Nagyüzem van az ENSZ közgyűlésén, ahol Joe Biden amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is felszólalt a héten. Sajnos elengedhetetlen téma a közel-keleti helyzet is, ahol folytatódik – sőt eszkalálódik – a háború, amiért a Hezbullah és Izrael egymást teszi felelőssé és egymást bombázza. De odafigyelt a világsajtó a németországi Brandenburg tartományi választási eredményére is, mert az SPD megelőzte a győztesnek várt AfD-t, s így lefékezte a német szélsőjobb menetelését. A franciaországi kormányalakításról már beszámoltunk, így ezzel a témával most nem foglalkozunk. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydneyig és Londontól Pekingig.
Izrael és a Hezbollah halálos ölelése
A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta napilap, ezt írja erről:
„Kitört a libanoni háború. Az egy állam és egy milícia közötti háborúk kettős értelemben kiegyensúlyozatlanok. Egyrészt egy állam katonai képességei sokkal nagyobbak, mint a legkifinomultabb milíciáé. Így Izraelnek sikerült rendkívül súlyos csapásokat mérnie a Hezbollahra. Másrészt viszont egy állam győzelme a milícia felett szinte lehetetlen. Ennek az az oka, hogy az állam győzelmét abszolút számokban fejezik ki, míg egy milícia győzelme azt jelenti, hogy nem veszít végleg, s így könnyen túléli a csapásokat.”
A londoni The Times című konzervatív napilap a libanoni Hezbollahot „a világ legerősebb terrorista szervezetének” nevezi és ezt várja:
„Izrael talán nem tudja megsemmisíteni a Hezbollahot, de megbéníthatja – ami a legtöbb libanoni számára örvendetes fejlemény lenne. Egy terrorista árnyékállam túl sokáig mérgezte a libanoni közéletet és elrabolta az ország szuverenitását, stabilitását és jólétét. A Hezbollah, az úgynevezett Isten Pártja pusztulása nem jöhet elég hamar.”
Ugyanerről a témáról az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja ezt fejti ki:
„Nagy hasonlóság van a Gázai övezetben működő Hamász és a dél-libanoni Hezbollah között. Mindkét milíciát az iráni iszlamista rezsim által támogatott terrorszervezetnek tekintik. Izrael kormánya pedig halálos ellenségeinek tekinti őket. A Gázai övezetben a Hamász katonailag már erősen meggyengült, és ez most a Hezbollahra is vonatkozik. Netanjahu izraeli miniszterelnök szeretné végleg felszámolni ezeket a mozgalmakat, de erre nem lesz képes. Amire Izraelnek most mindennél nagyobb szüksége van, és amit lakosságának nagy része követel, az egy tűzszünet a Gázai övezetben és a még életben lévő túszok szabadon bocsátása. Egy ilyen megállapodás fontos lépés lenne az északi Hezbollahhal fennálló konfliktus enyhítése felé is. Tragédia azonban, hogy éppen Netanjahu áll egy ilyen lépés útjában.”
A londoni székhelyű pánarab újság, a Sharq Al-Awsat című napilap érdekesen magyarázza a fejleményeket:
„Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője biztos volt abban, hogy Irán támogatni fogja milíciáját az Izraellel való konfrontációban. Ez egy téves megítélés volt. Ezért tévedett, amikor azt feltételezte, hogy az Izraellel folytatott konfliktus nem fog meghaladni egy bizonyos intenzitást. De már nem valószínű, hogy Izrael leállítja Libanon elleni hadműveleteit. Irán pedig még mindig visszafogja magát. Valami másra törekszik, mégpedig az USA-val folytatott tárgyalásokra.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap rámutat Irán szerepére az Izrael és a Hezbollah közötti konfliktusban:
„A Hezbollah Izraellel kötött »kölcsönös megtorlási összeműködése« eddig meglehetősen jól szolgálta Irán érdekeit, azzal a feltétellel, hogy nem vezet totális háborúhoz, amibe követlenül bevonták volna. Irán maga segített csillapítani a helyzetet, amikor meghozta azt a bölcs döntést, hogy nem reagál a Hamász volt vezetőjének, Iszmail Haníjának a teheráni meggyilkolására – még akkor sem, ha közben továbbra is megtorlásokkal fenyegetőzik. Tekintettel azonban a libanoni színjáték terjedésére és arra az értékelésre, hogy Izrael a totális háború felé tart, Iránnak fájdalmas stratégiai döntést kell hoznia, hogy megőrizze legfontosabb tőkéjét – a Hezbollah által ellenőrzött Libanont – közvetlen közvetítőként vagy legalábbis »árnyékközvetítőként« a háború befejezésére.”
Izrael újabb támadásokat jelentett be és Netanjahu szerint továbbra is ártani fog a Hezbollahnak, „amíg az meg nem kapja az üzenetet”. A síita milícia minden eddiginél messzebbre rakétázik Izrael területére, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A hétvégi komoly kétoldali támadássorozat után Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael továbbra is aktívan fellép a Hezbollah ellen. Az elmúlt napokban a libanoni síita szervezetet »olyan csapások sorozata érte, amelyekre nem számított« – mondta egy vasárnapi videóüzenetében. »Ha a Hezbollah még nem értette meg ezt az üzenetet, akkor megígérem: meg fogják érteni.« A hadsereg akciói »rendkívül benyomást” keltettek – mondta Gallant izraeli hadügyminiszter vasárnap; a Hezbollah »kezdi érezni, hogy üldözik«.
A múlt héten számos rádiókészülék és személyhívó felrobbanása, valamint a Hezbollah katonai vezetőjének, Ibrahim Akilnak és más magas rangú parancsnokoknak pénteken, egy dél-bejrúti légicsapással végrehajtott meggyilkolása nyomás alá helyezte az iráni irányítású szervezetet. Vasárnap este a Hezbollah számos rakétát lőtt ki Izraelre. A mostani konfliktus csaknem egy évvel ezelőtti kitörése óta először lőttek ágyúval az északi Haifa városára. Az izraeli hadsereg arról számolt be, hogy körülbelül 150 rakétát és számos cirkáló rakétát és drónt lőttek ki Izrael ellen. Míg Izrael rakétapajzsa elfogta a legtöbb lövedéket, néhány rakéta célba talált. Anyagi kár keletkezett, négyen pedig megsérültek a lehulló szilánkok miatt. A Hezbollah közölte, hogy katonai létesítményeket támadott meg és a kommunikációs rendszerei elleni támadásra adott »kezdeti válaszról« számolt be.
Az izraeli légierő korábban több száz célpontra lőtt Libanon déli részében. Ezzel megakadályozta a még hatalmasabb támadást – mondta a hadsereg szóvivője. A sajtóértesülések szerint vasárnap olyan izraeli légicsapások is voltak, amelyek a tavaly októberi összecsapás óta legsúlyosabbnak számítanak. Ezekben hárman haltak meg.
Netanjahu ezért a Hezbollah eszkalációját tette felelőssé, amely 2023. október 8-a óta naponta támadja Izraelt. Izchak Herzog elnök a pénteki légicsapással kapcsolatban egy interjúban azt mondta, hogy Akil és a többi parancsnok »ugyanazt a szörnyű, szörnyű támadást« tervezi Izrael ellen, mint amit a Hamász október 7-én hajtott végre.”
Scholz sikere a brandenburgi választásokon
A Brandenburg német tartomány választási eredményei befolyásolhatják a német kormány sorsát, noha egyesek szerint Scholz kancellár sikerének számítanak. A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap erről van meggyőződve:
„Paradoxonként hangzik, de nem az. Az SPD Olaf Scholz ellenére nyerte meg a brandenburgi választást. Az utolsó métereken Woidke miniszterelnöknek sikerült megelőznie az AfD-t, amely hónapok óta minden szavazáson sikeresebb volt. Két tényező segített a szavazók mozgósításában: az a fenyegetés, hogy a nagyon népszerű Woidke bedobja az SPD törülközőjét, ha második lesz – de mindenekelőtt a kancellárhoz intézett kérése, hogy maradjon távol a brandenburgi SPD-től.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap így vélekedik:
„Az elmúlt hetekben nagy teher nehezedett Dietmar Woidke vállára. Mindenképpen meg kellett nyernie ezt a brandenburgi választást, ideális esetben természetesen hatalmas fölénnyel és egyértelműen. Az Uniónál, a Zöldeknél és az FDP-nál is sokan kívántak igazán szép győzelmet Woidkének. Meg kellene állítania az AfD-t és fel kellene tartania egy nagy szociáldemokrata stoptáblát –hangoztatták. A három héten belüli harmadik kelet-németországi választás után egyértelmű: Szászország és Türingia nem volt baklövés, az AfD Brandenburgban nyereséget könyvelhet el, erősen halad tovább.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap hozzáteszi:
„Az elit számára az AfD eredménye továbbra is aggasztó figyelmeztetés. A szövetségi kormány és a fő ellenzéki párt, a CDU politikáját az ukrajnai migrációval kapcsolatban a legtöbb brandenburgi rosszallással fogadta. Az AfD által kihasznált bevándorlóellenes hangulat tudatában a szövetségi kormány ellenőrzést vezetett be valamennyi német határon, hogy megmutassa eltökéltségét az illegális bevándorlás elleni küzdelemben. Brandenburgban a belügyminisztérium vezetője rendkívül szigorú irányvonalat hirdetett meg a migránsokkal szemben három nappal a választások előtt.”
Vita az ENSZ jövőjéről
New Yorkban az ENSZ Közgyűlése egy úgynevezett jövőbeli paktumról döntött a globális válságok és konfliktusok együttes kezelésére. A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap sikerről számol be:
„Most, hogy a világ válaszúthoz érkezett, és az antiglobális áramlatok egyre népszerűbbek, rendkívül fontos ez a kollektív gondolkodás a világ jövőbeli irányáról. Bár a jövőre vonatkozó paktum nem kötelező érvényű, mégis erősíti a multilateralizmust azáltal, hogy a fejlődő országoknak nagyobb beleszólást biztosít a nemzetközi pénzügyi intézmények működésébe. A globális dél részvétele nélkül nem lehet közös megoldásokat találni a jövőre nézve.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap hangsúlyozza az Egyesült Nemzetek Szervezetének folyamatos jelentőségét – a jogos kritika ellenére is:
„Az ENSZ a világot tükrözi annak hatalmi harcaival, konfliktusaival és minden igazságtalanságával együtt. Ez mindig is így volt, és ez így van ma is – de régebben a dolgok rosszabbul álltak. A hidegháború idején a Biztonsági Tanács még kevésbé volt képes fellépni, és túsza volt az USA és a Szovjetunió közötti globális hatalmi harcnak. Ráadásul az ENSZ több, mint a Biztonsági Tanács. A Közgyűlés sokkal jobban képviseli a világot, és a különféle alszervezetek és békemissziók hihetetlenül jól működnek. Mint ahogy 1945-ös megalapításakor, az ENSZ ma is a legjobb remény egy jobb és igazságosabb világrend felé vezető úton.”
Malawi Köztársaság egészségügyi minisztere, Chiponda panaszkodik a nemzetközi közösség kudarcai miatt az éghajlatváltozással kapcsolatban. Ebben segíthet az ENSZ. A Sydney-i Guardian Australia című közép-baloldali napilap egyik közleményében ezt írja:
„Azok az országok és közösségek fizetik a legmagasabb árat, amelyek szinte semmivel sem járultak hozzá a globális felmelegedéshez. A klímaváltozás hatásai egyre súlyosabbak. Az elmúlt három évben súlyos áradásokat és példátlan szárazságot is tapasztaltunk Malawiban. Afrikában emberek millióit érinti az akut élelmiszer-ellátási bizonytalanság. Az olyan betegségek, mint a kolera és a malária egyre gyakoribbak. Egyre többen kényszerülnek városi területekre költözni. A gazdag országoknak végre többet kell tenniük az éghajlati válság csökkentése érdekében. Támogatniuk kell azokat az országokat is, amelyek már most is szenvednek a klímaváltozás súlyos hatásaitól.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
