A világsajtó az elmúlt napokban az egy évvel ezelőtti támadásra emlékezett, amelyet a Gáza övezetben székelő Hamász terrorszervezet hajtott végre 2023. október 7-én délnyugat-izraeli kibucok és egy ifjúsági zenei fesztivál résztvevői ellen, és amelynek során legalább 1200 személy esett áldozatul, valamint 250 személyt hurcoltak el túszként Gázába. Az Izrael történetének legnagyobb katasztrófája nyomán az antiszemitizmus sok zsidó számára mindennapi kérdéssé vált világszerte. Izrael hatalmas erőkkel vágott vissza, Gázában 42 ezren haltak meg a bombázások következtében, és a háború a mai napig tart, immár több fronton. – Átlapoztuk a világsajtót Aarhustól Ammanig és Londontól Teheránig.
Az Aarhus-i Jyllands-Posten című dán liberális-konzervatív napilap így vélekedik:
„Október 7-e volt a zsidó történelem legvéresebb napja a második világháború óta, és az egyik legbrutálisabb terrortámadás napja az egész világon. Nehéz megérteni, hogy ilyesmi manapság még megtörténhet. De még nehezebb megérteni, miért fejezik ki olyan sokan együttérzésüket a Hamász iránt [valójában az ártatlan palesztin áldozatok iránt – szerk. megj.], és miért értik meg a támadást. Megfogadtuk, hogy soha többé nem lesz kristályéjszaka, és soha nem felejtjük el a holokausztot. Ezért kell emlékezni október 7-ére – nem a háború előtti és utáni, hanem az aznapi események miatt.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap is figyelmeztet a támadás és a válaszcsapás közötti különbségre:
„A baloldali radikálisok azok, akik ismételten olajat öntenek a tűzre és szándékosan vagy akaratlanul olyan légkört teremtenek, amelyben egyes muszlim vagy nem muszlim szélsőségesek legitimnek érzik a zsidók megtámadását. Ezek az aktivisták, akik állítólag egy jobb társadalomért, a békéért és a nemzetközi megértésért küzdenek, valójában ezáltal csupán leleplezik magukat. Nincs abban semmi rossz, ha szolidaritást vállalunk a palesztinokkal és kritizáljuk Izrael gázai hadviselésének keménységét. De bárki, aki azzal vádolja Izraelt, hogy »népirtást« követett el Gázában, az groteszk módon elferdíti a tényeket.”
A Tel Aviv-i Yediot Achronot című centrista napilap a lövészárok-háború leküzdésére szólítja fel az izraeli lakosságot:
„Új izraeli rendet kell létrehoznunk a halottak és a túlélők nevében. A belső hadoszlopok és harcok a polgárháború szélére juttattak bennünket október 6-ára. Másnap történelmünk legnagyobb biztonsági katasztrófája következett be. A jelen politikája olyan forgatókönyvet támogat, amely csak az egyes csoportokat szolgálja, akik már nem folytatnak párbeszédet. Viszont csak együtt tudjuk biztosítani Izrael létét.”
A londoni Al Quds című pánarab napilap az eddigi fejleményekről elmélkedik:
„Egy évvel a tavaly október 7-i támadás után Izraelnek a hatalmas erőszak ellenére még mindig nem sikerült legyőznie a Hamászt. Izrael évtizedek óta a régió legerősebb, legverhetetlenebb szereplőjeként mutatkozik. Ez az oka annak, hogy jelenleg olyan sok fronton aktív. Izrael mindenütt helyre akarja állítani október 7-e óta megtépázott arcát. Ez az oka annak, hogy nagy valószínűséggel a legutóbbi iráni támadásra is reagálni akar. Ez a reakció azonban valószínűleg lehetetlen Amerika támogatása nélkül, amely emiatt jelentős felelősséget visel a térség jövőjéért. A washingtoni vezetők azt is tudják, hogy meg kell szabniuk az irányt: a konfrontáció vagy kiszélesedik, és ezzel regionális háborúhoz vezet, vagy végre véget vethetünk a háborúnak.”
A teheráni Hammihan című kormánypárti napilap is a kontextusra emlékeztet:
„Október 7-e végre rádöbbentette a világhatalmakat arra, hogy a palesztin kérdés megoldása nélkül a Közel-Kelet nem talál békét. Ezt a problémát nem lehet megoldani a palesztinok elnyomásával. Az USA éppen ezért a korábbiaktól eltérően a kétállami megoldást hozta vissza a köztudatba. Gáza de facto elpusztult, de lakossága továbbra is kitart és a Hamász is képes tovább létezni.”
A Hamász Izrael elleni támadásának évfordulóján a londoni The Sunday Times című konzervatív vasárnapi lap a múlt tükrében a jövőre figyelmeztet:
„A zsidó nép számára ez volt a legborzalmasabb terror a holokauszt óta. A palesztin nép számára az 1948-as Nakbát követő év volt a legrosszabb, amikor Izraelt megalapították és 15 ezer palesztint megöltek, 750 ezret pedig elűztek otthonából. […] Lehet, hogy sokak számára még mindig túl fájdalmas a gondolat – egy évvel október 7-e után, és mivel 97 túszt még mindig fogva tartanak –, de világos, hogy Izrael tartós biztonsága csak egy palesztin állam létrehozásával és az arab világ normalizálásával érhető el. […] A Hamászt és a Hezbollahot soha nem győzhetik le pusztán golyókkal és bombákkal. Izrael azonban egyelőre kihasználja ezt a lehetőséget a Közel-Kelet átalakítására. De Izraelnek meg kell tanulnia szeptember 11-e tanulságait. És azokból a megaláztatásokból is tanulnia kell, amelyet Amerika és Nagy-Britannia szenvedett el Irakban és Afganisztánban. Az október 7-i áldozatok tiszteletére Izraelnek biztosítania kell, hogy soha többé ne követhessenek el ilyen szörnyűséget. Ez egy olyan jövő tervezését jelenti, amelyben az izraeliek és a palesztinok békésen élhetnek egymás mellett.”
Az amszterdami de Telegraph című, legnagyobb példányszámú holland konzervatív-populista napilap szerint a Nyugat naiv Iránnal kapcsolatban, és a Hamászszal és a Hezbollah-hal szembeni viselkedését így kommentálja:
„A Hamász-gyilkosok házról házra jártak zsidóvadászatuk során. A civilek 2023. október 7-i válogatás nélküli kivégzése, elégetése, megkínzása, megerőszakolása és elrablása Ali Hamenei ajatollah iráni vallási vezető szavai szerint csak »logikus és legális« volt. Ő azonban egy beteg elme, épp oly beteg, mint az a gonosz, amit a rendszere szült. A civilek és a mecsetek alatti terroralagutak mögött iskolákat és kórházakat épít ez a bujdosó gonosz. A gonosz, amely emberek ezreit áldozza fel, hogy a halálukat propagandafegyverként használja. A gonosz, amely megesküdött, hogy megismétli az október 7-eihez hasonló mészárlásokat, amíg Izraelt teljesen le nem törlik a térképről, és minden zsidót meg nem ölnek. Ezt a rosszat azonban fel kell számolni. Ez egy hosszú harc lehet, nemcsak Izrael túléléséért, hanem a Nyugat biztonságáért is, ahol még mindig túl sok a naivitás és az erkölcsi hülyeség. Izrael élen jár a gonosszal szemben, és az utóbbit nem érdeklik a tárgyalások.”
Egy évvel a Hamász 2023. október 7-i izraeli mészárlása után a tel avivi Haaretz című közép-jobboldali liberális napilap ezt írja:
„A mai nap nem egy hétköznapi emléknap. Nem menekülünk a jelen elől, és emlékezni akarunk a múltra. Úgy tűnik, minden, ami október 7-e előtt történt, nem az igazi történet, és mi egy éve csak egy napot éltünk. Ezen az emléknapon nincs szükség szirénákra, amelyek általában az emléknapokon szólalnak meg. A sziréna belénk égett. Izraelben az emléknapok egy olyan mechanizmus részét képezik, amelyben a sok halottunk utáni keserves sírás előjátéka a győzelem utáni részegségnek. […] Ha azonban egy pillantást vetünk a Gázai övezet másik oldalára, el kell gondolkodnunk. A közösségi médiában számos videó látható, amint izraeli katonák kifosztanak és megsemmisítenek palesztin tulajdont, bántalmazzák a foglyokat és olyan épületek felrobbantását ünneplik, amelyek elpusztításának nincs más katonai célja, mint a bosszú. Vagy influenszerek, akik gúnyolódnak a gázai víz, élelmiszer és áram hiányán. […] Egy évvel a mészárlás után nekünk is itt az ideje, hogy tükörbe nézzünk. Hősök társadalma vagyunk, amelyben szolidaritás és jóakarat van. De mi egy olyan társadalom tagjai is vagyunk, amely feladta a túszokat, amelyet elvakított a bosszúvágy, és amely megünnepelte vagy közömbös volt azokkal a leírhatatlan szenvedésekkel szemben, amelyeket másoknak okozott. Erre nekünk is emlékeznünk kell ma!”
Az iszlamista Hamász által Izrael ellen elkövetett terrortámadás és az izraeli kormány válaszakcióinak első évfordulóján a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap ezt írja:
„Izrael reakciója a Gázai övezetben, amely teljes mértékben indokolt és összhangban volt az önvédelemhez való joggal és találkozott a nemzetközi közösség megértésével, ezt követően túlkapásokhoz vezetett, amelyek csökkentették Izrael globális támogatottságát és humanitárius tragédiát váltott ki a Gázai övezetben. Továbbá, egy évvel október 7-e után, a hatalmas pusztítás ellenére a gázai offenzíva továbbra is akadozik, és a Hamasz, bár súlyosan megtépázott, még nincs teljesen legyőzve. […] Benjámin Netanjahu ténykedése egy sor fontos győzelmet hozott a zsidó állam egzisztenciális veszélyének csökkentésére. A kockázat most az, hogy a támadások aránytalansága ezeket a taktikai sikereket stratégiai vereségekké változtathatják, ahogyan ez az amerikaiak iraki és afganisztáni inváziója során is megtörtént szeptember 11-e után. Izraelnek joga van megvédeni magát, de erkölcsi tekintélye a nemzetközi jog tiszteletben tartásából fakad.”
Az iszlamista Hamász Izrael elleni terrortámadásának első évfordulóján az ammani Al-Dustur című, a jordán kormányhoz közel álló napilap ezt írja:
„Izraelnek nem sikerült felszámolnia a Hamász vezetését vagy jelenlétét Gázában. […] A palesztin kérdés eltemetése helyett ezért ez most ismét éles fókuszban van, és megnőtt azoknak az országoknak a száma, amelyek elismerik a palesztin államot és támogatják a kétállami megoldást. […] Amit Izrael elért az elmúlt év során, az még több gyilkosság, pusztítás, kínzás, kitelepítés és éhezés. […] Ha a világ nem fog össze Izrael céljaival szemben, annak az árát nem egyedül a térség országai fizetik majd meg, főleg, ha a háború globálissá válik – ne adj Isten.”
„A harcok leállítását és a túszok elengedését sürgették EU-s vezetők és a NATO-főtitkár a gázai háború egyéves évfordulóján”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folyatja:
„Ursula von der Leyen bejelentette, hogy az Európai Unió a humanitárius segítségnyújtást kiterjeszti Libanonra is.
A Gázai övezetben dúló harcok leállítására és az övezetbe hurcolt izraeli túszok elengedésére szólítottak fel EU-s vezetők és Mark Rutte NATO-főtitkár hétfőn, a Hamász palesztin szervezet által tavaly október 7-én Izrael ellen elkövetett terrortámadásának egyéves évfordulóján.
Charles Michel, az EU-tagországok vezetőit tömörítő Európai Tanács elnöke figyelmeztetett, hogy a Hamász akciója «elképzelhetetlen mennyiségű halálos áldozattal járó erőszak spirálba taszította a Közel-Keletet«. »Európa szilárdan kiáll a béke és a nemzetközi humanitárius jogszabályok mellett világszerte«, írta az X-en közzétett üzenetében, a túszok elengedését és a feszültségcsökkentést sürgetve.
[…] Vasárnap esti közleményében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felhívta a figyelmet a Gázában a háború nyomán kialakult válságra is, kiemelve, hogy az EU továbbra is mindent megtesz a palesztin népnek nyújtandó humanitárius segítség érdekében. Hozzátette, hogy ezt a segélynyújtást immár Libanonra is kiterjeszti.
Mark Rutte, a NATO újonnan beiktatott főtitkára üdvözölte a tűzszünet és az elhurcoltak feltétel nélküli szabadon bocsátása érdekében tett erőfeszítéseket és a harcok végét sürgette.”
A zsidó közösségek elhagyatottnak érzik magukat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Sok németországi zsidó közösség úgy érzi, hogy a többségi társadalom elhagyta az antiszemitizmus elleni harcot. Ez derül ki a Hamász terrorjának, valamint az izraeli és gázai háborúnak a németországi zsidó közösségekre gyakorolt hatásairól szóló helyzetjelentésből. Ezt a helyzetjelentést a Zsidók Központi Tanácsa hozta létre. Josef Schuster, a Zsidók Központi Tanácsának elnöke hétfőn Berlinben kijelentette, hogy Németország 2023. október 7-e óta megváltozott. Az antiszemita incidensek mindennapossá váltak és nincs okunk a helyzet javulására számítani. A helyzetjelentés szerint a társadalom által támogatott zsidó közösségek száma 2023 novembere óta 62 százalékról 39-re csökkent. Sok németországi zsidó közösség úgy érzi, hogy a többségi társadalom elhagyta az antiszemitizmus elleni harcot.
A megkérdezettek 77 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a német »média« rendszeresen »rossz színben« tünteti fel Izraelt. A zsidó közösségek képviselői ugyanakkor elégedettek a városok politikai támogatásával. Ezt a megkérdezettek háromnegyede értékelte pozitívan. Az egyik azonosított kihívás a biztonsági erők túlterheltsége volt a zsidók és a zsidó intézmények védelmével kapcsolatban. Schuster kifogásolta, hogy a közösségek »a határon vannak«, mind személyileg, mind érzelmileg, mind szervezetileg.
A Hamász-támadás évfordulóján Olaf Scholz kancellár szolidaritásra szólított fel Izraellel és egyben figyelmeztetett a közel-keleti helyzet eszkalálódására. »Kedves izraeli barátaink, együtt érezzük veletek a borzalmat és a fájdalmat, a bizonytalanságot és a szomorúságot. És mi az Önök oldalán állunk« – mondta Scholz hétfőn Hamburgban. A háború azonban »elképzelhetetlen szenvedést« hozott a Gázai övezet palesztin lakosságának is. A cél a »futótűz« megelőzése a régióban, mondta Scholz.
Frank-Walter Steinmeier (SPD) szövetségi elnök a berlini Vilmos császár emléktemplomban tartott beszédében Németország szolidaritásáról biztosította Izraelt. Németország felelőssége magában foglalja, hogy »Izrael mellett álljon«, ha annak fennállását veszély fenyegeti. És hozzátette: »Szeretném, ha véget érne a halál a Közel-Keleten, de különösen óva intek minket, németeket Izrael hanyag elítélésétől«. Mindazonáltal érezhető, hogy »a közel-keleti háborúban ezek a minket irányító elvek fájdalmas és ellentmondásos valósággal szembesülnek«, mondta a német elnök.
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
