Az elmúlt nyarak hőségrekordjai, a szárazság és a rossz hozam miatt egyre több gazda fontolgatja, hogy felhagy a mezőgazdasággal. Míg korábban Vajdaság-szerte sok családnak ez biztosította a kenyeret, addig mára egyre nehezebb helyzetben vannak azok, akik ebből szeretnének megélni.
Bár Vajdaságban több tó és folyó is van, ezek lassan száradásnak, apadásnak indulnak. A talajvizek is megcsappantak, egyre nehezebb nem csak a locsolás, de a lakossági vízellátás is nyaranta. Mi történik a térségben, mi lesz a vége ezeknek a változásoknak, és hogyan lehetne visszafordítani a negatív hatásokat? Erről szól három részes sorozatunk, amelyben szakemberekkel és gazdákkal beszélgetünk a mezőgazdaság problémáiról és a lehetséges megoldásokról.
Bakos Viktor agrármérnök Bajsán él, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik családjával. Elmondása szerint a klímaváltozás természetes folyamat, azonban annak mértéke, sebessége és hatása már rajtunk is múlik. Szerinte jelenleg három égető probléma vár megoldásra, ez a vízgazdálkodást, a talajgazdálkodást és a gazdák mentalitását érinti. Mint mondta, vannak dolgok, amelyeken még lehet változtatni, ehhez azonban állami szinten kell lépéseket tenni.
A hőség és a szárazság a gyümölcsösökben is óriási károkat okozott
„A klímánk változik, de ez nem új keletű dolog, ugyanis tudjuk, hogy rengetegszer változott bolygónk klímája. Jelen pillanatban egy melegedés zajlik. Erre a melegedésre aktívan hatott az ipari forradalom utáni környezetterhelés és az emberi tevékenységből fakadó környezetváltoztatás is. Ékes példája ennek az, hogy az ipari forradalom után megnőtt az igény a gabonafélékre, mert megnőtt a városok lakossága, sok embert kellett etetni. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amelyben szabályozni kezdték a folyókat egyrészt azért, hogy termőterületekhez jussanak, másrészt azért, hogy hajózhatóvá váljanak ezek a folyók. Beindult az ipari forradalom, elkezdődött a nagyobb környezetszennyezés és -terhelés, felszámolták a vizes területeket, leszabályozták a folyókat, kivágtak jelentős mennyiségű Kárpát-medencei régi erdőt, amik korábban jellemzőek voltak itt, ezzel pedig csökkent a kipárolgás is. Erre érkezett a XX. századi környezetterhelés következtében megváltozó, illetve felgyorsuló klímaváltozás. Most itt van nekünk egy jó nagy, kopár Kárpát-medence, itt van Vajdaság is, ami egy víz nélküli medence. Úgy működik ez a terület, mint egy lencse: ha megindul az intenzív napsugárzás, az felfokozódik és már nincs, ami elnyelje ezt a rengeteg hőt, sugarat. Emiatt rendkívül száraz, erős UV-sugaras nyaraink vannak, amik több szempontból is tönkreteszik a növényzetet” –mondta Viktor.
Hozzátette, hogy a növények esetében a szárazság csak egy stressz a sok közül, ami a növényt éri, amely nem csak attól szenved, hogy nincs csapadék, hanem a sugárzástól, a széltől is. A nedvesség hiánya pedig fenntarthatatlan a növény számára, ez okozza a terméskiesést is, hiába vetnek a gazdák hibrid magvakkal. Mint mondta, változtatni még lehetne, még nem késő, azonban olyan lépéseket kell tenni, amire sem az állam, sem a mezőgazdaság, sem a mezőgazdászok nincsenek felkészülve.
„A gazdáknak is be kell látniuk dolgokat. Vannak jelenleg olyan növényi kultúrák, amelyeket szinte már egyáltalán nem érdemes termeszteni, sokan pedig többek között emiatt abba is hagyják a mezőgazdasággal való foglalkozást. A fiatalokat sem érdekli ez annyira, hiszen nem tekintik trendi munkának, ráadásul nem is hálás. Jelenleg az, aki mezőgazdasággal foglalkozik, az eredményért csak 50 százalékot tud tenni, de talán még annál is kevesebbet. A másik részt eldönti a talaj, a csapadék, az időjárás” – tette hozzá.
„Ha az ország a megígért mezőgazdasági támogatásokat ki tudja fizetni, és huzamosabb ideig fenn tudja tartani ezt a támogatási rendszert, akkor véleményem szerint ez megfelelő lenne. Az állattenyésztőket érintő támogatások is korrektek, csak úgy, mint a területalapú és egyéb juttatások. Nem ezen kell változtatni. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a vízgazdálkodást állami szinten kell megváltoztatni, és nem lecsapolási illetékkel, hiszen olyan területeken szednek lecsapolási illetéket, ahol az elmúlt 4 évben szárazság volt. A tavaszi áradások idején, vagy az őszi áradások idején kellene ezzel foglalkozni” –mondta Viktor, aki szerint az áradások idején kellene elterelni a vizet csatornákból kialakított medencékbe, feltölteni ezeket vízzel, hogy később locsolásra lehessen használni. Mint mondta, ebből nem csak locsolni lehetne, hanem a nyári kipárolgást is serkentenék.
A másik, amit meg kellene oldani, azok a területek visszaerdősítése, hiszen ha csak 20 százalékkal növelnék Európa erdővel borított területeit, már az jelentősen hatna a klímára. Azokban a régiókban, ahol több az erdő, ott több a csapadék is, sötétebb van, kevesebb az UV-sugárzás – fejtette ki Viktor, aki szerint Szerbia az Európai Unió felé is tett olyan ígéretet, hogy visszaerdősít területeket – az ország déli részén vannak is erdők, azonban ez nem elég, hiszen Vajdaságban régen voltak egybefüggő fás területek, amelyek mára már teljesen megszűntek. Ezen a területen lenne fontos az erdők visszatelepítése, ami nem csak a csapadékot és a hőt kötné meg, de a szelet is enyhítené.
Amire nagy szükség lenne
„A harmadik dolog, ami szintén megoldható, az a területek szerves anyaggal való gazdagítása. Ez lehetséges, csak nehéz, hiszen Vajdaságban is terjed az állatmentes, növénytermesztésen alapuló gazdálkodás, amely a kemizált mezőgazdaságot helyezi előtérbe. Megforgatják a földet, műtrágyázzák, hibrid, előre kezelt magot vetnek, és ezt ismétli sok gazda évről évre, növényvédőszer-hullámban élve, hogy el tudják érni a termésszintet. Sok gazdaság sajnálatos módon csak így tudja fenntartani magát, ezért az embereket jobban érdekli a hozam, a termés, mint a minőség” –mondta, kiemelve, hogy az ilyen jellegű mezőgazdaság csak kivesz a földből, nem serkenti azt semmivel, és az állandó intenzív művelés következtében idővel eltűnik a talajból a mikrobiális élet.
„A talajban nem csak giliszta meg vakond van, hanem baktériumok is, gombák, amelyek serkentik a humifikálódást, kötik a nitrogént, vigyáznak a talajra. A talaj ezáltal egy élő, lélegző, jelenlévő közeggé válik. Ha ezt vegyszerezzük, akkor tönkre tesszük. Ha a szerves anyagokat nem pótoljuk, akkor a talaj kihal. Ideig-óráig még fenntartható mesterséges anyagokkal, de egy ponton túl már ezzel sem, a kihalófélben lévő talaj pedig nem tud nedvességet visszatartani. Jelenleg nálunk szinte szikrázik a föld, olyan kemény, és nagy repedések vannak rajta, mert nem képes arra, hogy megtartsa a vizet. A gazdák körében azonban megragadt az, hogy a földet munkálni kell, nem szabad, hogy a talajon heverjen bármi szármaradvány, holott normális esetben a természetben is a talaj mindig takarva van. Nem természetes állapot az, ami nálunk is fennáll, hogy a fekete föld takaratlanul álljon. 100 évvel ezelőtt még itt 7-8 százalék humusztartalom volt, most meg talán van kettő, és ez folyamatosan csökken. Ahol kicsit nagyobb ez a százalék, ott használnak szerves trágyát” – fejtette ki.
Le kell mondani egyes növény kultúrákrók
Viktor véleménye szerint eljött az ideje annak is, hogy a gazdák belássák azt: egyes területeken bizonyos kultúrákat már nem lehet termeszteni, és ezeket a területeket hasznosabban fel lehet használni akár legelőnek vagy vízszabályozásra, esetleg erdőnek. Mivel a nővénytermesztésben a régió teljesen áttért a kemizált mezőgazdaságra, ez az átállás nehéz. Vajdaságban jelenleg repcét, búzát, árpát, napraforgót, kukoricát és szóját termesztenek, esetleg cukorrépát.
„A szója, bár tűri a meleget, csapadékra van szüksége, az viszont nincs, így ez kiesett. A cukorrépa nem mindenkinek válik be, van, akinél tönkreteszi a földet. A napraforgónak jó minőségű talajon csapadékra van szüksége, viszont olyan tulajdonságai vannak, ami miatt nem lehet évről-évre ültetni. Szűkül a vetésforgó. A kukorica az utóbbi években már nem rentábilis, a repce, búza és árpa még az, mivel lehet a vetésforgóval úgy sakkozni, hogy a repcét csak néhány évente ültetjük, hiszen sokat kihúz a talajból. Ráadásul a növényvédőszerek betiltása miatt egyre nehezebb és költségesebb a repcét megvédeni a kártevőktől. A búza szép történet, termeszteni jó, szereti a vajdasági talajt, azonban annak a felvásárlási ára nagyon alacsony, a klímaváltozás miatt pedig a búza sem tud már annyira jól teremni” –mondta Viktor.
Kiszámíthatlan állapotok
Viktor kifejtette, hogy jelen pillanatban a mezőgazdaság azért kiszámíthatatlan, mert maga a termelés is az. A gazdáknak a legnehezebb, hiszen szinte minden hasznuk másoktól függ, gyakran pedig egy évet kell várniuk arra, hogy kalkulálni tudjanak bármilyen profittal.
„Mostoha körülmények uralkodnak, a fizetés pedig kiszámíthatatlan. Míg más dolgozó meg tudja válogatni a munkakörülményeit, lehetőségeit, addig a mezőgazdaság nem így működik. Itt van egy darab föld, ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni művelni, üzemanyagot kell vásárolni, amelynek árát más határozza meg. Megvásároljuk a műtrágyát, a magot, a növényvédőszereket, ezeknek az árát a piac határozza meg. A legvégén, aratáskor pedig a felvásárló szabja meg az árat. A mezőgazdász soha semminek nem tudja meghatározni az árát, nincs ehhez alanyi joga. Ráadásul arra sem tudunk hatni, hogy lesz -e hasznunk a végén vagy sem, és gyakran egy egész évet kell várni arra, hogy kiderüljön, mi a haszon. Ezért sem hálás mezőgazdasággal foglalkozni, és ezért láthatjuk azt, hogy az ezzel foglalkozó családoknál is a fiatalok elfordulnak a családi gazdaságtól, mert látják, hogy a szülők csak kínlódnak vele. Persze vannak kivételek, ahol akkora a földterület meg a géppark, hogy rentábilisan tud működni a gazdaság, de kezdőként belevágni szinte lehetetlen. Ha valaki most vásárolna egy hold földet, annak legalább 25–30 évre lenne szüksége ahhoz, hogy visszajöjjön annak értéke. Ehhez hatalmas kitartás, szeretet kell” – fejtette ki.
Mint mondta, az is probléma, ha tömbösödik a mezőgazdaság az eladott földterületek által. Ha nagy a földterület, a gazda rá van utalva a vegyszerekre, hiszen nem lehet hatalmas területekre hordani a szerves tárgyát. Ott is a termelés mennyiségén van a hangsúly: egy munkás kifizetéséért a gazdának 100–150 hold földet kellene bérelnie. Viktor rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaságban uralkodó viszonyok nem csak nálunk rosszak, hiszen Európa-szerte elégedetlenek a gazdák, mert máshol is hasonló tendenciák mutatkoznak.
