A kishegyesi Világos Adriana már évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet az atlétika világában a gerelyhajítók között, s azóta a versenyeken sikert sikerre halmoz. Kétszeres felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres U20-as világbajnok, s szeptember eleje óta 65,64 méterrel tartja az országos rekordot is. Az Európai Atlétika-szövetség 2024-ben a Feltörekvő Csillag díjat is neki adta. Húszévesen kijutott a párizsi olimpiára, ahol végül a 13. helyen végzett.
A fiatal lány emellett egyetemre jár, kitartóan edz, és nem mond le az álmairól. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és az Active Kids Egyesület rendezvényén beszélgettek vele és edzőjével, édesanyjával, Világos Györgyivel a résztvevők, ahol a fiatal sportolót álmairól, sikereiről faggatták.
Adriana kezdetben kézilabdázott, és abban is hasonlóan jól teljesített, ám végül a gerelyhajításnál maradt, mivel, mint mondta, abban megtalálta önmagát.
„Céljaim, álmaim voltak ebben a sportágban, amit a kézilabdával kapcsolatban nem éreztem, hiába szerettem. Amikor gerelyt hajítok, abban otthon érzem magam, és mindenki így érzi, aki megtalálja magát valamiben. Érzem, hogy ezt folytatni kell, és mindig kihívás számomra, amikor ott állok a kifutón, hogy tökéletes mozdulatsort mutassak be, és minél messzebbre dobjak”– mondta Adriana.
A felkészülés
Adrianát édesanyja edzi, aki szintén díjat nyert az év edzője kategóriában.
„Kézilabdában is nagyon erős volt, ott is erőseket dobott, azonban úgy láttam, hogy ott gyakran kapcsolódik be csak a játék vége felé, esetleg a dobást átengedte másnak. A tanára egy vortex versenyre vitte a gyerekeket, két óra alatt kellett elsajátítani azt, hogy ezt a kis rakétához hasonló dolgot hogy kell eldobni. Talán akkor láttuk meg ezt a lehetőséget igazán. A gerelynél azt látom, hogy teljesíteni akar, álmai, céljai vannak ezzel, és arra törekszik, hogy a legjobb legyen. Így hát otthagytam a polgári foglalkozásomat, és ketten együtt tanultuk meg a gerelyhajítást, és jelenleg is én edzem őt” – emlékezett vissza Világos Györgyi. Mint mondta, nem ritka az, hogy a szülők edzik az atletizáló gyermeket, hiszen ezek a sportágak igen specifikusak, és az edzőtől is teljes elköteleződést igényelnek, akinek szintén maximálisan fel kell készülnie. Erre nem mindenki képes, emelte ki, azonban egy szülő bármit megtenne a gyermekéért.
„Természetesen, amikor edzés van, akkor én edző vagyok, otthon pedig megpróbálok anyuka lenni, de nehéz ezt a kettőt szétválasztani. Amikor sikeresek vagyunk, akkor anyukaként, edzőként is örülök. Azonban, ha valami nem sikerül, az edző hazamehet, én viszont látom azt, ha Adriana szomorú, és olyankor nekem kell lelket önteni belé. De élvezem ezt az edző-anyuka szerepet, és talán pont ezért Adriana az edzéseken is jobban megnyílik, elmondja, ha valamit máshogy szeretne” – tette hozzá. Adriana még csak 20 éves, azonban nagyon komoly napi rutint tart, ami rengeteg kitartással és lemondással jár.
„A napi rutin attól függ, hogy a szezon melyik részénél tartunk. A felkészülési időszakban máshogy néznek ki a napjaim, mint a versenyszezonban, ahol többet utazunk. A reggel mindig hidratálásból, vitaminokból és a nutricionista által összeállított reggeliből áll, valamint hetente többször edzek is. Az edzésen kívül egyetemre járok Újvidékre, a testnevelési magánegyetemre. Szeretem követni az órákat, hiszen mindig hallok valamit, amit be tudok építeni a sportkarrierembe, az edzésembe” – mesélte a hallgatóknak Adriana.
A verseny
Halasi Szabolcs az Active Kids képviseletében a versenyekről is kérdezte a sportoló–edző anya–lánya párost. Adriana rengeteg versenyre kijutott, és dobogóra is léphetett, így sokakat érdekelt az is, hogy milyen érzés lehet világklasszis sportolók ellen kiállni, hogyan viszonyulnak a fiatal sportolóhoz és legfőképpen, hogy lámpalázas-e Adriana a versenyeken.
„A korosztályos vagy junior versenyeken kevésbé voltunk lámpalázasak, jobban átvészeltük az idegességet. Azonban, amikor már idősebbekkel kezdett versenyezni, idegesebbek lettünk. Adrianának meghatározó a verseny előtti utolsó edzés: ha azon az edzésen jól dob, akkor a versenyen is jól fog dobni. Azonban, ha ez nem olyan jó, akkor kell dolgozni ezen, lelket kell önteni belé” – mondta Gyöngyi.
„Talán az önbizalom a fontos, az segít. Megpróbálok úgy menni a versenyekre, hogy bízom a sok munkában, amit együtt végigcsináltunk. Sosem hagyom ki az edzést, nem csinálok olyat, ami miatt később bűntudatom lehetne, hogy amikor ott állok, akkor azt tudjam mondani magamnak, hogy nincs semmi, amit még megtehettem volna, hogy jobb legyen. Ez mindig megnyugtat” – mondta Adriana.
Mint mondták, fantasztikus számukra a sportvilág, hiszen a világklasszis sportolókban is ott a versenyszellem, és befogadják Adrianát, jó hangulatban telnek a versenyek. Adrianát azokról a dobásokról is kérdezték, amelyekre a legbüszkébb.
„Az első 60 méteremre büszke vagyok, valamint a 400-as gerelyre, ami szintén különleges volt. Akkor, amikor ezt megdobtam, még tinédzser voltam, dühös mindenre. Akkor élveztem nagyon a gerelyhajítást, hiszen minden edzésen kidobhattam magamból mindent, ami zavart vagy nyomta a lelkem egész nap. Akkoriban versenyen nehéz volt megismételni ezt a hatvan métert, de amikor először sikerült, éreztem, hogy ez nagy lépés. Sokat váltottam gerelyt, így minden alkalommal olyan volt, mintha elölről kellett volna kezdenem, hiszen más volt a hossza, a súlya. A technikát is sokat variáltam, törekedtem a tökéletességre. 500-as gerellyel 70 métert dobtam, ezt is kiemelném, hiszen amint megdobtam a 60-at, egyből a 70 lett az új cél. Egy időben nem igazán szembesültem a realitás fogalmával, és mindig óriási célokat tűztem ki magam elé, viszont vicces, hogy akkoriban szinte mindet el is értem. Mostanra reálisabb célokat tűzök ki magam elé. A 600-as gerellyel a 64 volt a cél, ezt 3 évig nem tudtam megdobni, küszködtem vele. Egy ponton ez már nyomás volt rajtam, bizonyítani akartam. Az idei bajnokságon azonban sikerült ezt megdobnom, hatalmas öröm volt ez, hiszen régóta vártam ezt a pillanatot. Végig bíztam abban, hogy ez sikerülni fog, többször közel is kerültem hozzá, végül sikerült” – mesélte Adriana.
Az elért eredmények
Ami még különlegessé teszi Adriana karrierjét, az az, hogy nőként, faluról származva, magyarként áll a dobogóra, így hát az előadás után mi is megkérdeztük, hogy milyen érzés több embernek a példaképévé válni.
„Nehéz és nagy felelősség is ez, de ha már csak egy gyereknek vagy felnőttnek az életére bármilyen szinten pozitívan tudok hatni, akkor megéri. Remélem, hogy minél többen tudnak majd velem azonosulni, és hogy jó példakép lehetek” – emelte ki Adriana, akit az olimpiáról is kérdeztünk.
„Eddig 8 évet dolgoztam az olimpiáért, még hozzáadjuk a következő négyet. Remélem, hogy tényleg sikerül ez a pillanat, és hogy az összes befektetett munka, a lemondás meghozza a gyümölcsét majd, és sikerül. Mi mindent meg fogunk tenni ezért”– tette hozzá a sportoló.
