Egyedülálló választási párbaj folyt Amerikában: egy ex-elnök a jelenlegi alelnök ellen, egy bűnöző egy volt államügyész ellen, egy férfi egy nő ellen, egy fehér ember egy színesbőrű ellen. Donald Trump és Kamala Harris a világ leghatalmasabb hivataláért küzdöttek, és győztesként az elítélt bűnöző került ki a párharcból. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydney-ig és Londontól Washingtonig.
Az oslói Dagbladet című liberális napilap így összegezi az amerikai elnökválasztást:
„Trump szilárd választási győzelmet aratott, bár nem jelent földcsuszamlást. Erre a győzelemre sokan számítottak még a választások előtt. Az viszont meglepő, hogy összességében is ő kapta a legtöbb szavazatot, hiszen ezt sem 2016-ban, sem 2020-ban nem érte el. Lehet, hogy Kamala Harris több elektori szavazatot nyert, mint korábban a többi vesztes, de Trump győzelme biztos.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap azt fontolgatja, hogy miért szavaztak olyan sokan a republikánusra:
„Amikor a választási eredmények koherens képpé álltak össze, sok szavazó üzenete a következő volt: szükségünk van rá. Nem látunk jó jövőt gyermekeinknek. Arra fogunk szavazni, aki még jobban riaszthat, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem igazán alkalmas erre a tisztségre. Ez magyarázhatja azt is, hogy sok ember fontos kérdésekkel kapcsolatos nézetei és szavazói magatartása között tátongó szakadék van. Az amerikaiak továbbra is támogatják az abortuszjogokat, de olyan jelöltekre szavaztak, akik valószínűleg nem védik meg azokat. Sokan ésszerű fegyverellenőrzést szeretnének, de olyan embereket választottak, akik lojálisak a fegyverlobbihoz.”
A londoni The Times című konzervatív napilap a demokraták kudarcát a túlzott önbizalomnak tulajdonítja:
„Honnan jött ez a bizalom a választás napjához közeledve? Egyrészt az volt az érzésük, hogy különösen a nők lázadnak fel az abortuszt korlátozó törvények ellen, és az is, hogy Trump macsó viselkedése nem tetszene nekik. Úgy tűnik, ez a hit abban, hogy a nők emiatt Harrist támogatják, téves volt. Sőt, a demokraták abban is reménykedhettek, hogy az elkötelezett helyi kampányuk, amelyben az önkéntesek járnak házról házra meggyőzni a választókat, döntő fontosságú lesz. Azt gondolhatták, hogy az ilyen típusú kampány fontosabb, mint amilyen valójában volt.”
„Trump második ciklusa látványosabb lehet, mint amilyen a 2017 és 2021 közötti volt” – írja az amszterdami NRC című liberális napilap:
„Alig van kritikusa a Republikánus Párton belül. A konzervatívok által uralt Legfelsőbb Bíróság júliusban széles körű mentelmi jogot biztosított Trumpnak, és ezzel gyakorlatilag semmi sem akadályozza meg abban, hogy határfalat építsen, több millió illegális bevándorlót kitoloncoljon, kereskedelmi akadályokat állítson fel és esetleg megtorlással fenyegesse politikai ellenfeleit. Pártjában a keményvonalasok még szigorúbb abortusztörvényeket és drasztikus változtatásokat fognak szorgalmazni az oktatási rendszerben.”
A The Sydney Morning Herald című centrista napilap kemény szavakat használ:
„Ha George Washington volt az amerikai demokrácia atyja, akkor Donald Trump arra pályázott, hogy ennek a sírásója legyen – és most képes lesz teljesíteni ezt a küldetést.”
A hongkongi székhelyű Ming Pao című, a pekingi kormányhoz közelálló napilap ezt teszi egyértelművé:
„Először költözik egy elítélt bűnöző a Fehér Házba. A végén kialudt a demokrácia őrtüze, aminek az Egyesült Államok korábban látta magát. Ugyanakkor nemcsak Kínát, hanem az EU-t is újabb kereskedelmi háború fenyegeti Washingtonnal.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap arra kíváncsi, hogyan nézhetnek ki a transzatlanti kapcsolatok Trump új elnöksége alatt:
„Trump előző alelnöke, Pence még afelől biztosított bennünket, hogy Európa és az USA szövetsége elválaszthatatlan. De ez a hozzáállás valószínűleg már a múlté, mivel Trump a választási kampány során nyíltan megkérdőjelezte a NATO célját. Trump leendő alelnöke, J.D. Vance alapvetően azt mondja: biztonság igen, de csak azoknak, akik fizetnek érte. Sőt mi több, Vance elképzelései az ukrajnai háború befejezéséről lényegében egybeesnek Putyin követeléseivel: Oroszország megkapja a megszállt ukrán területeket, Kijev kénytelen lesz semleges maradni, a háború sújtotta ország újjáépítése pedig Európa vállára hárul. Zavaros idők jönnek.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap úgy véli, hogy különösen Németország nincs felkészülve Trump újabb hivatali idejére:
„A német kormány mindent a Harris-győzelemre tett. Ez hiba volt. Trump győzelme most könyörtelenül felfedi a német kormány hibáit. Joe Biden hivatali idejét arra kellett volna felhasználnia, hogy függetlenebbé tegye magát az Egyesült Államoktól. Ehelyett Németország átaludta az elmúlt négy évet. Ez különösen igaz a német védelmi politikára. Végső soron az USA-ra, mint védőhatalomra mindig számíthattunk. De ha az USA Trump alatt csökkentené az Ukrajnának nyújtott segélyt és kevésbé venne részt a NATO-ban, Scholz kancellár lenne Európa legfontosabb embere a védelem terén – és ezt a vezető szerepet is be kellene töltenie. Eddig azonban nem így viselkedett.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap emlékeztet arra, hogy az új amerikai elnöknek a közel-keleti válságokkal is meg kell majd küzdenie:
„Az USA számára jelenleg az iráni atomprogram jelenti a legnagyobb kihívást. Irán bejelentette, hogy közel áll egy atombomba gyártásához. Ha az USA ezt meg akarja akadályozni, akkor ezt most kellene megtennie. Az új elnöknek a gázai háborúval is meg kell küzdenie. Lesz-e tűzszünet és új palesztin tanács, amely a tűzszünet nyomán átveszi a kormányzást Gázában? Aztán az Ovális Irodában egy sárga papír is lesz az asztalon, amelyben az a kérdés merül fel, hogy ki fizesse a gázai újjáépítést. A Közel-Kelet azonban még több kérdést tartogat: továbbra is bojkottálni kell a szíriai Aszad-rezsimet? El kell fogadnia az USA-nak, hogy a huszik kereskedelmi hajókat támadnak meg a Vörös-tengeren és ezzel veszélyeztetik a világkereskedelmet?”
A torinói La Stampa című liberális, régebben fasiszta, majd antikommunista napilap azt vizsgálta, milyen következményekkel járhat, ha Trump megnyeri a választást:
„Hirtelen ijesztő lett a demokrácia, mintha megváltoztatta volna természetét és DNS-ét, mintha háborúvá vált volna. […] Ha Donald Trump nyer, akkor mi európaiak igazi forradalom elé nézünk. Tudunk egy olyan amerikai elnök mellett állni, aki elnyomó vámokat akar kivetni ránk, a magyarországi Orbán Viktort választotta legfontosabb beszélgetőpartnerének Európában, nem tagadja személyes kapcsolatát az orosz Vlagyimir Putyinnal, és óriási fegyverbefektetéseket követel Európától, hogy ne mondjon le a NATO-ról? Vagy átadjuk magunkat az új úrnak a Fehér Házban, vagy kitalálunk egy új Európát, amely együttműködik, hogy saját képességeit és erősségeit felhasználva kikerüljön ebből a mocsárból. […]. A rossz vég megelőzése érdekében Európának újra kell élesztenie kómába esett közös tudatát. Más alternatívája nincs.”
A londoni The Independent című liberális digitális napilap az amerikaiak aggályaival foglalkozik:
„Tagadhatatlan tény, hogy Donald Trump sok olyan amerikait talált, akik úgy gondolják, hogy rosszabbul állnak most, mint négy évvel ezelőtt, aminek a hangsúlyozását a volt elnök soha nem hagyja ki. Panaszkodnak az ipari munkahelyek külföldre telepítésére, a megfizethetetlen lakhatásra, a magas adókra – és mindenekelőtt az inflációra. És a bevándorlás mértékétől is félnek. A Biden-kormányzat nyilvánvalóan nem foglalkozott ezekkel az aggályokkal, beleértve a külpolitikát. És Kamala Harris nem mindig vette komolyan a nép aggodalmait és nem győzte meg eléggé a kétkedőket.”
„Orbán Viktor: Számos tervünk van Donald Trump elnök úrral a következő évre”, írja a budapesti 24.hu című, Magyarország egyik legnagyobb, leglátogatottabb online oldala és így folytatja:
„Egy fényes győzelmet látok. A nyugati politikatörténet talán legnagyobb visszatérését, hatalmas küzdelmet. Börtönnel fenyegették, elvették a vagyonát, meg akarták ölni, szembefordult vele a teljes médiavilág Amerikában, és mégis győzött – mondta a magyar miniszterelnök egy a tévé előtt átizgult éjszaka után, Trump kampányának narratíváit ismételve a videóban.
»Ez mindenkinek, aki hisz az akaratban, a küzdelemben, a kitartásban, nagy biztatást jelent. A világnak pedig a béke reményét.
Az év elején abban bíztunk, hogy az év végére a nyugati világban többségben lesznek a békepáti erők és legyőzzük a háborúpártiakat. Erre most óriási esély van, és ha így történik, akkor megoldódhat a gazdaság problémája és az amerikai–magyar kapcsolatok is visszatérhetnek a régi aranykorba. Számos tervünk van, amiket Donald Trump elnök úrral a következő évben végre tudunk hajtani« – mondta Orbán Viktor, az orosz–ukrán háborúra utalva, amiről Donald Trump régóta azt hangoztatta, hogy szinte egyből véget tudna neki vetni.”
Donald Trump győzelmi beszédet tartott, aranykort ígér az Egyesült Államoknak, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A republikánus politikust elítélt bűnözőként választották meg az Egyesült Államok 47. elnökévé. Legalább egy időre egységet szeretne. Minden nap értetek fogok harcolni – jelentette ki Donald Trump abban a győzelmi beszédében, amelyet keleti parti idő szerint szerda hajnali 3 órakor tartott a floridai Mar-a-Lagóban álló kúriáján, a republikánus elnökjelölti eredményvárón. Az Egyesült Államok újrázni készülő 45. elnöke – aki minden jel szerint a 47. is lesz – mindenkinek megköszönte a támogatást, aki az eszébe jutott, és megkockáztatta, az Egyesült Államok »aranykora« következik most. – Segíteni fogunk az országnak, amelynek égető szüksége van segítségre. Megjavítjuk a határainkat, megjavítunk mindent ebben az országban. Van oka, hogy ma történelmet írunk, hogy legyőzték azokat az akadályokat, amelyekről senki sem gondolta, hogy lehetséges – jelentette ki.
Ezt követően felsorolta a csatatér-államokat, amelyeken a győzelme múlt, majd még egyszer köszönetet mondott az egybegyűlteknek.”
Trump szalutál a Der Spiegel címlapján (Fotó: Shutterstock)
