Tizennégy éve, 2010. október 7-én 21:15 körül gyilkolták meg a szabadkai Milica Barašint a Zorka helyi közösségben, mindössze 500 méterre otthonától.
A Vegyészeti Középiskola második osztályos tanulója hazafelé tartott, amikor meggyilkolták, az orvosszakértői jelentés szerint támadója hátulról közelítette meg és egy henteskéssel vágta el a torkát. Azon a helyen, ahol rábukkantak a kislány holttestére, ma egy emléktábla áll.
Milica édesanyja, Svetlana Simendić a Dnevniknek nyilatkozva azt mondta, már elveszítette a reményt.
„Számomra az első naptól kezdve semmi sem változott. Nincs indíték… Azóta, hogy lányomat meggyilkolták, mindmáig nincs semmi új, amit elmondhatnék. Mintha gyerekem soha nem is létezett volna. A rendőrségről már nem keresnek, elveszítettem a bizalmat, hogy ők valaha is megoldják ezt az ügyet” – nyilatkozta az újvidéki lapnak az édesanya, aki maga is egészségi problémákkal küzd.
A gyilkosság éjszakáján Milica füleiben fülhallgató volt, valószínűleg ezért nem hallhatta, hogy valaki közeledik felé. Egy szemtanú azt mondta a rendőröknek, hogy közvetlenül a gyilkosságot megelőzően egy kapucnis férfit látott, aki Milicát követte. A nyomozás során megállapították, hogy az elkövető valószínűleg jobbkezes, a gyilkos fegyver pedig egy henteskés volt. A helyszínen találtak ugyan DNS nyomokat, de azok egyik gyanúsítottéval sem mutattak azonosságot. A rendőrségnek kezdetben volt egy gyanúsítottja, akivel kapcsolatosan 99 százalékban biztosak voltak, ám a DNS minták elemzése után kiderült, hogy rossz nyomon járnak.
Az elmúlt években számos elmélet látott napvilágot a gyilkosság indítékával kapcsolatosan, a szenvedélyből elkövetett emberöléstől a bosszúig, ám egyiket sem sikerült megerősíteni.
Svetlana Simendić meg van győződve, hogy lánya nem ismerte a gyilkost, és hogy Milica csak rossz időben volt rossz helyen.
Ez az eset nemcsak a szabadkaiakat rendítette meg, hanem az egész országot, ugyanis a megoldatlan gyilkossági ügyek jelképévé vált, amely annak szükségességére mutat rá, hogy az igazságügyi szerveknek sokkal hatékonyabban kellene végezniük a munkájukat.
Tizennégy évvel a gyilkosságot követően Milica Barašin már nemcsak egy a sok név közül a rendőrségi aktákban, és nem is csak egy újságcím. Ő az ártatlanság szimbóluma és emlékeztető, hogy nem szabad feladni az igazság és az igazságszolgáltatás fontosságát, a válaszok keresését, írja a lap cikke.
A család, az ismerősök, és a szabadkaiak továbbra is várják az igazságtételt Milicáért, aki ma már sikeres divattervező, vagy fodrász lenne, vagy más álmait valósíthatta volna meg.
