A Demostat szeptemberben végzett közvélemény-kutatásának ma ismertetett eredményei szerint a szerbiai polgárok már nem bíznak sem a politikai, sem a társadalmi intézményekben. A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók mindössze 14 százaléka bízik a szerb kormányban, míg közel háromszor ennyien (48 százalék) kifejezetten nem bíznak benne. A helyi önkormányzatok iránt csak minden tizedik polgár van bizalommal, míg a polgárok 48 százaléka kifejezetten bizalmatlan.
A reprezentatív, 1200 fő részvételével telefonon végzett felmérés eredményei szerint csak minden hetedik polgár bízik a köztársasági szintű intézményekben. Az emberek inkább a szakértők véleményében bíznak, remélve, hogy ők legalább felhívják a figyelmet a hibákra, bár sokan mégsem hiszik, hogy a felelősök ténylegesen meg lesznek nevezve. Az állampolgárok tíz intézmény iránti bizalmát vizsgálták, a köztársasági elnöktől a rendőrségen át az önkormányzatokig, civil szervezetekig, valamint kormánypárti és ellenzéki politikai pártokig, és az eredmények szerint egyik intézmény iránt sem mutatott bizalmat a válaszadók több mint fele.
Az intézményekkel szembeni bizalmatlanság okai között szerepel a jelentős eltérés az ígéretek és a tényleges intézkedések között, illetve a célok és az eredmények közötti különbség, amelyet az emberek társadalmi helyzetüktől és iskolázottságuktól függetlenül érzékelnek – magyarázta Srećko Mihajlović, a Demostat vezető kutatója.
Mihajlović négy csoportba sorolta az intézményeket bizalmi szintjük alapján. Az első csoportba a köztársasági elnök és a rendőrség tartozik. A második csoportba az önkormányzati elnökök és a szerb parlament kerültek, ahol a bizalom 31 százalék, illetve 28 százalék, míg a bizalmatlanság 48 százalék, illetve 46 százalék. A harmadik, legnagyobb csoportba tartoznak a politikai pártok, a szerb kormány, a szakszervezetek, az önkormányzati szintű hatóságok és a civil szervezetek, ahol a bizalmi szint mindössze 10-15 százalék között mozog. A legalacsonyabb bizalmi szint az ellenzéki pártoknál mutatkozott, mindössze 6 százalék.
Mihajlović hangsúlyozta, hogy a megkérdezettek kétharmada inkább elégedett az életével, mint elégedetlen, ami meglepő, hiszen ezek ugyanazok az emberek, akik nem bíznak az intézményekben és elégedetlenek a munkájukkal. Szerinte ez arra utal, hogy az emberek olyan életformát keresnek, ami számukra kielégítő. A válaszok alapján leginkább azok a polgárok elégedettek, akik jó lakhatási körülményekkel és harmonikus családi, valamint munkahelyi kapcsolatokkal rendelkeznek, míg a fizetés és az anyagi körülmények nem kerültek előkelő helyre az elégedettség okai között, írja a FoNet.
A szakember azonban azt is hozzátette, hogy ezekkel az adatokkal óvatosan kell bánni, mivel sok válaszadó elutasította a részvételt, ami kérdéseket vet fel a reprezentativitással kapcsolatban.
„Átlagosan nyolc-kilenc telefonszámot kell tárcsázni ahhoz, hogy egy válaszadót találjunk. Nem tudjuk, kik azok, akik elutasítottak minket, és az ilyen helyzetek kiegyenlítése érdekében ún. súlyozást alkalmaznak. Ennek van értelme, ha az elutasítás alacsony szintű, de nem ilyen mértékű esetben, ezért a kapott adatokkal szemben óvatosnak kell lennünk” – mondta Mihajlović.
