Az Unión belül kétségtelenül nagy port vert fel az a soha nem látott vehemencia, amivel Orbán Viktor nekiment az Európai Parlament többségének (egykori pártcsaládtagjainak), valamint az Európai Bizottság elnökének. Ezúttal azonban ők sem maradtak adósak a magyar miniszterelnöknek. A világsajtó természetesen megemlékezett a Hamász tavaly október 7-ei terrortámadásának évfordulójáról, de erről hét eleji rendkívüli kiadásunkban már beszámoltunk. Globális téma viszont a kínai gazdasági válság és az Európai Unióval kialakuló kereskedelmi háború. Az EU aligha tudja védővámokkal kompenzálni a Kínával szembeni versenyhátrányát. Ez azonban nem csak az autóiparra vonatkozik, s ezért bátor gazdaságpolitikára van szükség. A német szociáldemokraták főtitkárt cseréltek: Kevin Kühnert, az SPD-főtitkára állítólag egészségi okokból mondott le tisztségéről, de nagy kérdés, hogy utódja, Matthias Miersch ki tudja-e húzni pártját a válságból. A világlapok ugyancsak krízist észlelnek a német–francia kapcsolatokban. – Átlapoztuk a nemzetközi sajtót Moszkvától Zürichig és Londontól Tokióig.
Orbán az Európai Parlamentben
Jókora késéssel, a magyar soros elnökség felén is túl, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerdán ismertette programját az Európai Parlamentben. „The Splitter” [A megosztó] – így hangzik az erről szóló cikk címe a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilapban:
„Bárhol megjelenik Orbán Viktor, ott agresszivitás van, ott viták és viszályok vannak. Az Európai Parlamentben való megjelenése hangosabb és gonoszabb volt, mint valaha. Ez azonban a 2010 óta hatalmon lévő magyar miniszterelnök ismeretében nem meglepő. Az Európai Bizottság ellene szóló pereit és az Európai Unió Bírósága szerződésszegés ügyében hozott ítéleteit nyilvántartják. Orbán radikális Európa-ellenes hívővé változott. Ő lett a szélsőjobboldali pártok legfontosabb vezéralakja, Európa hamis patriótáinak vezére, akik határozottan elutasítják az EU-t.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap ez fejti ki erről:
„Orbán megjelenése végül a vele való leszámolássá változott. Az Ukrajnával kapcsolatos álláspontját súlyosan bírálták. A kormányfő egyik közeli tanácsadója azt mondta, Magyarország tanulsága az 1956-os felkelés leveréséből, hogy nem érdemes ellenállni. Ezek a kijelentések többször elhangzottak a plenáris ülésen. Orbánnak nem volt más választása, mint hogy szembenézzen egy »politikai törvényszékkel«. Csak az új Patrióták frakciótól kapott tapsot, amelyben az orbáni kormánypárt európai parlamenti képviselői is ülnek. A jobboldali nacionalista azonban elszigeteltnek tűnt.”
A második kínai sokk
A következő témánk arról szól, hogy a gyenge gazdasági helyzet miatt a kínai kormány kiterjedt gazdaságélénkítő csomagot jelentett be. A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja szkeptikus:
„Hszi elnök tizenkét éve áll már a Kommunista Párt élén. Gazdasági sikere azonban eddig nem volt. A kínai ingatlanipar problémáit rövid távon nem lehet leküzdeni és ez nagy kihívást jelent Hszi számára. A legújabb intézkedések csak az idei, veszélyeztetett, öt százalékos gazdasági növekedési cél elérését szolgálják.”
Múlt pénteken az EU megnyitotta az utat a Kínából érkező elektromos autókra kivetett további vámok előtt. A pekingi Renmin Ribao című állami napilap szerint a döntés sérti a méltányosság elvét:
„Az Európai Uniónak nincs bizonyítéka az illegális támogatásokra és döntését a károk elleni küzdelemmel indokolta. Az EU ennek érdekében kereskedelmi protekcionizmust alkalmaz. Ez a lépés a saját érdekeikre is negatív hatással lehet. A zöld átalakulás folyamata késhet ezáltal, és ezért negatív hatással lehet az éghajlatváltozás elleni közös küzdelemre. Ez pedig a kínai befektetőket is elriaszthatja, hogy továbbra is befektessenek európai országokban. Örvendetes azonban, hogy Brüsszel nem zárta be teljesen az ajtót a további tárgyalások előtt az elektromos autókra kivetett vámok kapcsán. A tárgyalások a kereskedelmi konfliktusok elkerülésének a megfelelő módja.”
A kínai export fenyegeti az alapvető német iparágakat, például az autóipart. A választ erre magától az ellenféltől lehet megtudni, írja a Frankfurter Allgemenine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A világ ma második sokkos állapotával néz szembe Kína kapcsán. A koronavírus- és az ingatlanválság okozta bizalomvesztés, valamint az azt követő gazdasági gyengülés késztette Kína visszatérését az exportorientált gazdaságba. Az első kínai megrázkódtatással ellentétben, miután Kína csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, ezúttal Németország központi iparágain, az autóiparon és a gépgyártáson van a hangsúly. Az USA-ban a kétezres években mintegy egymillió munkahely szűnt meg az iparban és további egymillió az ehhez kapcsolódó iparágakban az olcsó kínai termékek importja miatt. Most Németországon és annak növekedési modelljén van a sor?
A kínai exportoffenzíva most új dimenziót öltött. A feldolgozóipar kereskedelmi többlete jelenleg a globális bruttó hazai termék két százaléka – ezt az értéket a múltban sem Németország, sem Japán nem érte el. Ami tovább bonyolítja a helyzetet: sok olyan termék, amelyet Kína exportál, pontosan azok a termékek, amelyekre szükségünk van a zöld átalakuláshoz: elektromos járművek, akkumulátorok, napelemek és szélturbinák. Klímacéljaink elérése érdekében a kínai termékek a megoldás részét képezik; például a nagymértékben támogatott napelemes rendszerek importálása ennek valószínűleg a leghatékonyabb gazdasági módja. Ennek a társadalmi hatása azonban óriási lehet; csak Németországban több százezer munkahelyet szűntethet meg.
A jó tanács drága. A tisztán protekcionista politika valószínűleg megbukik. Alkalmatlan próbálkozás lenne egy már korszerűtlen ipari struktúra bebetonozása és a szükséges – már megkezdett – változás megállítása: az ipari szolgáltatások, különösen a kutatás-fejlesztés jelentősége az elmúlt években megnőtt, ahogyan az az elmúlt években a stabil értékteremtő feldolgozóiparban is látható, miközben a termelés csökkent. A változás további felgyorsítása érdekében – a méretgazdaságosság gyors elérése érdekében – erőteljesen kell támogatni a zöld termékek iránti keresletet. Ehhez szükséges az iparpolitika következetes összpontosítása az innovációra és a versenyképesség. Fontos figyelembe venni az új realitásokat, például Kína technológiai vezető szerepét az elektromobilitás területén. Miért nem másoljuk le Kína múltbeli stratégiáját, miszerint a vegyesvállalatokat technológiaátadási eszközként használták, például az elektromos autók gyártásához szükséges megosztott termelési kapacitást?”
„Továbbra is tisztázatlan, hogy a fiskális ösztönzés helyreállíthatja-e a befektetők bizalmát” – írja a londoni The Financial Times című konzervatív-liberális gazdasági napilap:
„A világjárvány, az ingatlanszektor összeomlása és a párt újbóli kontrollja az üzleti világ felett károkat okozott. Aaditya Mattoo, a Világbank kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségért felelős vezető közgazdásza olyan régóta fennálló strukturális problémákra mutat rá, mint a gyorsan öregedő népesség és a korlátozott szociális védelem. Nem valószínű, hogy az ilyen problémákat fiskális ösztönzőkkel lehet kezelni.”
Lemondott Kevin Kühnert
A német SPD főtitkár lemondásáról ír a grazi Kleine Zeitung című közép-jobboldali napilap:
„Kühnert a Juso [Jungsozialistinnen und Jungsozialisten in der SPD, az SPD ifjúsági szervezete] szövetségi elnök-helyetteseként, 26 évesen az adópolitikáért, a nyugdíjpolitikáért, a strukturális politikáért, a jobboldali szélsőségekért és a migrációs politikáért volt felelős. Felelős volt ezen kívül az ifjúsági szervezet közösségi médiában való megjelenéséért is. Kühnert távozásával folytatódik a politikai „vérveszteség” a jelzőlámpás kormány pártjai között. Két héttel ezelőtt a brandenburgi választások után lemondott a Zöldek szövetségi végrehajtó testülete. A Zöldpárt leköszönő vezetője, Ricarda Lang most Kühnertet dicsérte, mint »a legokosabb és leggyorsabb politikusok egyikét, akit volt szerencsém megismerni«. Békítő búcsúszavak ezek, amelyeket Kühnert politikai pályafutása során soha nem keresett – sem pártellenfelektől, sem pártbarátoktól.”
„Majdnem egy évvel a szövetségi választások előtt a német kancellár pártjának új szervezőt kell keresnie a választási kampányhoz” – jegyzi meg a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap Kühnert és Scholz kancellár kapcsolatára visszatekintve:
„Az ékesszóló és ellentmondásos 35 éves férfi mindvégig a vártnál lojálisabbnak mutatkozott a kormányfőhöz. Kezdetben még nem volt teljesen biztos, hogy a kancellár és a főtitkár viszonylagos csendben fognak-e együttműködni. Hiszen Kühnerttel a pártszervezet élére került valaki, aki segített megakadályozni, hogy Scholz 2019-ben a párt vezetője legyen. Kühnert akkoriban a Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans duó mellett kampányolt.”
„Miersch megválasztása világosabbá tette Scholz kancellár valódi álláspontját” – írja a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap:
„Az SPD vezetése úgy véli, hogy Mierschnek sikerül Kelet-Németországot megnyernie a párt számára. Végül is a Bundestag szociáldemokrata frakciójának vezetői támogatják az Oroszországgal folytatott béketárgyalások ötletét Ukrajna kérdésében. Miersch kinevezése azt jelenti, hogy Scholz határozottan számít Kelet-Németországra és hogy a 2025-ös választások nyomán újra megpróbál kancellár lenni.”
A francia-német viszonyok nem a legjobbak
Végül lássuk, mit ír a világsajtó a franci–német viszonyokról. A dublini The Irish Times című liberális progresszív napilap a francia-német kapcsolatok válságával és az ezáltal felmerülő Európai Uniót érintő kockázatokkal foglalkozik:
„Aggasztó, hogy Németország és Franciaország viszonya mostanra feszültté és dezorientálttá vált. Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten Berlinbe látogatott, hogy Olaf Scholz német kancellárral beszéljen az EU növekvő kockázatairól. Azonban az EU két legnagyobb tagállama közötti egység- és céltudatosság hangsúlyozása helyett a nézeteltérések váltak egyértelművé. […] Az EU-t nem fenyegeti veszély, ha szét is esik Párizs és Berlin egysége, de ennek ellenére fennáll a stagnálás veszélye. Az új spanyol javaslatok, amelyek lehetővé tennék, hogy néhány állam csatlakozzon a végtelen viták tárgyát képező tőkepiaci unióhoz, csak a türelmetlenség jelei egyes fővárosokban. Párizsnak és Berlinnek új egységérzetet és irányvonalat kell találniuk kapcsolataikban, hogy utat nyithassanak fontos kérdések megoldása felé.”
„Fennáll a veszély, hogy az Aix-la-Chapelle-i szerződést utolérik a világpolitikai fejlemények”, írja a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap Franciaország és Németország viszonyáról:
„Tizenkét kutató, a francia–német kapcsolatok szakértői, köztük Martin Koopmann és Tobias Koepf a Genshagen Alapítvány tagjai, a Le Monde rovatában vegyesen értékelte a 2019-ben aláírt szöveget és azzal érvelt, hogy egy nemzetközi szerződés nem állhat konkrét politikai kezdeményezések helyébe. 2019. január 22-én Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel akkori német kancellár aláírta az aacheni szerződést Észak-Rajna-Vesztfáliában. Ennek a dokumentumnak az 1963-as Elysée-i szerződés kiterjesztése volt a célja, hogy figyelembe vegye az európai és nemzetközi kontextus alakulását és új lendületet adjon a francia-német kapcsolatoknak.
Egy öt évvel későbbi ideiglenes értékelés azonban azt mutatja, hogy a szerződésben rejlő lehetőségeket csak részben használták ki. Egyes eredmények elérését gátolja a végrehajtás számos hiánya, néhány további hiányosság pedig tagadhatatlan.
Az Aix-la-Chapelle-i szerződés felújítja a francia–német barátság iránti elkötelezettséget történelmi célként fogalmazza meg az Európai Unión belüli kétoldalú konzultáció javítását az integráció erősítése érdekében. Ezen kívül megerősíti a kölcsönös segítségnyújtást olyan témákban, amelyeket az Elysée-i Szerződés nem vett figyelembe, mint például a határokon átnyúló régiók közötti együttműködés és a gazdasági kapcsolatok. A szöveg elismeri ennek az együttműködésnek a decentralizált jellegét.
[…] De ebben gyenge pontok is azonosíthatók. Az Aacheni szerződés egyéb új elemeit eddig figyelmen kívül hagyták, vagy egyszerűen nem hajtották végre. A határon átnyúló együttműködést tehát a szerződés minden bizonnyal elősegíti, de konkrét újításokat, mint például a nemzeti jog alóli kivételeket lehetővé tevő »kísérleti záradékokat« elkerülték. Hasonlóképpen, a képzés, a kutatás és az innováció területén nagyobb elszántságot kellett volna tanúsítani.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
