Békés megemlékezésre, egy hosszabb sétára és a követelések (mondjon le Miloš Vučević miniszterelnök és Milan Đurić újvidéki polgármester, valamint az állam hozza nyilvánosságra a kínai konzorciummal kötött szerződéseket) átadására készült az a 22 ezer ember, akik a vasútállomásnál gyülekeztek és egy rövid beszéd után az újvidéki városháza felé vették az irányt.
Már a vasútállomáson is ott volt az a tartálykocsi, amelynek oldalán az ivóvíz felirat szerepelt, de a tartályban szennyvíz volt, s aztán kiderült, hogy a városháza előtti performance-hoz is szükség volt a járműre, ugyanis a szennyvizet a városháza bejárata elé locsolták. Az egyik szervező azzal indokolta a cselekedetet, hogy most legalább megtudja a hatalom, hogy mivel itatja a népet immár tizenkét éve.
Hiába szólították fel a tüntetés vezetői, elsősorban Miša Bačulov korábbi sportoló megafonnal többször is a tömeget, hogy ne rongáljon, a vörös festék azért folyamatosan repült a városháza falára és az ott álló szervezők, valamint az újságírók, operatőrök is kaptak belőle. Nem maradt el a kőzápor se, aminek következtében néhány ablak betört, és az ajtón levő üveg is erre a sorsa jutott, így a képviselőknek ez annyiból megkönnyítette a dolgát, hogy zárt, de lyukas ajtón keresztül tárgyalhattak a rendőrökkel, akik a városházát belülről védték, és közölték, nem veszik át a követelésekről szóló dokumentumot.
Ezt a patthelyzetet használta ki az a maroknyi huligán, akik kapucnit és maszkot viseltek: szó szerint ostrom alá vették a városházát, botokkal, rudakkal, kövekkel, létrával (!) mentek neki az épületnek, leverték a biztonsági kamerákat, Béke feliratot és Mercedes jelet festettek a bejárat melletti falakra, fáklyákat és petárdákat dobtak be a betört ablakokon keresztül.
A polgárok egy része döbbenten nézte a történteket, és tűrte, hogy a rendőrök időről időre bevetett könnygáza az ő szemüknek is ártson. Ekkor már egyre kevesebben voltak a téren, s többen is arról számoltak be, hogy a kisebb keresztutcákban a rendőrök igen nagy számban jelen vannak, és csak idő kérdése, hogy mikor lendülnek akcióba. Ez végül nem következett be, ugyanis a huligánok elhagyták a városháza előtti teret, de nem futva, hanem szépen, lassan, kényelmesen elsétáltak onnan.
A következő percekben már arról szóltak a hírek, hogy civil ruhás rendőrök veszik őrizetbe az embereket, és közlik velük, hogy felvétel készült, amikor kővel vagy festékkel dobálták a városházát.
Pár perccel később pedig minden tájékoztatási eszköz arról számolt be, hogy Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke megérkezett Újvidékre és hamarosan beszédet intéz a… nem, nem a néphez, hanem a Szerb Haladó Párt tagjaihoz a bulvárlap Informer televízióján keresztül. A köztársasági elnök meg is jelent a párt újvidéki székházában, előtte a párt tagjai olyan tömeget képeztek, hogy senki, még az újságírók se jussanak az elnök közelébe, így a beszédet csak az Informer Televízió közvetítette, amelynek stúdiójában ott ült Ana Brnabić korábbi miniszterelnök, aki jelenleg a köztársasági képviselőház elnöke, aki köszönetet mondott a házigazdának, hogy ilyen részletesen és folyamatosan beszámoltak az újvidéki eseményekről, így mindenki láthatta, hogy a tüntetők nem emlékezni mentek oda, hanem törni-zúzni, mivel csak ezt tudják, és egy kis jóérzés se szorult beléjük, hiszen egyszer se tisztelegtek az elhunytak emléke előtt (ez persze nem volt igaz, de ez a tény nem zavarta egyik vendéget és a műsorvezetőt se).
A tüntetés másnapján a rendőrség közölte, hogy tizennégy tüntetőt őrizetbe vettek. Arra a kérdésre, hogy miért hagyták elsétálni hétfőn este azokat, akik rongáltak, és arra, hogy az államelnök miért csak hétfőn ment Újvidékre, és akkor se a néphez, hanem a párttagokhoz szólt, nincsenek válaszok. Az előadás véget ért, a függöny legördült. És még mindig vannak, akik tapsolnak…
Huligánok rongálják az újvidéki városházát (Fotó: Beta)
