A mintegy húsz éve, újvidéki székhellyel működő Vajdasági Önkéntes Központ civil szervezet most már Szabadkán is megtalálható. Bóka Ida, a szervezet vezetője elmondta, azt szeretnék, hogy az emberekben tudatosodjon, hogy a Vajdasági Önkéntes Központ nem csak a székvárosiaknak szól.
„Úgy látjuk, az emberek, főleg a fiatalok igénylik, hogy kapcsolatot építhessenek más kultúrákkal, nyelvekkel, ez pedig magától nem történik meg. Ugyanígy, ha külföldről érkezik hozzánk valaki, ő elmegy Újvidékre, Belgrádba, esetleg Szabadkára, azonban a többi települést nem látogatja meg. Megtörténik az, ha valaki nem önszántából kezd el utazgatni, akkor nem is lesz kapcsolata más kultúrákkal, nyelvekkel. Induláskor ez volt az első célunk, hogy a fiatalok utazhassanak, viszont akkor még szükség volt vízumra, így jött létre a civil szervezet, hogy általunk olyan vízumot kaphattak, amellyel elutazhattak és résztvehettek önkéntes külföldi táborokban, projektekben. Ez a vonal a mai napig megmaradt. Békeszervezetként is működünk, hiszen egy nagy nemzetközi civil szervezet ága vagyunk, amely szintén ezeket az elveket képviselik” – fejtette ki Ida, aki kiemelte, hogy nem csak az önkéntességet népszerűsítik, hanem inkább az önkéntesség által egy békésebb társadalom kiépítésén dolgoznak, amiben a volontőrség egy módszer arra, hogy ezt el tudja érni a szervezet.
Békességben, szimbiózisban éljenek a különböző népek, kultúrák
A Szabadkára való költözés spontán alakult ki, mondta Ida, aki hozzátette, az, hogy a szervezet székhelye Újvidék lett, szintén a spontaneitás következménye.
„Sokan migráltak Újvidékre, s a szervezetet alapítók között akadtak újvidékiek is, de olyanok is, akik akkor költöztek a székvárosba az egyetem miatt, és a nyelvi összetétel is vegyes volt. A munka szerbül és angolul zajlott. Voltak önkéntes táborok magyar közösségekben, de ruszin településeken vagy éppen bunyevác falvakban is, igyekeztünk nyitni a kisebbségek felé. Szabadka környékén is bonyolítottunk le projekteket, többek között önkéntesek jöttek a migránsválság idején, amikor a menekültek az erdőkben tartózkodtak, mivel nem volt befogadóközpont. A nemzetközi civil szervezetek tagjai segítettek fordítani a kórházban, a rendőrségen és ahol csak erre igény mutatkozott. Tavankúton is szerveztünk önkéntes tábort, de talán amióta én is ide költöztem, erőteljesebben dolgozunk azon, hogy nyissunk az itteni közösség felé és kétnyelvűsítsünk” – foglalta össze. A nyitás alatt pedig, mint mondta különböző aktivitásokat értenek.
„A nyáron már volt Szabadkán egy tréningünk az edukációs sétatúrákkal kapcsolatban, ilyen túrákat mi szervezni is fogunk. Ezen kívül pénteken és szombaton a Klara i Rosa egyesületben egy szerelőműhelyt is tartunk, ahol kis elektronikai berendezések, gépek javítását tanulhatják meg a résztvevők hozzáértő személyektől. Ez a program is két nyelven zajlik majd, mint ahogy a komplett munkánk is folyamatosan több nyelven történik. Hosszú távon is vannak terveink, szeretnénk, ha érkeznének hozzánk önkéntesek. Eddig mi csak küldtünk embereket külföldre hosszú távú önkéntes projektekre, ami egy két hónaptól egy évig terjedő időszak, megszakítás nélkül. Ezt mi húsz éve csináljuk, a fiatalokat küldjük, mi azonban egy ideje nem fogadtunk senkit. Szeretnénk ezt újra elindítani, és nem csak azért, mert szükség lenne arra, hogy valaki besegítsen, hanem a szimbiózis miatt az önkéntesek és a helyiek között. Ez az, ami gazdagabbá teszi a világot, az életet, impulzust ad az, ha más kultúrák felé nyitunk. Mert ha tényleg kézzel tapintható az, hogy valaki itt van, aki máshonnan jött, és ugyanazok a szokásaink vannak, vagy éppen eltérőek, akkor ezáltal egy kicsit bátrabbá válunk, és lehet, hogy mi is igényeljük azt, hogy megismerjünk más kultúrákat” – mondta Ida.
A Vajdasági Önkéntes Központ munkáját, tevékenységét online követhetjük, csak úgy, mint az általuk kínált lehetőségeket is.
„E-mailen keresztül tudnak bennünket elérni, valamint érdemes a Facebook oldalunkat is követni, hiszen rendszerint közzétesszük a projekteket, a tevékenységeket több nyelven. Az e-mailekre válaszolunk, mindegy milyen nyelven érkeznek, és mindenkit arra bátorítanék, hogy vegyék fel velünk a kapcsolatot. Ha korban, profilban beleillenek, akkor a projektek kapcsán is jelentkezhetnek. Úgy érezzük, hogy elkezdtek jelentkezni magyar résztvevők is, akik részt vesznek a különböző projekteken és kiaknázzák a lehetőségeket, mi szeretnénk, ha ez folytatódna. Ezek a projektek mindenkinek valóak, ha van egy alapszintű angol tudásuk és egy pici bátorságuk. Szeretném, ha minél többen élnének ezekkel a lehetőségekkel, mivel identitásformáló az, amikor valaki részt vesz egy csereprogramban, önkéntes projektben – foglalta össze Bóka Ida.
