldali napilap hangsúlyozza, hogy a spanyol Sánchez-kormány menedékjogot ígért Gonzáleznek:
„A 75 éves volt diplomata indult az elnökválasztáson, miután María Corina Machado nem vehetett részt. Azóta követik Gonzálezt, és legutóbb elfogatóparancs alapján keresik. Végül Spanyolország gesztusa volt az egyetlen módja annak, hogy megvédje magát, de ez is mutatja, milyen súlyos a venezuelai politikai válság. A július 28-i választásokon nagy valószínűséggel csalást követtek el, és most az a kérdés, hogy mit tegyen az ellenzék ezután. Még néhány hónap van hátra az elnök január 10-i hivatalos hivatalba lépéséig, hogy az ellenzék megtalálja a demokratikus kiutat. Arra azonban számítani kell, hogy a Maduro-rezsim elnyomó apparátusa mindent megtesz, hogy szembeszálljon ellenfeleivel.”
A londoni The Times című konzervatív napilap ezt ajánlja:
„Európa és Amerika demokratikus kormányai semmilyen körülmények között sem fogadhatják el a Maduro-rezsim elnyomását. Támogatniuk kell a venezuelai emberek újrakezdésre irányuló vágyát, követelniük kell Caracastól a valós választási eredmények közzétételét, és célzott szankciókat kell bevezetniük a Maduro-rezsim ellen. Maduro gazember, kleptokrata és választási csaló.”
Ukrajnának új kormánya van
„Alakul az új ukrán kormány. Minden bizonnyal nem önként nyújtotta be lemondását Dmitro Kuleba külügyminiszter, akinek távozását csütörtökön jóváhagyta a kijevi parlament”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Volodimir Zelenszkij elnök után Ukrajna nemzetközi szinten legismertebb politikusának távozásáról úgy döntött a verhovna rada, hogy ő nem volt jelen a szavazás során, és több lemondott minisztertől eltérően nem is tartott beszámolót a távozása kapcsán. Jaroszlav Zseleznyak ukrán parlamenti képviselő a Telegramon számolt be arról, hogy az ülést levezető parlamenti elnök leszögezte, hogy Kuleba távolléte »nem a mi hibánkból történt«.
Kuleba előtt már négy tárcavezető és az állami vagyonkezelő vezetője is benyújtotta lemondását – hogy mennyire önként, az nem ismeretes –, de az elnök pártjának, a parlamenti többséget adó Nép Szolgájának frakcióvezetője, David Arahamija még szerdán azt mondta, hogy az átalakítás a kormány minisztereinek több mint felét érinti majd. Az ukrán sajtó ennek ellenére csütörtökön csak nyolc új jelölésről számolt be, a Smihal-kormánynak a miniszterelnökkel együtt 23 tagja volt. A cikkünk megjelenéséig történt jelölések szerint a lemondottak közül újabb tisztségben csak Olha Sztefanisima neve jelent meg, aki az eddigi európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesi poszt mellett az igazságügyi minisztériumot is megkapja. Az Ukrajna megújulásáért és a vidékfejlesztésért felelős kormányfő-helyettesi posztra Olekszij Kulebát, agrárminiszternek Vitalij Kovalt, ifjúsági és sportminiszternek Matvij Bidnijt jelölték. Szvitlana Hrincsuk lehet az új környezetvédelmi miniszter, Natalija Kalmikova a veteránügyi, Herman Szmetanyin az ipar stratégiai ágáért felelős miniszter, Mikola Tocsickij pedig az új kulturális miniszter.
Dmitro Kuleba utódjának eddigi helyettesét, Andrij Szibihát jelölte Zelenszkij, a parlament csütörtökön meg is szavazta kinevezését.
Az államfő is résztvett a Nép szolgája frakció ülésén szerda este, ahol sajtójelentések szerint azt mondta, Kulebának azért kellett távoznia, mert »hiányzik belőle az energia a fegyverellátás előmozdításához«. Egyes források viszont arról beszéltek az ukrán sajtónak, hogy a külügyminiszter és Zelenszkij főtanácsadója, közeli barátja és kabinetvezetője, Andrij Jermák között egyre nagyobb volt a feszültség, az elismert vezető diplomatának ezért kellett távoznia. Erre utal az is, hogy utódja csak márciustól dolgozott a külügyminisztériumban, azelőtt maga is elnöki tanácsadó, Jermák helyettese volt. A Politicónak nyilatkozó források is ezt valószínűsítik, rámutatva arra, hogy az elnöki hivatal több vezető tisztségviselője kap tárcát az új kabinetben: Olekszij Kuleba miniszterelnök-helyettes, valamint infrastrukturális és regionális politikai miniszter, Mikola Tocsickij pedig kulturális és információpolitikai miniszter lesz a dezinformáció elleni küzdelem erősítése érdekében, az ugyancsak elnök-közeli Sztefanisima pozíciója pedig erősödik.”
A prágai Mladá Fronta Dnes című konzervatív, liberális gazdasági napilap az ukrajnai kormányátalakításról számol be és felteszi a kérdést, hogy Kuleba külügyminisztert miért váltotta le Zelenszkij:
„Úgy látszik, nem volt energiája a szükséges fegyverek beszerzéséhez. Ám ha az új fődiplomatának nincsenek lőszert, tankokat, vadászgépeket, rakétákat, drónokat vagy légvédelmi rendszereket létrehozó gyárai, aligha tud több fegyvert beszerezni, mint elődje. Kuleba alkalmatlanságáról tehát szó sem lehet, inkább közte és az elnök közötti nagy feszültségről van szó.”
Draghi stratégiai ébresztője
Végül lássuk, mire szólítja fel az Európai Uniót Mario Draghi. „Draghi közgazdász nem kér túl keveset” – állítja a prágai Lidové Noviny című konzervatív napilapban, majd így folytatja:
„Beszámolója olyan kulcsfontosságú területeket érintő reformok katalógusa, mint a nyersanyag-kitermelés, az energiapolitika, a digitalizáció, a chipgyártás, a gyógyszeripar és a közlekedés. Fogadni lehet, hogy Draghi javaslatai közül csak néhány fog megvalósulni, mivel Európa hanyatlása töretlenül folytatódik. Nyilvánvalóan újabb nagy megrázkódtatásra lesz szükség, hogy az európaiak ráébredjenek arra, hogy valamit tenniük kell.”
Draghi ébredésre szólít fel, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap is:
„Mario Draghi, az Európai Bizottság versenyképességi megbízottja nem fukarkodik jelentésében drasztikus megfogalmazásokkal. Az EU ismét gazdasági válságban van, sőt még »lassú haláltusában« is – állítja az olasz. Túl nagy a termelékenységi különbség Amerikához képest, túl alacsony a köz- és magánberuházások aránya, fenyeget az elöregedés, és a technológiai szakadék e két térség között egyre inkább nő.
[…] Bármennyire is pontos Draghi elemzése, fejlesztési javaslatai – amelyek szintén nem újak – sérülékenyek. Magasabb állami kiadásokra is támaszkodik, ezúttal az EU-ból. Végső soron azonban csak új közös uniós adósságból akarja ezeket a kiadásokat finanszírozni, még ha ezt csak burkolt szavakkal jelzi is, mert tart például Németország ellenállásától. Draghi kritikája az egyes tagországok támogatási politikájával kapcsolatban jogos. De a támogatások nem válnak hasznosabbá azáltal, hogy az EU európai igényeknek megfelelően hajtja végre azokat valamilyen módon. A Draghi által követelt tőkepiaci unió »befejezése«, amely az uniós projektek finanszírozását hivatott vonzóvá tenni a magánbefektetők számára, egyelőre csak illúzió marad. De tipikus példa, hogy mindenki talál valamit a jelentésben, amit támogatni tud. Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke stílusformáló hatással bír. Hétfőn hangsúlyozta, hogy Draghi számos javaslatával már foglalkozott.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
