A világsajtó az elmúlt napokban sokat foglalkozott a migrációval, hiszen az Európai Tanács csütörtökön tárgyalt erről egyes tagállamok nyomásának a hatására, amelyek a menekültpolitika szigorítását követelik. A közel-keleti helyzet továbbra is aggasztó, sőt további eszkalációtól tart mindenki. Az amerikai választási kampány pedig az egész világot érdekli, miközben Orbán Viktor Donald Trumpot támogatja Magyarország soros EU-elnöksége alatt. Kiosztották a közgazdasági Nobel-díjat is. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Bejrútig és Zürichtől Sanghajig.

Migrációs viták Európa-szerte

A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap így vélekedik:

„Olaszország az első európai ország, amely alkalmazza az »externalizáció« vitatott elvét: a menekülteknek meg kell várniuk a menedékjogi eljárás eredményét Albániában, onnan pedig vissza kell őket küldeni hazájukba, ha a döntés negatív. Ha eltekintünk attól a morális aggálytól, hogy a migránsokat egy szigorúan őrzött, börtönre emlékeztető létesítményben tartják fogva, mennyi a valószínűsége annak, hogy az olasz–albán migrációs megállapodás működni fog? Reálisan nézve azt kell mondani: nem nagy.”

A brüsszeli de Standaard című flamand keresztény-demokrata napilap a nem EU-tagállam, Albánia befogadóállomásaiba érkező migránsok továbbszállításával kapcsolatban elmélkedik:

„Olaszország nem adja ki kezéből a menekültügyi eljárások lefolytatását. Egy ilyen folyamat az ország nagy előnye – legalábbis papíron –, hogy a menedékkérőket nem olasz területen helyezik el. Ez csak akkor történik meg, ha egy kérelmet már jóváhagynak. Kevésbé világos, hogy mi történik, ha a menedékkérelmet elutasítják. Elvileg az érintetteket vissza kell küldeni származási országukba. De mi történik, ha ez az ország megtagad minden együttműködést? Ezt senki sem tudja előre. Úgy tűnik, hogy az erről szóló jogi vita még korántsem ért véget. Első pillantásra ez az eljárási mód több nemzetközi egyezménybe ütközik és azokba az értékekbe is, amelyeket Európa állítólag fenntart.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap azt állítja, hogy az EU Bizottsága úgy dicséri az Olaszország és Albánia közötti vitatott paktumot, mint:

„… az illegális migráció innovatív megoldását. Ursula von der Leyen mindig is nyitott volt Meloni ötletére, és most, az Európai Tanács soron következő csúcstalálkozója előtt azt szorgalmazta, hogy vizsgálják meg az EU-n kívüli menekültügyi központok létrehozásának olasz modelljét. A 27 tagállam között még mindig nagyon eltérő elképzelések vannak a téma kezeléséről. De amíg ez a helyzet fennáll, a vita napirenden marad – amit a radikális jobboldal kihasznál.”

Von der Leyen bemutatta migrációs tervét, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Amikor az állam- és kormányfők csütörtökön Brüsszelben találkoznak az Európai Tanács ülésén, napirendjükön a migráció lesz a legfontosabb téma. Sok minden történt a legutóbbi, június végi találkozó óta. Németország mind a kilenc szomszédos ország határán visszaállította a [tegyük hozzá: részleges és időnkénti – szerk. megj.] határellenőrzést. Franciaországban Michel Barnier kormánya szigorítani akarja a pályát. Donald Tusk lengyel miniszterelnök pedig még azt is bejelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszti az európai menekültügyi törvényt [az Oroszországból Belaruszon keresztül az Uniót megbénítandó szándékosan a lengyel határra zúdított menekültek ügyében – szerk. megj.). Hatalmas nyomás nehezedik arra a kérdésre, hogy a tagállamok hogyan cselekedjenek most, és ne várják meg, amíg az EU menekültügyi reform 2026 júniusában hatályba lép. Ursula von der Leyen hétfő este az összes tagállamnak küldött levelében ismertette az Európai Bizottság további lépéseit.

A hétoldalas levélben von der Leyen tíz pontot sorol fel, amelyekre összpontosítani szeretne, amikor az új Bizottság hivatalba lép – december 1-től kezdve. A legérdekesebb pont az »innovatív megoldásokról«, azaz a harmadik országokkal való együttműködésről szóló vitát érinti. A Bizottság elnöke már az újraválasztása során nyitott volt erre a vitára, miután az európai választási kampány során láthatóan nem értett egyet saját pártja, a németországi CDU és az európai EPP elképzeléseivel, hanem beleegyezett a brit Ruanda-modellen alapuló együttműködésbe. Elképzelése azonban akkor még homályos volt.

Most először lett konkrétabb. »Már elköteleztük magunkat amellett, hogy jövőre felülvizsgáljuk a kijelölt biztonságos harmadik országok koncepcióját« – írja von der Leyen. Ez a kötelezettség a menekültügyi reform része. Az elfogadott kompromisszum kimondja, hogy a menedékkérelmeket csak akkor lehet elutasítani és az embereket visszaküldeni, ha »racionális kapcsolatuk« van azzal az országgal, például korábbi hosszabb ott-tartózkodás vagy családi kapcsolatok alapján. Ez a követelmény megfelel a jelenlegi menedékjognak, de nincs összhangban a nemzetközi szabályokkal. A [német] szövetségi kormány ehhez ragaszkodott annak idején, különösen a Zöldek miatt. Mivel akkoriban az államok körülbelül fele másként látta ezt, felülvizsgálatban állapodtak meg – abban a kimondatlan reményben, hogy a záradékot ezután megszüntetik.

Valójában így néz ez most ki. Diplomaták szerint már a minősített többség is ezt támogatja: 15 olyan állam, ahol az EU lakosságából hatvan százaléknál több él. Úgy tűnik, hogy a szövetségi kormány már nem látja ezt annyira dogmatikusan, hogy hamarosan bemutassa saját felülvizsgálatának eredményeit. Von der Leyen még nem vállalt érdemi kötelezettségeket, de határozottan elvárják Brüsszelben, hogy jövőre olyan javaslatot terjesszen elő, amely megfelel az új többség akaratának, így az Európai Parlamentben is. Hozzászólása is ebbe az irányba mutat a visszaküldési központokra vonatkozólag. »Folytatnunk kell a lehetséges utak feltárását az EU-n kívüli visszatérési központokkal kapcsolatban, különös tekintettel a visszatérésre vonatkozó új jogalkotási javaslatra« – áll a levélben. Itt arról van szó, hogy az elutasított menedékkérőket olyan harmadik országokba deportálják, amelyek hajlandóak együttműködni – amelyeket azonban még meg is kellene találni.

A levélben von der Leyen megvédi saját megközelítését a Földközi-tenger déli partján fekvő államokkal való nehéz együttműködés javítására. A Tunéziával kötött megállapodás miatt kétharmadára csökkent az irreguláris érkezések száma Olaszországban – írja. Hat hónapja egyetlen csempészhajó sem szállt partra Cipruson – ezt a Libanonnal való együttműködésnek tulajdonítja. A Frontex határvédelmi ügynökség ezt kedden új adatokkal erősítette meg. Ennek megfelelően az idei év első kilenc hónapjában 42 százalékkal, 166 ezerre csökkent a regisztrált szabálytalan határátlépések száma EU-szerte. A csökkenés a középső mediterrán útvonalon és a balkáni útvonalon a legnagyobb. Ezzel szemben 15 százalékkal nőtt a menekültek száma a kelet-mediterráni útvonalon, a Kanári-szigetekre érkezők száma megduplázódott, több mint 30 ezerre nőtt, a keleti szárazföldi határon pedig megháromszorozódott, bő 13 ezerre.”

A közel-keleti helyzet továbbra is aggasztó

Az isztambuli Milliyet című konzervatív napi​​lap felveti a legkeményebb kérdést is:

„Guterres ENSZ-főtitkárt, aki a közel-keleti feszültség sürgős enyhítésére szólított fel, persona non gratának nyilvánították és megtiltották az [Izraelbe] való belépését. Ki fogja most megállítani Izraelt? Csak az Egyesült Államok tudja megállítani ezt a csapást egy ENSZ-határozat ellen. Az USA hozzáállása nyilvánvaló. Úgy tesznek, mintha nem helyeselnék Izrael cselekedeteit, és meg akarnák akadályozni azokat, de a valóságban nyíltan megengedik őket. Ezért tényleg csak annyit lehet mondani az ENSZ-nek, amely állítólag a világ békéjéért és nyugalmáért van: ha teheted, nyilvánítsd Izraelt nemkívánatos országnak.”

A bejruti An-Nahar című közép-baloldali liberális pluralista napilap elemzése:

„A döntő tényező az lesz, hogy Irán képes-e továbbra is hatékonyan támogatni a Hezbollaht. Az egyértelmű, hogy az az iráni ügynökhálózat, a Hezbollahtól a Hamászon át a jemeni hútikig, jelenleg is létezik, és továbbra is fenyegetést jelent. Ez pedig kihívás a nyugati kormányok számára is. Ezért most arra kell összpontosítaniuk, hogy megakadályozzák Teherán azon képességét, hogy továbbra is felfegyverezze és finanszírozza a milíciákat.”

A világ és az amerikai elnökválasztás

Magyarország soros EU-elnökségéből adódó etikai kötelességére fittyet hányva Orbán Trumpot támogatja, írja a Frankfurter Rundschau című bal-liberális napilap:

„Orbán Viktor nagyon várja november 5-ét. Talán még jobban, mint bármely más EU-állam- vagy kormányfő. Ugyanis ezen a napon döntenek az amerikai választók arról, hogy Donald Trump visszatérhet-e a Fehér Házba egy második elnöki ciklusra, vagy Kamala Harris lesz az első nő, aki az Egyesült Államok államfője lehet, és akkor a republikánus jelölt politikai karrierje lényegében el lesz temetve.

Orbán a 78 éves férfiért szurkol. A 2010 óta másodszor soros EU-elnöklést teljesítő magyar miniszterelnök ezt strassbourgi fellépése alkalmával tette egyértelművé. Arra a kérdésre, hogy mi történne, ha Trump nyerné meg a választást, Orbán azt mondta: »Tudom, mit fogunk tenni. Több üveg pezsgőt is kinyitunk.«

Ezek a mondatok azért is robbanékonyak, mert július elseje óta Magyarország tölti be az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét. 2011 óta ez a második ilyen alkalom, amióta az országot hét évvel korábban felvették az EU-ba.

Magyarország az EU versenyképességének és védelmi politikájának erősítése, az illegális migráció megfékezése vagy a gazdálkodó-orientált uniós agrárpolitika előmozdítása mellett döntött [soros elnökségi programként].”

Kamala Harris elnöksége nem Joe Biden elnökségének folytatása lesz, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Kamala Harris megválasztása nem jelentené Joe Biden elnökségének folytatását – jelentette ki a demokrata elnökjelölt szerdán a Fox Newsnak adott interjújában.

Az Euronews tudósítása szerint ez volt az alelnök első szereplése a hagyományosan konzervatív hírcsatornán, amely határozottan támogatja Trumpot. Harrist a műsorvezető egyebek mellett a bevándorlásról, a közel-keleti helyzetről és a Biden-kabinet eredményeiről kérdezte.

A demokrata jelölt legfontosabb állítása szerint nem akar Joe Biden »folytatása« lenni. Ezt azért kellett külön hangsúlyoznia, mert a Trump-kampány rendszeresen csupán csak a jelenlegi elnök meghosszabbításának nevezi Harris esetleges győzelmét, áttolva rá a Bidennel kapcsolatos ellenszenveket.

»Hadd legyek nagyon világos. Az elnökségem nem Joe Biden elnökségének folytatása lesz, és mint minden elnök, aki hivatalba lép, én is hozom majd az élettapasztalatomat, a szakmai tapasztalataimat és a friss, új ötleteket. A vezetés új generációját képviselem« – jelentette ki Harris, noha egy héttel korábban azt mondta, hogy nem jut az eszébe egyetlen olyan Biden-döntés sem, amit ő nem csinált volna.

Az Euronews azt írja, Harris többször is megpróbálta átterelni a beszélgetést Donald Trump támadásaira. A republikánus elnökjelöltről többek közt azt mondta: »Az emberek elfáradtak egy olyan személytől, aki vezetőnek vallja magát, miközben minden idejét azzal tölti, hogy megalázza őket és személyes sérelmivel foglalkozzon. Ő nem egy stabil személy.« Az alelnök emellett veszélynek tartja, hogy Trump »belső ellenségről« beszél, és azzal fenyegetőzik, hogy megbünteti politikai riválisait.”

Közgazdasági Nobel-díj a jólét tanulmányozásáért

Utolsó témánk az idei közgazdasági Nobel-díj. A stockholmi Expressen című liberális napilap a nyertesekről ír:

„[Az örmény családi hátterű] Daron Acemoğlu Törökországból származik, munkatársai pedig a brit Simon Johnson és Paul Robinson, de mindhárman régóta az Egyesült Államokban dolgoznak. A politikai intézmények jólétre gyakorolt ​​hatásának tanulmányozásáért kapják a díjat, mert arra a kérdésre keresték a választ, hogy az országok közötti gazdagság-különbségek miért olyan nagyok és miért nem lehet ezt jobban kiegyensúlyozni. A klasszikus növekedéselmélet szerint a kevésbé fejlett országoknak a gazdagabbaktól tanulva kellene felzárkózniuk és ezáltal gyorsabban is növekedhetnének, mert így lerövidíthetik az oda vezető utat. Ezt Svédország és Japán meg is mutatta, és ezáltal a 20. század egyenesen felfelé ívelő országai közé tartoznak.”

A sanghaji Jiefang Ribao című napilap, a Kínai Kommunista Párt sajtóorgánuma így értékeli az idei közgazdasági Nobel-díj odaítélését:

„Idén a közgazdasági Nobel-díj odaítélésekor a tendencia továbbra sem a merész elméletekre, hanem a szilárd empirikus kutatásokra összpontosított, amelyek a való világ igazi problémáival foglalkoznak. Az egyik díjazott, a török ​​származású amerikai Daron Acemoğlu nemrég azzal a jóslatával hívta fel magára a figyelmet, hogy szerinte a mesterséges intelligencia a belátható jövőben csak nagyon korlátozott termelékenység-növekedéshez fog vezetni.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)