Senki nem mondhatja, hogy Szerbia nem követi az inflációt. Most például a kisértékű lopások összegének határát emelnék meg, 15 000 dinárra a korábbi 5 000 dinárról. Hiszen mind tudjuk, manapság 5 000 dinárból nem jutunk messzire Szerbiában.
Mintha ez nem lenne elég, a Szerb Állam úgy gondolta, bedobna még a közösbe 5 millió dinárt, hiszen most már, ha valaki közpénzből különít el ennyit magának, az nem baj, a tolvaj nem vonható majd büntetőjogi felelősségre. Ennek legalább annyi értelme van, mint amikor megemelték Orbán Viktor fizetését, mivel a környéken ő keresett legkevesebbet miniszterelnökként.
Nyilván, a közmédia be is hívott egy jól kiokított jogászt, hogy mondja már el, miért nem probléma a lopási érték összegének megemelése. A rendőröknek erre nincs ideje. Csak az igazi nagy fogásokra mennek ki, ahol meg lehet oldani valamit. Holmi lopási ügyért kivezényelni egy autót – ezt azért mi sem várhatjuk el. Nincs rendőr, nem lehet ezt megoldani, kész. Ismerősen csenghet ez az indoklás, ugyanis pontosan ezért nincs éjszakai ügyelet, orvos, gyerekorvos sem egyes falvakban. Sem autóbusz. Sem általános iskola felsős tagozat. Nincs, nem lehet megoldani, kész. A lakosok azonban oldják meg az adófizetést, és persze a problémáikat is.
A megélhetési lopás kérdését érdemes máshogy is szemügyre venni, megvizsgálni. Lehetne ezt logikusabban kezelni, például, ha élelmiszereket lopnak az emberek, akkor kihelyezhetnénk élelmiszerbankokat, lehetne ingyen konyha, lehetne rendesebb a fizetés, vagy akár, de csak akár, az árakat is lehetne normális értéken tartani. Én azonban nyilván ehhez nem értek, hiszen nekem csak egy igazi egyetemi diplomám van, ami alapján egy igazi munkahelyen dolgozom, ha a munkáltatóm leellenőrizné az egyetemen, hogy ott tanultam-e vagy sem, nem érné meglepetés, hiszen igazat mondok. Nem célozgatni akarok ezzel, csak mondom. Bár nincs közgazdász diplomám – ahogy a pénzügyminiszternek sem biztos – de biztosan lehetne normális szociális védőhálónk is, a rengeteg hitelből csak futná rá, ha már ígyis-úgyis el vagyunk adósítva.
Egyetlen logikus megoldás maradt, legyen legális a lopás legalább 15 000 dinárig, és ha kiskorú követi el, akkor végképp tárgytalan. Szerintem mindenki készítse ki kosárba az értékeit, és csak adja át. A félreértések elkerülése végett. Jobb a konfliktusokat kerülni.
A polgárok már régóta nem tudják megvédeni otthonaikat, ingóságaikat, vagyonukat, ha az idegeskedéstől betegek lesznek, nem tudnak kezeléshez jutni. Mindenközben vagyonokat nyom az állam hitelekből a falusi házak megvásárlására, de ki akar ilyen körülmények között falun élni? Ha szerencsések vagyunk, talán van vezetékes víz az otthonunkban, mert egyébként még az is kihívás, hogy normális infrastruktúra legyen. Ilyen körülmények mellett, különösen a lopással kapcsolatos törvények módosításai után, mi vár a lakosokra? Mi történik majd, ha valaki saját kezébe veszi az igaszságszolgáltatást?
A nyugdíjak emelése és a többgyermekes családok támogatása mellett – amit ne feledjünk, mind hitelből old meg az állam, vagyis lesz még itt mit visszafizetgetni – egy normális stratégiára már nem futja.
A közpénzből való lopáson már meg sem lepődök, hiszen nem meglepetés az, hogy Szerbia azzal kezdené a korrupció felszámolását, hogy első körben azokat állítaná elő, akik öt milliónál többet lopnak. Tehát a politikusok számára ez a norma, öt millióig lehet lopni, aki ennél szenvtelenebb, azt előállítják. Most ezt ha projektenként vesszük, és azt nézzük, hogy kéz kezet mos, és egyes politikusok párhuzamosan több programban benne vannak, azért így is fejenként szezononként több tízmilliót lehet összeharácsolni, ha projektenként csak ötöt szabad. Bár nem vagyok biztos ennek az egésznek az implementálásában, hiszen normális országban ilyen törvényeket nem hoznak. Egyre kiábrándultabb vagyok, ami ahhoz képest is meredek, hogy sosem voltak illúzióim az országgal kapcsolatban, azonban első sorban nézni, ahogy az országot átadják a szervezett bűnözésnek, a lakosokat pedig kiszolgáltattják, fájdalmas. Továbbra is teljesen megértem, ha a házvásárlási ajánlatok a cirill betűkkel jelzett vajdasági településeken nem vonzóak, és hogy kevesen szeretnének ebben a túlélési játékban sokáig ejtőzni.
A hétvégén egy külföldi barátom megkérdezte, mi történik azzal az emberrel, aki idős korában magatehetetlen lesz. Elmondtam, hogy a legjobb, amit nálunk egy ember tehet az, hogy igyekszik nem megbetegedni és leesni a lábáról, ugyanis ha nem képes valaki magát megvédeni, azt falun akár ki is rabolhatják. Kifigyelik, hogy maga van és nem túl vitális, könnyű préda. Meséltem még arról, hogy ebben az esetben, ha elfogadásra kerül a mostani törvényjavaslat, amennyiben 15 000 dinár értékben lop valaki, az nem probléma, így az idős polgárnak a kis pénzét ha elvették, akkor így járt. Meséltem még az ötmilliós lopásokról a közpénzekből, a kórházakról, idősek otthonáról, várólistákról, a házi ápolás lehetőségeiről. A fizetésekről, nyugdíjakról. Elfehéredve hallgatta, mivel ő ezt el sem tudja képzelni.
Mi sem.
