A világsajtó az elmúlt napokban a grúziai, litvániai, japán és amerikai választásokkal foglalkozott legtöbbet, amiről mi már rendkívüli lapszemlénkben beszámoltunk. Továbbra is feszült a helyzet a Közel-Keleten: nem segíti a megbékélést a Kneszet minapi döntése sem, amivel ki- és betiltotta az ENSZ palesztin segélyszervezetének izraeli működését (UNRWA, United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East, azaz az ENSZ Segély- és Munkaügyi Hivatala a Közép-keleti Palesztin Menekülteknek), ami már csak azért is konfúz dolog, mert az UNRWA egyáltalán nem Izrael területén működik, hanem Ciszjordániában, Gázában, Libanonban, Jordánban és Szíriában. Az első kettőt persze Izrael tartja megszállás alatt, ezért vélhette a jeruzsálemi parlament, hogy „Izrael területéről” van szó. Az orosz—ukrán háborús helyzetet is tovább bonyolítja a hír, hogy immár 10 000 észak-koreai katona érkezett Oroszországba, akiket az Ukrajna elleni hadműveletekre képeznek ki – és még Putyin panaszkodik, hogy a normális világ – az ENSZ alapokmányának szellemében – az általa megtámadott Ukrajnát támogatja anyagilag és fegyverrel. A nyugati válságok egyike a Volkswagen sivár helyzete, aminek során gyárakat zárhatnak be és ezrek maradhatnak munka nélkül. – Átlapoztuk a világsajtót Amszterdamtól Szingapúrig és New Yorktól Tokióig.
Iráni és izraeli célpontok
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így kommentálja az iráni katonai célpontok elleni izraeli támadásokat:
„Az elmúlt hónapokban a világ ismételten azon töprengett, vajon az Irán és Izrael közötti kardcsörtetés nem vezet-e teljes regionális háborúhoz. Erre a válasz minden alkalommal az volt, hogy lehetett volna rosszabb is. A probléma azonban továbbra is fennáll, mert egyik fél sem hajlandó elfogadni egy jelentős arcvesztést, vagy kétségeket kelteni elrettentésük hitelességével kapcsolatban. Ez még láncreakciót is kiválthat, de úgy tűnik, ilyesmi ezúttal sem fog megtörténni. Izrael részt vesz egy kétfrontos háborúban, Gázában és Libanonban, és nem válna hasznára, hogy ráálljon egy harmadik frontra is.”
A londoni székhelyű Al-Araby Al Jadeed pánarab napilap is hasonló következtetésre jut:
„Izrael feltehetően egy közvetítőn keresztül tájékoztatta Iránt a támadás időpontjáról és célpontjáról, ahogy valószínűleg Irán is ezt tette az október eleji támadása során. Nyilván mindkét fél el akarja kerülni az eszkalációt. Bár a meglepetések nem zárhatók ki, nagyon valószínűnek tűnik, hogy az Izrael és Irán közötti támadások és ellentámadások a végéhez közelednek.”
A tel avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap arra mutat rá, hogy Izrael nagy mértékben függ az USA katonai támogatásától:
„Az izraeliek mindent megkapnak az amerikaiaktól, amit csak akarnak, és Izraelnek ezért csak engedelmeskednie kell. Mindkét országnak alapvetően ugyanazok az érdekei Iránnal kapcsolatban, de az amerikaiaknak egy további gondjuk is van ezzel kapcsolatban: a nyugalom megőrzése a térségben. Az olajárak bármilyen emelkedése ugyanis megsemmisítő csapást jelent az Egyesült Államok cégeinek a nyereségére. Amerikai felszerelés nélkül nem lehet szó Izrael fölényéről. Ha az Egyesült Államok visszafogja érdeklődését a világ felé, Izrael lesz az elsők között, akik ettől szenvedni fognak. Izraelnek emiatt más taktikához kell folyamodnia a jelenlegi konfliktusban. A döntő győzelem helyett a régió összes országának közös érdekeit kell hangsúlyoznia.”
Az UNRWA nem működhet Izraelben
Az oslói Dagsavisen című független napilap ezt írja erről:
„Igaza van Støre norvég miniszterelnöknek és kormányának, amikor Izrael gázai háborúját színtiszta barbárságnak minősítik, mivel Izrael erkölcsileg összeomlott és embertelenné vált. Most a Kneszet úgy döntött, hogy betiltja az UNRWA tevékenységét Izraelben. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy Izrael megakadályozza a nemzetközi közösséget abban, hogy segítsen a több millió kétségbeesett palesztinnak Gázában és Ciszjordániában. Legfőbb ideje, hogy nyíltan beszéljünk és legyőzzük a növekvő közönyt.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap pedig ezt írja:
„A szavazás a Kneszetben Izrael szemszögéből szükséges volt, de az igazi kérdés most ez: milyen alternatívát fogadhat el Izrael az UNRWA-val szemben? Az UNRWA több mint hét évtizede nyújt segítséget, oktatást és egészségügyi ellátást a palesztin területeken. Becslések szerint jelenleg kétmillió palesztin kényszerül otthonán kívül élni, a Gázai övezetben pedig rendkívüli élelmiszer-, víz- és gyógyszerhiány tapasztalható. Netanjahu kijelentette, hogy kész együttműködni a nemzetközi partnerekkel annak érdekében, hogy Izrael továbbra is humanitárius segítséget nyújtson a Gázai övezetben élő civileknek oly módon, hogy az ne veszélyeztesse Izrael biztonságát. A kneszeti szavazás után a miniszterelnöknek most sürgősen konzultálnia kell Izrael szövetségeseivel, hogy valóban azt tegye.”
„Egyáltalán nincs alternatívája az UNRWA-nak” – hangsúlyozza a tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 és este 1,55 millió példányban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali liberális napilapja:
„A tilalom a végső halálos ítélet a még mindig a Gázai övezetben maradó emberek számára. Az éhezéssel való stratégiai visszaélés a nemzetközi jog súlyos megsértése. Európa, az USA és Japán aggodalmának adott hangot az UNRWA tilalmával kapcsolatban, de nagyon óvatosak voltak. Felelősségük, hogy megvédjék az embereket az éhezéstől és a betegségektől és kemény lépéseket tegyenek Izrael ellen. Ellenkező esetben a nyugati országok részesei lesznek a népirtásnak.”
Észak-koreai csapatok Ukrajnában
Oroszország immár észak-koreai katonákat készül bevetni Ukrajna ellen. A szingapúri Lianhe Zaobao című Peking-barát baloldali napilap ezt gyanítja:
„Ez a döntés jelentősen megnövelte a háború eszkalációjának és kiterjesztésének kockázatát. Kijevből és Washingtonból származó titkosszolgálati információk szerint jelenleg 12 000 észak-koreai katonát és tisztet képeznek ki hadműveletekre Oroszországban. Válaszul Washington most megengedheti az ukrán fegyveres erőknek, hogy nagy hatótávolságú fegyvereket használjanak az oroszországi célpontok ellen, vagy végső soron akár NATO-katonákat is küldjenek Ukrajna támogatására.”
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap nem csak az Egyesült Államoktól, hanem Észak-Koreával szomszédos Dél-Koreától is vár reakciót:
„Amellett, hogy olyan szakembereket küldenek Ukrajnába, akik képesek rávenni az észak-koreai katonákat a disszidálásra, Szöul odaadhatná hatalmas fegyver- és lőszerarzenáljának egy részét az ukrán hadsereg megerősítésére. Vajon az észak-koreaiak képesek lesznek térdre kényszeríteni az ukránokat? Erre a válasz homályos. De ez a cselekedet bajba sodorhatja Kijev védelmét.”
Észak-Korea katonáinak nyomában Kim Dzsongun külügyminisztere is Moszkvába látogatott. A londoni The Times című konzervatív napilap megjegyzi:
„A Putyin-rezsim szemszögéből nézve sürgősen ellensúlyozni kell Oroszország pusztító veszteségeit. Az Oroszországgal szövetséges totalitárius rémálom-állam csapatainak bevetése tehát egy bizonyos perverzitás, ugyanakkor a bűnöző háborús politikájának veszélyes eszkalációját is jelenti. Putyin kétségtelenül arra számít, hogy sikerül leigáznia Ukrajnát és elriasztania nyugati szövetségeseit. Az észak-koreai erők bevetése azt jelenti, hogy az ukránok katonai felszerelés iránti igénye még nagyobb lesz. És ezt a Nyugatnak stratégiai önérdekében kell fedeznie.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap szerint:
„Ezeknek a csapatoknak a jelenléte megkongatta a vészharangot. Jun Szogul dél-koreai elnök megerősítette, hogy most már fontolgatják az Ukrajnának szánt fegyverszállítást. Az majd kiderül, hogy mennyire lesznek hatékonyak a harcban a tapasztalatlan észak-koreai csapatok idegen környezetben és orosz nyelvtudás nélkül. A háború további eszkalációjától való félelem azonban egyre nő, különösen közvetlenül az amerikai elnökválasztás előtt. Donald Trump győzelme radikális változáshoz vezethet Washington külpolitikájában az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok és Ukrajna támogatásának tekintetében.”
Válságban a Volkswagen Csoport
A VW nagy horderejű költségcsökkentési intézkedéseket jelentett be. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt így értékeli:
„Wolfsburgban a vezetőknek, az üzemi tanácsoknak és az alkalmazottaknak együtt kell megbirkózniuk a messzemenő reformokkal, hogy elérjék a sürgősen szükséges versenyképesség-növekedést. Ez biztonságosabbá teszi a fennmaradó munkahelyeket. Mivel a főszereplők túl sokáig ragaszkodtak a meglévő »jogokhoz«, a megszorítások most sajnos nagyon fájdalmasak. Ha azonban a felszabadító lépés sikeres lenne, az egyben jelzést is jelentene az ország vezetősége felé. Németországnak most sürgősen növelnie kell gazdasága versenyképességét, amely az elmúlt 15 évben meredeken csökkent.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap hasonlóan látja a helyzetet:
„Ha valami elromlik a VW-nál, akkor valami nagyon elromlik Németországban és Európában is. Ezért a politikusok előreláthatóan a menedzsmentet fogják hibáztatni – és jó okkal. A cég még nem épült fel teljesen a dízelbotrány okozta hírnév- és anyagi kárból. Nem hasznosak a magas bérköltségek sem, amelyeket egy agresszív szakszervezet az alsó-szászországi tartományi kormányzattal együtt erőltetett a cégre. A felelősség nagyobb része azonban a politikusokat terheli, különösen a klímapolitikájuk miatt. A német autóipar a termelési költségeket növelő magas energiaárak és az eladásokat lassító elektromos autókra vonatkozó szabályozások között van. E nyomás alatt a VW összeomlhat.”
„A politikusoknak ki kell vonulniuk a VW-ból”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap, majd így folytatja:
„Minden német autógyártó a válság felé navigál, de ez sehol sem tűnik olyan borzalmasnak, mint a VW-nál Wolfsburgban. Három németországi üzemről és több tízezer munkahelyről születik még állítólag döntés, a vállalat nyeresége pedig kétharmadával csökkent az év harmadik negyedében. A Volkswagent nem csak a válság mértéke különbözteti meg a többi vállalattól. Sehol máshol nem ekkora az állam befolyása, mint ebben a cégben. Az SPD által vezetett alsó-szászországi tartomány a VW részvényeinek csaknem 20 százalékával rendelkezik, így két helyet foglal el a vállalat felügyelőbizottságában.
Vezető közgazdászok úgy vélik, hogy a cég politikai befolyása és a súlyos válság egybeesése nem véletlen. Ellenkezőleg: ezért bírálják ezt az összeférhetetlenséget, a vállalatvezetés lassúságát és a botrányokra való különös érzékenységet. Clemens Fuest, a müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet elnöke drasztikus következményeket követel. »A politikusoknak ki kell vonulniuk a cégből« – mondta lapunknak.
A politika és a VW közötti kapcsolatok mindig is szorosak voltak. Ide tartoznak bizonyos személyek, a VW-re vonatkozó speciális szabályok és a szerkezeti összefonódások, amelyek megnehezítik a cég független felügyeletét.
Jó példa erre Peter Hartz esete. Amikor az 1990-es években Gerhard Schröder Alsó-Szászország miniszterelnöke volt, a VW Hartz akkori személyzeti igazgatójának irányítása alatt vezette be a négynapos munkahetet. Ezáltal 30 000 munkahelyet sikerült megmenteni, és az SPD kancellárja később a »Hartz-reformokat« kidolgozó kormánybizottság élére nevezte ki őt. Christian Wulff (CDU), Schröder egyik utódja a hannoveri Állami Kancellária élén és a cégcsoport felügyelő bizottságának tagja azt szorgalmazta, hogy a VW vegye át a fizetésképtelenné vált Karmann nevű megrendelésgyártót szülővárosától, Osnabrücktől. Ennek a gyárnak a kapacitását azonban a VW nem használta ki. Ma a 2300 alkalmazottat foglalkoztató gyárat bezárás fenyegeti.
További különlegesség: az üzemi tanács beleszólási jogai óriásiak, amit a VW-törvény is támogat, amely jelentős befolyást biztosít mind az állam, mind a munkavállalók képviselői számára. A túlkapások 2005-től váltak ismertté, amikor újabb részletek láttak napvilágot kenőpénzekről és örömutakról. Erre ugyan Klaus Volkert, az akkori üzemi tanácselnök lemondott, a botrány azonban évekig bizonytalanságban tartotta a céget.
Az Európai Bizottság többször követelte a VW-törvény módosítását, de az alapvető különleges jogok az EB döntése után is érintetlenek maradtak. Azóta Németország megerősítést kapott az EU legfelsőbb bíróságától, hogy a VW-csoport részvényeseinek 20 százalékos kisebbsége – ami nagyjából megfelel az állam részesedésének – meg tud akadályozni fontos döntéseket. A részvénytársaságokról szóló törvény, amely 25 százalékos korlátot szab ehhez, viszont továbbra is minden más részvénytársaságra érvényes. Továbbá: a munkavállalók képviselőinek akarata ellenére nem építhető vagy költöztethető át semmilyen termelési helyszín.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
