Német Nikolettel először 2019-ben beszélgettünk, méghozzá arról, hogy miért döntött úgy, hogy az anyaországban folytatja egyetemi tanulmányait, amely a pedagógiára épült, és egy igen érdekes hobbival, a cukrászattal egészült ki. Öt évvel később Nikit immár saját cukrászműhelyéről, a zentai Cake Storyról faggattuk. Válaszaiból megismerhettük elmúlt öt évének mélységeit és magasságait egyaránt.
Régóta ismerjük egymást, tudomásom szerint elsősorban tanulni mentél jó néhány évvel ezelőtt Szegedre.
– Így igaz, valóban az egyetemi tanulmányaim miatt költöztem annak idején Szegedre, ahol elvégeztem a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán a pedagógia alapszakot, elkezdtem a Neveléstudományi Intézetben a mesterszakot, és ezzel párhuzamosan – mivel tinédzserkorom óta érdekel a cukrászat – dolgozni kezdtem egy cukrászdában pultos kisegítőként.
Idővel a kollégáim és a vezetőség is látta, hogy számomra ez több mint egy szimpla munka, és minden adandó alkalmat meg is ragadtam, hogy segíthessek a cukrászoknak, akik rendkívül készségesek voltak, ezáltal rengeteget tanultam tőlük. Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mivel a tulajdonos is maximálisan támogatott ebben, így el tudtam kezdeni egy kétéves cukrászképzést is. Abban a kis szabadidőmben, ami maradt, otthon tanultam, gyakoroltam és folyamatosan kísérleteztem, hogy mit hogyan tudnék még jobban, hatékonyabban csinálni, esetleg még egy kicsit a saját ízlésemhez közelebb hozni.
Aztán egyre feljebb és feljebb lépkedtem a ranglétrán, gyakornokból először fél munkaidős, majd teljes munkaidős cukrász, ezt követően pedig vezető cukrász lettem. Nagyon szerettem, végtelen odaadással tudtam csinálni minden egyes pillanatát, még a számtalan viszontagság ellenére is, legyen az a hajnali felkelés, a végtelen hosszúnak tűnő munkanapok, vagy akár a gyakornokok képzésével járó pluszfeladatok. Körülbelül fél-egy év elteltével jött el az az időszak, amikor a vezetőséggel együtt azt láttuk, hogy ennél nagyobb kihívásokat is képes vagyok teljesíteni.
Az élet fura véletlenjeinek köszönhetően egy olyan lehetőség jött szembe velem, amely mindig is dédelgetett álmom volt. Állást hirdettek egy általam igen nagyra becsült budapesti tortaműhelyben, ahová jelentkeztem, és egyből felvételt is nyertem. Bár nagyon nehéz volt Szegedet elhagynom, mert imádtam a csapatot és a várost is, be kellett látnom, hogy a szakmai fejlődésem érdekében muszáj mennem. Ezután minden felgyorsult kicsit, mire felocsúdtam, már egy teljesen új helyen, új környezetben, új csapatban próbáltam helytállni és folyamatosan tanulni, gyakorolni, fejlődni. Majdnem egy évet töltöttem Budapesten, de a szakmai előmenetel mellett valahogy nem éreztem azt, hogy ez az az út, amit szeretnék. Bármennyire is jó volt ott, nem éreztem otthon magam, volt bennem egy folyamatos elvágyódás. Tudod, mint amikor mindenki azt mondja neked, hogy milyen jó, hogy ott vagy, ahol, de te belül azt érzed, hogy neked ez nem igazán jó, hiába próbálod akár magadra erőltetni is. Idővel – talán épp az erőltetés miatt – egyre kevésbé éreztem jól magam, és egyre inkább az volt bennem, hogy a saját utamat kell járnom.
Mi történt ezután?
– Elkezdtem megfogalmazni, hogy hogyan is néz ki ez a bizonyos saját út. Azt éreztem, hogy ahhoz, hogy ezen tudjak járni, vissza kell költöznöm Zentára vagy
Szegedre, ami az egyetemi évek alatt a második otthonommá nőtte ki magát. Rengeteget gondolkodtam, gondolkodtunk, hogy mi legyen. Közben mindenki bátorított, támogatott bennünket, így végül arra jutottunk, hogy most vagy soha, nyitunk egy cukrászműhelyt Zentán, mert ha most nem próbáljuk meg, akkor talán soha többé nem lesz erre lehetőségünk. Ezután újra felgyorsult minden… Elkezdtünk megfelelő helyet keresni, majd kialakítani azt az infrastruktúrát, amely mind színvonalban, mind minőségben azt a szintet képviseli, amelyet mi is elvárunk magunktól és az alkotásainktól.
Ez sokkal merészebb, mint, mondjuk, cukrászként munkát vállalni idehaza vagy akár Szegeden.
– Merészség – nem is gondoltam, hogy valaki majd merésznek tart egyszer. Nyilván nagyon nem egyszerű a helyzetünk, és rengeteg kihívással szembesülünk nap mint nap, de hiszünk abban, hogy ha valamit igazán jól és tiszta szívvel csinálunk, akkor az egyrészt látszik, másrészt mások is érzik és értékelik ezt. Erre a fajta értékteremtésre pedig, úgy tűnik, egyre nyitottabbak a vajdasági emberek is, hiszen mindenkinek szüksége van valami apróságra, ami megédesíti a hétköznapjait, egy kis szépségre, valami újra. Azzal, hogy mi itthon, Zentán nyitottuk meg a kis műhelyünket, épp a fent említett értékeket szeretnénk kicsit előtérbe hozni, és nem utolsósorban megmutatni, hogy nem csak a kifejezetten nagy városokban lehet ezt megvalósítani.
A közösségi oldalaidon jól látszik, hogy nem a klasszikus vonalat képviseled, egészen pontosan új köntösben képviseled, ha képviseled is azt. Ez tudatos volt?
– Abszolút tudatos. Számomra mindig is a francia vonal volt, ami magával ragadott, és ezt az irányt fogjuk továbbra is képviselni, de időről időre azért néhány klasszikust is előveszünk majd. Igaz, ezeket igyekszünk a saját stílusunkban kicsit újragondolni, új formákba önteni, új textúrákkal felruházni, miközben meghagyjuk a saját jellegzetességeiket is. Ez nyilván rengeteg munkával, valamint folyamatos tanulással, kísérletezéssel és teszteléssel jár, ami nagyon sok időt és energiát vesz igénybe, de roppant mód élvezem.
Abban is eltérünk kicsit, hogy cukrász- és tortaműhelyként szeretünk hivatkozni magunkra, mivel nem a klasszikus értelemben vett cukrászda vagyunk. Műhelyünkben folyamatos termelés zajlik, ezáltal nincs is lehetőség a helyben fogyasztásra. Kizárólag rendelésre és elvitelre készítünk termékeket. Ez alól talán a vásáraink jelentenek bizonyos értelemben kivételt, hiszen – bár helyben fogyasztás ilyenkor sincs – ezeken a napokon a rendeléseken felül is igyekszünk olyan édességekkel kedveskedni a vásárlóink számára, amelyekkel nem feltétlenül találkoznak minden nap, vagy nem biztos, hogy megrendelnék, ameddig meg nem látják vagy ki nem próbálják azokat. Ezek a „sütivásárok” a kapacitásunktól függően havonta egy vagy két alkalommal kerülnek megrendezésre.
A környéken maximum háznál próbálkoznak cukrászok, háziasszonyok ilyesmivel, aztán különböző csoportokban értékesítik a termékeiket. Milyenek a visszajelzések és a tapasztalataid azzal kapcsolatban, hogy te üzletet nyitottál minderre? Úgy is kérdezhetném, hogy jól megy, megérte?
– Nézd, mi, akik hivatalos üzletet nyitottunk, rengeteget dolgoztunk azon, hogy kiváló minőségű, ellenőrizhető alapanyagokat szerezzünk be, rendes termelést állítsunk elő, megfelelő és tiszta körülmények között, modern eszközökkel dolgozzunk. Folyamatosan tanulunk, fejlődünk, képződünk és képzünk is. Adózunk, bérleményt, dolgozót fizetünk és így tovább. Nyilván ebből fakadóan az áraink is magasabbak, amit sokan rosszallóan fogadnak, drágállnak, mert összehasonlítanak minket a fent említett jelenséggel, amelyet nem szeretnék részletezni. Nem győzzük elégszer és elég helyen elmondani, hogy ezt hosszú távon csak úgy lehet csinálni, ha hivatalosan teszi az ember. Mert így vagy hiteles a vásárlóid felé, és így tudsz értéket teremteni. Azt hiszem, a korábbi kérdésednél is említettem, de hisszük – sőt, jönnek a visszaigazolások is –, hogy az, amit mi beleteszünk, minőségi munka, és a részletekre való odafigyelés a termékeken is visszatükröződik, és pont emiatt szeretik az emberek.
Hogy megérte-e? Kérdezz meg 5 év múlva! Nyilván egy ilyen vállalkozás esetében a megtérülés években mérhető, de abból a szempontból már most mindenképp megérte, hogy látom, a vásárlóink szeretik, amit csinálunk, szerencsére sokan visszajárnak, vágynak az új ízekre, és értékelik azt a pluszt, amit igyekszünk odatenni minden torta, süti vagy épp pogácsa mögé.
Hogyan áll össze a csapatod?
– Jelenleg a műhelyben ketten vagyunk. Ágit nemrég vettük fel, ő igyekszik minden olyan dolgot megcsinálni, amivel segíti a termelési előkészületeket, valamint a pultban is találkozhattok vele, mondhatom, hogy igazi kincs, úgy érzem, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a csapatunk tagja lett. A másik hatalmas támaszom a párom, aki tényleg mindenben segít, ő felel az arculatunkért, a fotókért, a közösségi médiafelületeinkért, és a kiszállítások alkalmával vele is találkozhattok. Engem vezető cukrászként az anyagbeszerzés egy része, a termelés és a cukrászmunka nagy része vár általában. Ezenfelül a színfalak mögött rengeteg embert fel tudnék sorolni a világ egyik legtámogatóbb családjától és barátaitól kezdve egészen a helyi gyümölcsöket árusító kereskedőkig, hiszen mindenkinek megvan a saját szerepe abban, hogy minőségi alapanyagokból tudjunk dolgozni, és a termékeinket előállítani.
Mit lehet nálatok kapni?
– Fő profilunkat a torták képezik, ezen belül is leginkább dekortortákat árulunk, amelyek amellett, hogy szerintünk jól néznek ki, bátran állítjuk, még
kifejezetten finomak is. A kínálatunk többi részét főként sós és édes aprósütemények, mentes (tej-, liszt-, cukor-, tojásmentes) termékek, a sütivásárok alkalmával pedig a szezonalitásra jellemző desszertek teszik ki. Ezenfelül pedig büszkék vagyunk az egyre bővülő kekszválasztékunkra is, melyet a pultban mindig megtalálhatnak a betérők. Ugyanakkor a kérdésed azért is aktuális, mert a háttérben nagyon dolgozunk azon, hogy a vásárlói igényekre gyorsan reagáljunk, ezáltal pár speciális termékkel is bővül a kínálatunk, amelyek közül néhánnyal már a zentai karácsonyi vásáron is találkozhattok.
Milyen további céljaid vannak a vállalkozásoddal?
– Azt mondanám, hogy elsősorban elképzeléseim, vízióim vannak azzal kapcsolatban, hogy hol szeretném látni. A cél pedig az, hogy oda eljussunk. Szeretném, ha az infrastrukturális kereteinket folyamatosan tudnánk fejleszteni, bővíteni, ezzel párhuzamosan pedig a termelésünk és a csapatunk növekedhetne még egy picit, ahogyan a piacunk is mind az egyéni, mind a céges partnerek felé. Végezetül pedig talán valamikor a nem is olyan távoli jövőben azon féltett álmom is valóra válhat, hogy ismét oktathassak egy-egy műhelyünkben megvalósuló workshop keretein belül.
