Amit India produkált a Budapesten megrendezett 45. sakkolimpián, az egyszerűen e-l-k-é-p-e-s-z-t-ő!
A sakkolimpia épp idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az évek során változó versenyrendszerek és lebonyolítási módok miatt a pontos és egzakt összehasonlítás bonyolult és nehéz feladat lenne, de anélkül is kijelenthető: az évszázad egyik legmeggyőzőbb teljesítményével lett első az ázsiai csapat. Csak néhány adat és érdekesség a fenti állítás igazolására:
- Jelenlegi formájában a sakkolimpián 4 fős csapatok játszanak 11 fordulót. Ez tehát 44 egyéni játszmát jelent. Ebből a 44-ből az indiai játékosok mindössze egy játszmában szenvedtek vereséget (27 győzelem, 16 döntetlen)!
- Mindez 79 százalékos egyéni teljesítményt jelent.
- Csapatteljesítmény tekintetében a mérleg: 10 győzelem, 1 döntetlen (95 százalék).
- Arra is régen volt már példa, hogy egy csapat gyakorlatilag már az utolsó forduló előtt győztesnek tekinthette magát. Általában az utolsó forduló utolsó pillanatában dől el a győztes kérdése, fél pontok, sőt, pótlólagos mércék döntenek. Budapesten az indiaiak az utolsó fordulóban már akár veszíthettek is volna, akkor is az övéké az arany. (Ehhez képest fölényesen, 3,5:0,5 arányban lesöpörték Szlovéniát a tábláról).
Az utolsó forduló előtt Szlovénia a harmadik helyen állt, de végül kilencedik lett (Fotó: FIDE – International Chess Federation / Facebook)
- Bár nyilván nem ez volt a döntő szempont az összeállításkor, külön érdekesség, hogy az indiai csapat életkor szerint állt fel, a legfiatalabbtól haladva a legidősebb felé. Konkrétan, az első táblásuk 18 éves, a második 19, a harmadik 21, a negyedik 29, a tartalék ötödik pedig 38 éves.
És hogy kik azok, akik gyakorlatilag letarolták a teljes mezőnyt?
Mint az a fentiekből is látható, jórészt pelyhedző állú tinédzserek. Egy olyan csapat, ahol a 38 éves játékos már veteránnak számít. Persze, nevük is van, ami az európai fülnek és szemnek első hallásra és látásra furcsa és egzotikus lesz, de érdemes megjegyezni őket. Még nagyon sokat fogunk hallani róluk. A győztes indiai csapat: Gukes Dommarazu, Praggnananda Ramesbabu, Erigaisi Arjun, Vidit Santos Gujrati, Pentala Harikrisna. Egyéni teljesítményeik is megérnek egy kis elemzést.
A Budapesten megrendezett sakkolimpia győztesei (Fotó: FIDE – International Chess Federation / Facebook)
Gukes (1. tábla): 8 győzelem, 2 döntetlen, 0 vereség (90 százalék)
Praggnananda (2. tábla): 3 győzelem, 6 döntetlen, 1 vereség (60 százalék)
Erigaisi (3. tábla): 9 győzelem, 2 döntetlen, 0 vereség (91 százalék)
Vidit (4. tábla): 5 győzelem, 5 döntetlen, 0 vereség (75 százalék)
Pentala (5. tábla, tartalék): 2 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség (83 százalék)
Gukes első táblás teljesítményére – ahol tehát a világ jelenlegi legjobbjaival játszott – valóban nehéz szavakat találni. Egyébként ő a jelenlegi egyéni világbajnok, a kínai Ding Liren (Magyarországon használatos írásmód szerint: Ting Lizsen) kihívója, sokak szerint a jövő világbajnoka. És mindez 18 évesen!
Azt, hogy jelenleg (és úgy tűnik, a jövőben is) India a világ első számú sakknagyhatalma, a női csapat győzelme tette teljessé és egyértelművé. Itt már becsúszott egy csapat- és néhány egyéni vereség, ugyanakkor az indiai hölgyek – a férfiakkal ellentétben – nem most értek fel a csúcsra, „csupán” megvédték a két évvel korábban szerzett olimpiai bajnoki címüket. Ismerkedjünk meg tehát az olimpiai bajnok címvédő indiai sakkozó hölgyekkel is: Dronavalli Harika, Vaisali Ramesbabu, Divia Desmuk, Vantika Agrawal, Tanja Sacsdev.
Az indiai női válogatott megvédte aranyérmét (Fotó: FIDE – International Chess Federation / Facebook)
Mindebből pedig adódik néhány megállapítás.
- Kétségtelenül egy új korszak küszöbén állunk. A sakkolimpiák története három nagy korszakra osztható.
- A két világháború közötti időszak (1924-1939): büszkén állapíthatjuk meg, hogy ennek az időszaknak az egyik meghatározó sakkhatalma Magyaroszág volt. A magyarok és az amerikaiak egyaránt 4-4 bajnoki címet szereztek ebben az időszakban.
- Hidegháborús időszak (1950-1990): ezeknek az évtizedeknek az egyértelmű egyeduralkodója a Szovjetunió volt, akinek csak Jugoszlávia (1950) és Magyarország (1978) tudott egyszer-egyszer borsot törni az orra alá.
- Posztszovjet időszak (1992-2022): a Szovjetunió széthullásával és az utódállamok létrejöttével tulajdonképpen egy helyett sok (nagyon) erős sakkcsapat jelent meg az olimpiák színpadán. Oroszország, Ukrajna, Örményország, Üzbegisztán – ezek az országok az erre az időszakra jellemző olimpiai bajnokok.
A budapesti olimpia egyértelműen mérföldkő. Nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen lenne elképzelni az előttünk álló éveket, évtizedeket India és az indiai sakkozók domináns szerepe nélkül.
- A sakk átköltözött Ázsiába. Első olvasatra talán túl erősnek és megalapozatlannak tűnik a megállapítás, de a tendencia elég egyértelműnek tűnik. Kína, Vietnam, Üzbegisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Georgia, Türkmenisztán – a már sokszor említett Indián kívül ezek az országok is végig ott küzdöttek az élmezőnyben, többen is szinte az utolsó pillanatig éremesélyesnek számítottak.
- A sakk átköltözött az internetre. Budapestet akár egy folyamat kicsúcsosodásának, kiteljesedésének is tekinthetjük ezen a téren. Az olimpia valamennyi játszmájának valamennyi lépését a megtételével azonos időben követhette mindenki a világ bármelyik pontján az interneten keresztül, de az élő video-közvetítések és szakértői kommentárok is folyamatosak voltak. A klasszikus sakkhoz és klasszikus olimpiához szokott szemlélőnek (enyhén szólva) szokatlan, hogy a magyarországi szervezők gyakorlatilag már ki is zárták az „élő” közönséget az olimpiáról: százas csoportokban engedték be a nézőket a lelátókra, egy óra hosszára, majd kiterelték őket, és jöhetett a következő százas csoport. Furcsa, de ez van.
Még néhány zárómegjegyzés.
A 45. sakkolimpia legjobban helyezett európai csapata Szerbia, és ebben a mezőnyben ez az ötödik hely valóban kiváló teljesítmény. A Predke, Sarana, Inđić, Márkus, Ivić összetételű csapat az utolsó pillanatig éremközelben volt, a topolyai Márkus Róbert is 50 százalék feletti teljesítménnyel (5-ből 3 pont) járult hozzá a sikerhez. Magyarország sem vallott szégyent 11. helyezésével, bár a Rapport, Lékó, Sjugirov, Berkes, Gledura összetételű együttes lehet, hogy ennél többen reménykedett az olimpia kezdetén.
Fotó: FIDE – International Chess Federation / Facebook
Mivel nem csak a sakkolimpia, hanem egyben a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE is most ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, a jubileum alkalmából számos kitüntetést és elismerést is kiosztottak. Kétség nem férhet hozzá, hogy az elmúlt évszázad legjobb női játékosának kijáró díj a lehető legmegfelelőbb kezekbe került, amikor azt Polgár Judit átvette. Az is fantasztikus elismerés, hogy az elmúlt 100 év legjobb női sakkedzője Polgár Zsuzsa lett. Az viszont szakmai berkekben kiválthat (és minden bizonnyal majd ki is vált) némi vitát, hogy száz évre visszamenőleg Magnus Carlsen lenne minden idők legjobb sakkozója. Az ötszörös világbajnok norvég kétségtelenül minden idők egyik legjobbja, de azért ezen a listán rajta kívül lenne még néhány esélyes jelölt, Capablancától, Aljehintől kezdve Fischeren keresztül Kaszparovig – és a felsorolás nem teljes.
Az is igaz azonban, hogy közülük már néhány nem lett volna abban a helyzetben, hogy élőben és személyesen vegye át az elismerést.
Jelenet a Budapesten megrendezett sakkolimpiáról (Fotó:
FIDE – International Chess Federation / Facebook)
