A szabadkai származású Cibulya Nikol legújabb filmje a Holnap meghalok a Vertigo média támogatásával már megtekinthető a magyar mozikban. A Varsói Film Fesztiválra bekerült alkotásról a magyar közönség megosztóan vélekedik (eddig), külföldön azonban igen jó fogadtatása van, talán azért is, mert európai szemmel az erős női történetek, a pszichológiai thrillerek nagyobb közönségre találnak, mint Magyarországon.
A történet főszereplője Irma (Kurta Niké), egy várandós nő, aki a család erdő közepén található nyaralójába vonul vissza. Az elszigetelt környezetben furcsa gondolatok gyötrik: meg van győződve arról, hogy másnap meg fog halni. Félelme különösen erős, mivel a dátum megegyezik édesanyja halálának évfordulójával – aki szintén a 34. születésnapján hunyt el. Irma nem akar egyedül lenni ezen a napon, ezért meghívja féltestvérét (Kerekes Márton), legjobb barátnőjét (Meyer Lili) és annak párját (Baki Dániel). Ám a kezdeti könnyed összejövetel hamarosan baljós fordulatot vesz, és egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik.
A magyar horror új arca
A film különlegessége, hogy a magyar filmek körében ritka műfajt képvisel: a horrort. Az utóbbi években a Post Mortem volt az egyetlen olyan alkotás, amely vállaltan ebben a zsánerben mozgott, ám míg az klasszikus horror volt, a Holnap meghalok sokkal inkább egy pszichológiai drámával ötvözött misztikus történet. Cibulya Nikol, a film rendezője korábban maga is elmondta, hogy a történet fókuszában nem a hagyományos horror-elemek állnak, sokkal inkább női történet ez, amely a lelki vonalakra fókuszál.
„Már nem is jut eszembe olyan történet, ahol férfi lenne a főszereplő”
A film egyik legnagyobb erénye, hogy képes a nézőt bevonni Irma félelmeibe és szorongásaiba. Az izolált tóparti, erdei ház atmoszférája, a váratlanul sötétbe boruló táj, valamint a lassan kibontakozó családi és baráti konfliktusok mind hozzájárulnak az egyre fokozódó feszültséghez. Ismerős jelenetek tárulnak elénk a hívatlan vendégekkel, a rég nem látott barátokkal, a félvállról vett problémákkal.
A Holnap meghalok különösen erőteljesen nyúl a transzgenerációs traumák témájához. Irma anyja tragikus életútja – férje hűtlensége, halála – mintha megismétlődne Irma életében. Ez a párhuzam nemcsak a főszereplőt, de a nézőt is mélyen megérinti, miközben egy univerzális kérdést feszeget: hogyan hat ránk a múlt, és hogyan tudjuk ezeket a dolgokat feldolgozni?
A film operatőri munkája is kiemelkedő. A vágások és kamerabeállítások precízen teremtik meg azt a feszültséggel teli légkört, amelyben a néző szinte maga is Irma szorongását éli át. Különösen figyelemre méltó, hogy a napszakok hirtelen váltakozása hogyan emeli a misztikumot – a sötétségben rejlő bizonytalanság állandó félelmet kelt, a párbeszédek, az, hogy néha mi magunk is kétszer odapillantunk a tátongó sötét erdőre, hogy nincs-e valaki ott, bevon bennünket is a filmbe.
A Holnap meghalok nem a klasszikus értelemben vett horror, hanem egy elgondolkodtató alkotás, amely univerzális kérdésekkel foglalkozik, mint a traumák feldolgozása, az emberi kapcsolatok és a nemi szerepek közötti feszültségek. A filmnek vannak ugyan gyengeségei, problémái, összességében élvezhető, jól leköti a nézőt.
Bár a párbeszédek helyenként megosztóak lehetnek, a film erőssége abban rejlik, hogy képes a nézőt végig bizonytalanságban tartani. A kapcsolatok, és konfliktusok kibontásával érezzük, hogy a karakterek közti feszültség jelen van, tojáshéjon kell járnunk nekünk is, hiszen minél mélyebbre nyúlik a beszélgetés, annál jobban derülnek ki a kellemetlenségek. Ráadásul a férfi karakterek tökéletesen mutatják be a megküzdő technikákat abban, hogy ki hogyan reagál a konfliktusokra. A film lassan építkezik, elmosva a határt a képzelet és a valóság között. Éppen ezért, azoknak ajánlanánk a filmet, akik szeretik az elgondolkodtató erős női történeteket, a lassú, ám feszültséggel teli jeleneteket, valamint azt, ha utólag kicsit gondolkodni kell a filmen.
