Ivanka Popović, a Belgrádi Egyetem korábbi rektora, professzora és a ProGlas tagja az N1 Studio Live műsorában úgy nyilatkozott a külföldi egyetemek Szerbiába érkezéséről, hogy ez „egy ország erőforrásainak kiárusításának része.”
„Ez az emberi erőforrások kiárusítása, az alapvető létünkbe és országunk jövőjébe való beavatkozás. Egyetlen ország sem képes fejlődni, amely nem rendelkezik erős saját oktatással, és nem is lesz jövője” – hangsúlyozta. Popović szerint a külföldi egyetemek érkezése „egy évek óta zajló szisztematikus folyamat része.”
„Úgy gondolom, hogy ismét téves érveléssel állunk szemben: egyetlen jó és minőségi munkát végző egyetem sem fél a versenytől. Az állami egyetemek nem félnek a magánegyetemektől, a magánegyetemek pedig nem félnek az államiaktól, ha minőségi munkát végeznek” – jelentette ki. Hozzátette azonban, hogy a külföldi egyetemek megjelenése nem lenne aggasztó, ha nem vetődne fel a kérdés, milyen feltételekkel érkeznek.
„A Minisztérium – amely a Nemzeti Akkreditációs Testület fölé helyezte magát – olyan szervvé válik, amely eldönti, hogy egyesek működhetnek, mások nem. Ez talán nagy haszonnal jár majd valakinek. Minden átláthatatlanul zajlik, és kérdéses, hogy ezek milyen tanulmányi programokat kínálnak. Lehet, hogy abszurd helyzetbe kerülünk: olyan diplomát szerezhet valaki Szerbiában, amelyet egy más országban bejegyzett egyetem adott ki, és amit itthon honosítani kell” – figyelmeztetett.
„Az erős saját oktatás nélkül nincs fejlődés”
Popović kifejtette, hogy bármelyik egyetemről is legyen szó, az, hogy ezek szabadon működhetnek egy országban, az adott ország erőforrásainak kiárusítását jelenti.
„Ez az emberi erőforrások kiárusítása, ami alapvető létünk és jövőnk része. Egy ország, amely nem rendelkezik erős saját oktatással, nem fejlődhet, és nincs jövője. Ez egy olyan támadás, amely mindent relativizál, és újra elindítja a valódi elit és a hamis elit közötti vitákat. Ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos emberek könnyebb úton jussanak diplomához, anélkül hogy kemény munkát végeznének” – mondta. Hozzátette: a diákok, akik külföldre szeretnének menni, nem feltétlenül azért teszik ezt, mert úgy vélik, hogy ott jobb tanulási körülmények várják őket.
„Azért mennek, mert tudják, hogy ez az első lépés egy jobb munka megszerzéséhez. Nem az az elsődleges cél, hogy jobb helyen tanuljanak és jobb tudást szerezzenek. Az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk az agyelszívást, az az, hogy megváltoztatjuk a körülményeket ebben az országban. Normális országban kell élnünk, amely jogállamként működik. Az emberek rendezett rendszerekben akarnak élni, és amíg Szerbia nem válik ilyenné, addig az emberek továbbra is el fognak menni” – hangsúlyozta.
„A szakma relativizálása”
Popović szerint ez a folyamat a „szakma relativizálásának kérdése is.”
„Amikor a hatalom és a kormányzó párt számára előnyös, hogy az oktatásról vagy sikerekről beszéljen, ezt meg is teszi. Amikor viszont kényelmesebb a szakmát hibáztatni valamiért, akkor szívesen megteszik. A kvázi-elitről szóló vitákban szintén megjelenik ez az érvelés. Nemcsak a felsőoktatási intézmények vannak célkeresztben, hanem bárki, aki eszközként használható a kormányzó párt és partnerei érdekei szerint. Így pusztítják el saját erőforrásainkat” – mondta. Hangsúlyozta, hogy az akadémiai közösség eddig nem mutatta meg, hogy készen áll a küzdelemre.
„Meggyőződésem, hogy megvan a kapacitás a küzdelemhez, de nyilvánvalóan nem voltak eléggé motiváltak. Az akadémiai közösség potenciálja, amit minden szerbiai egyetem képvisel, hatalmas értékünk, de sem erőnk, sem akaratunk nincs arra, hogy megvédjük” – tette hozzá.
Miodrag Jovanović, a Belgrádi Egyetem Jogtudományi Karának professzora nemrég azt nyilatkozta, hogy „minden, amit a Belgrádi Egyetem ellen tesznek, egy plágiummal vádolt pénzügyminiszter bosszúját idézi.”
„Ez a rossz diákok bosszúja – azoké, akik nem értik a tudás értékét, de szívesen dicsekednek diplomákkal, amelyeket nem kemény munkával szereztek meg. Az a tudás, ami egy diploma mögött áll, biztosítja az ország fejlődését. Ha továbbra is ennyire passzívak maradunk, hagyjuk, hogy ez a legfontosabb erőforrás tönkremenjen, és nagyon sok időbe telhet, mire helyreáll.”– tette hozzá Popović, aki szerint, amikor az állam nem reagál, a polgároknak kell nyomást gyakorolniuk, hogy választ követeljenek.
„Ha nem harcolunk az oktatásért, nincs jövőnk” – zárta gondolatait Popović.
