Azt mondják, a világban egyetlen dolog örök, és ez a változás. Nagyot fordult a világ az elmúlt húsz évben: nemcsak a karrierje, hanem Rúzsa Magdi személyisége is kiforrottá vált. Ahogy ő fogalmaz, megérett a gyümölcs. Az énekesnő a Glamour magazinnak adott interjújában beszélt többek között a kettős identitásról is, amit egy Instagram-posztban fogalmazott meg: „Hazajött végre a lelkem is, nem csak a testem, mostantól megint itthonról megyek majd haza, meg fordítva.” Az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre így válaszolt:
„Az ember egy kicsit kettészakad, amikor országot vált, miközben meg az anyaországba érkezett. Vajdaság a bölcsőm, Magyarország viszont az a föld, amely megengedte, hogy megvessem a lábam: nagyon sok szép lehetőséget kaptam tőle. Itt élhettem meg az álmaimat igazán! Amikor az említett posztot megírtam, megfogalmazódott bennem, hogy végre elmúlt belőlem a dac a bölcsőmmel szemben: sokáig haragudtam rá azért, hogy nekem el kellett mennem. Azáltal, hogy ezt a nehéz érzést elengedtem, újra képes vagyok azt mondani, hogy szívesen járok haza, aztán otthonról szintúgy hazajövök. Nekem mindenem itt van: a szívem, a lelkem, a színpadom, az összes befektetett energiám, érzelmem, az a sok szeretet, amit fellépésről fellépésre kapok…”
Rúzsa Magdi szerint nagyon fontos, hogy a gyermekeiknek beszéljenek a gyökereikről, hogy megmutassák nekik az ízeket, az illatokat, a gondolkodásmódot.
„Volt idő, amikor magyar gyerekként rettentően haragudtam azért, miért kell nekem annyi mindent tudnom a szerbekről, vagy hogy egyáltalán miért kell megtanulnom szerbül, hiszen egy teljesen magyar közegből származom. Értetlenség és harag volt bennem emiatt.
Mostanra tudom, hogy több, értsd: színesebb, illatosabb, fűszeresebb, különlegesebb vagyok a tapasztalataim által. Ezekre ma már azt mondom, mindenképp szeretném, hogy ismerjék a gyerekeim, hiszen ezáltal jobban megértenek majd engem és az édesapjukat is, aki szintén vajdasági. Sok miértre is választ adnak ezek az apróságok: például miért ráncolok kicsit többet, miért gesztikulálok erőteljesebben, amikor beszélek – hiszen a szerb emberek egy kicsit markánsabbak, intenzívebbek, és körbelengi őket a hangos, meleg déliség, és annak minden árnyalata.
Ezeket a dolgokat akkor fogják igazán megérteni a gyerekeink, ha elmagyarázzuk és megmutatjuk nekik. Hiszem, ha egy gondolatcsírát el akarunk ültetni a fejükben, akkor azt időben el kell kezdeni, hogy az életre tudjon kelni.”
