„Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el” (Jakab apostol leveléből).
„Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak” (Lukács evangéliumából).
Hazudni nem szabad
Ha valamilyen csodás törvény előírná, hogy a politikában nem szabad hazudni, akkor a jelenlegi vezérek közül senki sem pályázna tisztségre. Mert a hazugság és üres ígérgetés lett a politikai meggyőzés fő eszköze. Amíg a tömeg nem gondolkodik, hanem ezt benyeli – nem lesz másként.
Régen a hatalom, a hatalomban való részvétel azt jelentette, hogy lehetőséget és eszközt kapunk a cselekvésre. A közösség érdekében. Hivatásos vagy amatőr politikusként élvezettel tettünk is sok hasznosat. Ez a korszak Tito halálával és a vadhajtásoktól burjánzó többpártrendszer életre kelésével – megszűnt. Már nem a cselekvési lehetőség, hanem a jól fizetett állás, a saját zseb tömése, a lopás lett a politizálás indítéka. Innentől nem a nép érdekében kellett cselekedni, elég volt a pártelnök parancsait szó nélkül végrehajtani.
Egy ilyen „parancs” volt, hogy bármit hazudni a népnek nem csupán szabad, hanem kötelező! (Tisztelet a kivételnek, amire nem tudok példát mondani.)
Hiába sírom vissza a régi szép időket, amikor még volt erkölcs, felelősség és felelősségre vonás. Már nem tér vissza. Bárhogy szavazgatunk. Vagy ötven-száz év múlva mégis?
A gyávaság a magyar virtus?
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze (akit a kormányoldal igyekszik kiiktatni a jótékonysági tevékenységből, mert bírálni meri a FIDESZ-t) érdekes dolgot mondott a (tönkretételre ítélt) Klub Rádióban: „Magyarország olyan ország, ahol a gyávaság nemzeti érték.”
Gondolkodom. Mi, vajdasági magyarok mennyire vagyunk ebben magyarok?
Nem érdekli a nyáj a pásztorát
Nyilvánvalóvá vált, hogy a VMSZ új elnöke folytatja az apjától örökölt, vajdasági magyarságot megosztó politikát. Nem ezt vártam tőle, hanem az összefogást. Ez lenne az ideiglenes gyógyír számbeli fogyatkozásunkra. Elmarad.
Ugyan a VMSZ-vezetőség nem arról nevezetes, hogy istenfélő lenne, és érdekli a bibliai intelmek, de hátha elgondolkodik azon, amit Jeremiás próféta sok száz éve leírt:
„Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm juhait – mondja az Úr. Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtek vele. Nos, nekem majd gondom lesz rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint – mondja az Úr. Nyájam maradékát viszont magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket: visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket: nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr.”
Lehet, hogy a vajdasági magyar egységet most már sokkal nehezebb megteremteni, mint ezt a megosztottságot gerjeszteni. Megérné a pluszfáradozást, mert a politikusok hatalmat kaptak. Azért, hogy éljenek vele. Ne csupán megéljenek belőle.
Sajnos még mindig sok a bólogató, saját fejével nem gondolkodó magyar politikusunk. Félnek a Vezér haragjától (ami hagyományosan nagyon kegyetlen tud lenni a VMSZ-ben). Egyik pillanatról a másikra megfosztják a szófogadatlanokat minden tisztségüktől és kényelmes életüktől. Valószínű inkább bólogatnak, és nem kívánnak arra a sorsra jutni, mint a bibliai intéző, Lukács evangéliuma szerint:
„Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.”
A Google fordító bibliai őse
Van a bibliában (Apostolok cselekedetei) egy érdekes részlet:
„Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: »Nem Galileából valók mindnyájan, akik itt beszélnek? Hogyan hallhatja hát őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben született? […] mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!«”
Vehetjük-e ezt úgy, mint a Google-fordító ősi formáját, megnyilvánulását?
Ahogy volt, úgy is lesz
A Mágnás Miska című operettben mondja az egyik cirkuszi kikiáltó:
– Akinek pénze van, ülhet legelőre, akinek pénze nincs, mehet a legelőre!
Ezt a szöveget Bakonyi Károly írta Szirmai Albert zenéjéhez. 1915 táján, tehát több mint száz éve! Még mindig időszerű, sőt: mind időszerűbb!
Kezd túlzsúfolt lenni az a legelő. Mind többen legelésznek, mert pénzük nincs. Hiába sajnálkozom rajta.